Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-12 / 39. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre ___ 5 » N egyed évre .. 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 39. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szombat, november 12. Katolikus nagygyűlés. Mire e sorok napvilágot látnak, az ország minden részéből megindulnak hitsorsosaink, hogy Budapesten részt- vegyenek a kát. nagygyűlés tanácskozásaiban. Az ország szívébe ezren meg ezren sietnek, hogy nyilvános vallomást tegyenek hitükről. Az érzelmek és gondolatok, melyek a katolikus nagygyűlés küszöbén lelkűnkben hullámzanak, nem újak, nem szokatlanok, de mindenesetre nagyon — ellentétesek. A fölemelő érzelem mellett ott van a lesújtó bánkodás és az örvendetes gondolatok közé a szomorú elmélkedés vegyül. így árt a fénynek a homály, így teszi keserűvé az édest az az érzés, az a tudat, hogy — bár bizonyára sokan lesznek a nagygyűlésen, de — nem lesznek elegen. Az öröm hangjaiba szándékosan vegyítjük bele ezt az elegikus hangulatot. Bele kell vegyítenünk, mert a mi örömünk nem lehet teljes; bele kell vegyítenünk, mert azt akarjuk, hogy azt más is vegye észre. Hadd lássa mindenki, hogy még nincs okunk a diadalmas örömre! Pedig már lehetne, mert a nagygyűlések sorában ez a tizedik, tehát félig-meddig jubileumi szám, melyhez másfél évtized alatt jutottunk el. A múlt század utolsó tizedének derekán gyűltek össze először a katolikusok nagygyűlésre, hogy fölemeljék szavukat az egyházat ért támadás ellen. Akkor kezdődött a szervezkedés úgy politikai, mint társadalmi téren. Kezdődött pedig azért, mert kényszerítették a magyar katolicizmust erre a tömörülésre... Azóta tizenhat év múlt el, mely idő alatt már kilencszer gyülekeztünk össze Budapesten, vagy egyik-másik nagy vidéki városban. A résztvevők száma nőttön-nőtt, a katolikus közvélemény szava folyton hatalmasabb, mindig dörgőbb lett. A munka is intenzívebbé lön és immár több országos jellegű intézményünk, szervezetünk van, amelynek címében ott van a katolikus jelző és szellemében a katolikus világnézet. Tan: iskolaegyesületünk, patro- názsunk, sajtóegyesületünk, népszövetségünk; tömörültek a kát. nőegyletek, a cseléd- és tanonevédő-egyletek. És ezek valamennyien egy országos szövetségbe lépve, szervezetükkel az egész országot átfonják. De ez még mind nem elég, mert óriási számunkhoz viszonyítva mindenütt kevesen vagyunk. Kevesen vagyunk minden egyesületben; kevesen vagyunk minden szövetségben; kevesen vagyunk a nagygyűléseken is. És kevésnek kellene tartanunk még azt is, ha harmincezren vennének részt a holnapután megnyíló X. katolikus nagygyűlésen. Kevésnek kellene tartanunk, mert mi nagyon sokan vagyunk. És ha ennek a roppant számnak 3/io százaléka panaszolná sérelmeit, hangoztatná a maga igazait, még az se lenne elég erős fel- jajdulás, még kevésbbé lenne elég harci riadó. A németek katolikus nagygyűléseinek azért van olyan erkölcsi súlya, azért vannak oly erkölcsi sikerei, mert mindegyikre felvonul legalább is ötvenezer ember. Ezen a számon alul nekünk se szabad megállanunk, hogy már tömegünkkel is hassunk. Hadd lássák meg egyszer valahára, hogy mi is együtt vagyunk. Együtt érzünk, együtt dolgozunk és ha kell — harcolni is tudunk együtt! Erre az együttességre, erre az érzelmi és értelmi közösségre pedig talán soha se volt nagyobb szükség, mint most. Hiszen ha mi szervezkedtünk, Az „EGER46 tárcája. Egy modern mindent!udó. — A Franklin