Eger - hetente kétszer, 1910
1910-12-03 / 45. szám
Előfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre „ „ ... 5 » Negyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. k 1910. — 45. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. s=_ Szombat, december 3. Durand úr. Franciaországban aligha van ember, aki kellemetlenebbül erezné magát, mint Durand, egy roueni munkás-szervezet volt titkára. Ezt az urat tudniillik halálra Ítélte a roueni esküdtszék azért, mert ittas sztrájkoló munkásokat bujtott föl, akik azután agyonvertek egy munkást. Olyan munkást, aki dolgozni akart. És olyanok, akik nem akartak dolgozni. Szegény Dongé (igy hívták az áldozatot) dolgozott, mert szüksége volt reá. Nem sztrájkolt, mert szerette a munkát és szerette gyermekeit. Ezért kellett mártir-halált halnia. A munka eszméjéért halt meg ez az egyszerű munkás; azért a munkáért, amely biztosította a világ fejlődését, az emberiség haladását; amely életföltétele a szegénynek és gazdagnak egyaránt. Franciaország nagyon messze van tőlünk; annyira messze, hogy sokan talán helytelennek is tartják, ha erről az esetről beszélünk. Ha azonban meggondolják, hogy nálunk is vannak Du- randok, munkásbuj fogatok, felelőtlen bűnösök: természetesnek találják, hogy itt is szóba hozzuk ezt az esetet. A munkásmozgalmak javarészben ^lz „EGER“ tárcája. Fortuna kereke... Régi történet, mely mindig uj marad, mert folyton ismétlődik. A fiatal férfi szerelmes, a leány is az. A vonzalom kölcsönös. Látszatra mindkettő vagyonos, de tulajdonképen mindkettő szegény. Az ifjú eltékozolta vagyonát s már-már elmerül az adósságba. Szive hevesebben dobog egy szép leány láttára és sürgetve paranc-olja, hogy nyilatkozzék érzelmeiről. De sürgetve parancsolja az uzsorásoktól való félelem is, mert bizony mihamarább dobra kerül az ősi birtok. így volt Kárász Pista is. Halálosan és égető módon szerelmes volt a szép Somos Irmába, a vidék legvagyonosabb családjának egyetlen leányába. Már nyilatkozott és pár nap óta vár a válaszra. Az igazat megvallva, érdekében volt a gyors megoldás, mert nemcsak szerelmes szive szomjuliozta a boldogságot, hanem tönk szélén álló gazdasága is a . . . nagy hozományt. Nem kellett sokáig várnia. Mihamar megkapta a választ. Ismét együtt sétáltak a díszes parknak hoa szent szabadság nevében indultak meg. De úgy jártak, mint a franciaforradalom, amely a/, abszolút kormánytól a rémuralomhoz vitte a francia népet. Cseberből nem vödörbe jutott, hanem kútba esett. A francia munkásszindikátusok olyan erőszakkal, olyan megfélemlítéssel dolgoznak, hogy, mint látszik, még halálos Ítéleteket is mondanak, sőt azonnal végre is hajtják. Mi még nem jutottunk oda, de már a mi munkás-szalcszervezeteink is olyan hatalomra tettek szert, amelyet nem lehet egészségesnek tartani. Ezt a hatalmat túlfeszítik a vezetők, kik a jog jelszavával a legnagyobb jogtalanságba hajtják a munkás-osztályt. Beleavatkoznak a munkaadók legsajátabb jogaiba s a munkást nem barátaivá, nem munkatársaivá teszik a munkaadónak, hanem ellenségeivé. A munkabérek folytonos emelésével lehetetlenné teszik a vállalatok fennállását. Ebből a munkabér-emelésből pedig nagyon csekély haszna lett a munkásosztálynak, mert hiszen az ő jövedelme ipso facto emelte a legelső életszükségleti cikkek árát. Minden munkás drágábban dolgozik, tehát minden drágább lett: a lakás, az élelmiszer, a ruházat stb. Hisz’ az előállítási árral j