Kézi Lexikona. — Semmi se jellemzi jobban a mi korunkat, mint az az ellentét, amely a művelt embernek ismeretköre és a mindennapos szükségletté vált ismeretek roppant kiterjedése között van. Az embert arra hajtja a szükség, hogy többé-ke- vésbbé egyoldalúan képezze ki magát, ha a maga életpályája dolgaiban teljes és biztos képzettséget akar szerezni. A tudományok többi területét kénytelen elhanyagolni s így a polihisztor ma már körülbelül a lehetetlenségek sorába tartozik. Viszont azonban az élet minduntalan vet fel olyan problémákat, melyek 'megoldásához mindenkinek okvetetlen szüksége van szakmájától távoleső ismeretekre. Ezt az ellenmondást a modern ember úgy egyenlíti ki, hogy tart a könyvespolcán egy saját külön mindenttudót, mely tud mindent, a mire gazdájának szüksége lehet és gyorsan, könnyen, megbízhatóan ad meg minden felvilágosítást minden fölmerülő kérdésre. Ez a min- denttudó — mindenki kitalálhatta — a lexikon, ez a modern életet jellemző könyv, az emberi művelődés eredményeinek a mindennapi élet számára való feldolgozója. Nagy kultúrájú nemzeteknél a lexikonnak különböző típusai fejlődtek ki, a feldolgozás módja, a terjedelem stb. különbségei szerint s egy-egy nagy lexikon valóban enciklopédiája szokott lenni az egész emberi művelődésnek. Nálunk azonban jóformán csakis a nagy, számos kötetre rugó lexikonok alkotása irányában haladt a fejlődés. Tudjuk, hogy az első erőfeszítések ebben az irániban még a múlt század első felében történtek, de sikerre csak a legújabb időben jutott az ügy. Csaknem teljesen el volt azonban eddig hanyagolva egy másik lexikon-tipus, a melynek pedig gyakorlati hasznossága talán fontosabb a nagy lexikonokénál is : a kisebb terjedelmű, de ép ezért könnyebben kezelhető kézi lexikon. Mindenki tapasztalhatta, hogy mikor hirtelen egy adatra, egy tényre, vagy sürgős felvilágosításra van szüksége, a nagy lexikon célszerűtlennek bizonyul, mert idő kell, amig a cimszók roppant tömkelegében rábukkan a keresett címszóra s ha megtalálta is, oly bő és hosszas ismertetést talál, amely inkább tanulmányozásra való, mint a gyors, pillanatnyi tájékoztatásra. Ezért szükséges leginkább a kézi lexikon. Munkám vagy olvasmányom közben fennakadok egy-egy adaton, amelyet nem ismerek, pedig nélküle nem haladhatok tovább. Arra azonban se időm, se nyugalmam nincs, hogy az illető tárgyról hosszas értekezéseket olvassak. Csak azt az egyetlen adatot keresem, amelyre szükségem van, hogy aztán tovább haladhassak. A nagy lexikon a maga túlságos bőségével nem ilyenkorra való; itt a kisebb kézi lexikon segít, amelyben hamar megtalálom, amire szükségem van és azonnal rábukkanok arra az adatra, amelyet keresek, a nélkül, hogy fölöslegesen kellene töltenem az időt. A nagy lexikon bővebb felvilágosításai egy nyu- godtabb órára maradnak. A nagy lexikon tulajdonképen enciklopédia, amely teljességre törekszik s ezért felölel minden olyan részletet is, amelyet az ember sohase keres lexikonban, mert nem szükséges keresni, úgy is tudja. Talán még az elemi iskolában tanulta meg. Mi szükség van arra, hogy ezek is benne legyenek? A nagy lexikon, a maga elméleti teljességre való törekvésében, nem hanyagolhatja el az ilyen részleteket, a kisebb kézi lexikon azonban, amely csupán gyakorlati célokra törekszik, bátran el lehet és el is van nélkülük; mellőzi őket, mint fölösleges ballasztot, amelyet úgy se keres benne senki, tehát nem is nélkülöz senki. Az ilyen kézi lexikon praktikus használ-