mokos utain, s az Amor szobrával díszített szökőkút mellett Irma igy szólt: — íme, a szerelem istene nem hagyott sokáig kétségben. Megvallom, Pista, én szeretem magát... Boldog leszek, ha éltemet oldala mellett nyugodt boldogságban tölthetem el. Elűztem aggodalmaimat s a magáé leszek szív- vel-lélekkel. Pista elérzékenyült és féltérdre akart ereszkedni, mint a középkori páncélos lovag hölgye előtt. De Irma gyöngéden emelte föl és folytatá: — Midőn bevallom érzelmemet, — tisztességem egyszersmind azt parancsolja, hogy eddigi iszonyú aggodalmaimat is közöljem. Tudom, magára semmi hatással nem lesz vallomásom, mert ismerem becsületes gondolkozását, nemes lelkét. Hallja tehát: mi. a dúsgazdag Somosék, már csak voltunk gazdagok. Apt tegutóbb óriási kölcsöut vettM úgynevezett lebegő adósságainak kifizetésére. . . De azt a hallatlan könnyelműséget követte el, hogy a pénzzel egyenesen Monte Carlóba utazott. Azt remélte, hogy meg- több zörözi, és — pénz nélkül jött haza. Most tehát úgy állunk, hogy nemsokára elárverezhetik összes birtokainkat — és a szegénység szégyene vár reánk. ...Ez volt a nagy gond, ami az utóbbi időben engem elfoglalt. De hála Istennek, a maga szerelme megszabadított ettől egyenes arányban növekedik az eladási ár. Mivel lett tehát könnyebb a munkás helyzete a múlthoz képest? Menynyivel könnyebb a megélhetése? Semmivel. Sőt ha komolyan meggondoljuk, ma nagyobb gondokkal küzd, mint például másfél évtizeddel ezelőtt, amikor fél-akkora volt a keresete. Am ha nem használt munkásainknak a szakszervezet: annál inkább használt a vezéreknek. Ezek háziúrrá lesznek, tőkepénzt gyűjtenek, 10—12 ezer koronás hivatalokba ülnek bele — a munkások pénzéből, a munkások segítségével. Emellett azután olyan vezérek, akik legeiül járnak, ha szónokolni kell, de a fanatizált tömeget nem védik a rendőr-lovak patkóitól, csendőrszuronyoktól. Hátulról dirigálnak, mint a nagy hadvezérek. így azután nem látott még a világ olyan munkás-vezért, aki saját testével védte volna munkástársát. Nekünk is vannak Durandjaink. A nálunk ismert munkásvezérek se vállalnak felelősséget olyan tényékért, amelyekbe az ő vezérkedésük vitte bele ezt a becsületes társadalmi osztályt. Vagy ha mégis helyt kell államok, kertelnek, kibúvót keresnek, mások mögé j bújnak — akárcsak Durand titkár úr. a gondtól. Bizalommal, a viszontszerelem nyugodtságával adom a maga kezébe sorsomat. Amily emelkedett érzelemmel csüggött Pista a beszéd első részén, éppen olyan lehangolt- sággal fogadta a végét. Mint aki a tiszta éterben lebegő repülőgépről a föld ronda sarába zuhan, — olyan lett a szerelmes lovag rövid pár perc alatt. Szólni akart. Érezte, hogy itt nemesen kellene megállania a helyét; de csak hebegett. . . nyelve forgott ugyan, de nem tudott értelmes szavakat kiejteni. Nagy megerőltetéssel tagolt ki ennyit: — Nem. . . nem hittem volna! . . . Csodálatos, . . meglepő. Most mar lovagunknak nem a szive, hanem a talpa égett. Menekülni szeretett volna Irmától messze, messze! Irma érezte, látta a hatást... Bíborvörösre vált arccal, hangtalanul lépkedett Pista mellett. A hű vallomás után eltelt a szűzi szemérem szégyenérzetével és a hazugnak bizonyult, nagyhangú szerelem megvetésével. Megváltás volt rájuk a gyors elválás, mely után Irma kontárja rohamosan megindult elborult szemeiből anélkül, hogy most már kettős bánatán enyhíteni képes lett volna. * Csakugyan elkövetkezett a vég. És Irmáék
