Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-09 / 38. szám
2 EGER. 138. sz.f 1910. november 9. tűk uaivul, de őszinte lélekkel: „Az iskola meg fogja szüntetni a fegyházakat.“ De erről le kellett mondanunk! Egyszerre kellett új iskolát és annál még nagyobb új fegyházat építeni. Alfréd Fouille 25—30 évvel ezelőtt sok cikket írt a „Bevue des Deux Mondes “-ba a vallástalan oktatásról és a hittan kiküszöbölése mellett tört lándzsát... Most pedig ,.La France au point de vue moral“ c. művének 158. lapján így ír: „A Petit Roquette“-ben fogva tartott 100 fiatal fegyenc közül katolikus iskolában járt 11, laikus iskolából kikerült 87.“ Ezért a modern bölcselőktől nem kíván mást, csak legalább any- nyit, hogy a vallásokkal szemben legyenek türelmesek. Ferriani államügyósz Comoban hivatkozva Jules Simonra, Carlo Burat- tira, Garofalora sőt Darwinra, kijelenti, hogy a független laikus erkölcsnevelés a vallásos neveléssel szemben teljesen hatástalan. Garofalo, a nápolyi egyetem doktora, Spencerre hivatkozva, az utilitárius erkölcstant eredménytelennek nevezi. Hasznossági érveléssel nem lehet rábírni az embereket az erkölcsi törvények megtartására. Duprat „La criminalité dans Tado- lescence“ című művében adatokkal bizonyítja, hogy Franciaországban a gyermekbűneset a legújabb ötven év alatt megnégyszereződött; a laikus erkölcsoktatás erőtlen, mely a vallásos etikai nevelést nem pótolja. Mindenütt, hol a laikus iskolákkal kísérleteztek, kezdik belátni, hogy nagy hazugságnak ültek fel. A jobbak a vallásos iskolákat követelik vissza, akik pedig eltörlésében bűnösök voltak, (mint J pl. Lepelletier), midőn érzik cselekedetük gyümölcsének keserű ízét, érzik, hogy nincs biztonságban életük az apasoktól: visszakövetelik —- nem a vallásos oktatást, hanem minden humanizmusuk arculcsapásaként a tortúrát, a kínzópadot, a büntetés szigorát. A nagy hazugságot egy újabb hazugsággal akarják támogatni. És nálunk most akarnak evvel a hazugsággal kísérletezni! Nem eltörülni, hanem intenzivebbé kell tenni a vallás- oktatást! A történelem és az élet tényei ezt föltétlenül követelik. Súlyosbítja e hazugságot, hogy a laikus iskoláktól várják a felekezeti különbség megszüntetését. Hiábavaló várakozás! Ha minden felekezeti különbség megszűnnék is, ha Balthazár ref. esperes úr Molnár Jánossal ölelkeznék, Zsilinszky meg Rakovszkyval: legyenek meggyőződve, hogy a tisztelt zsidóság teljes erejében megmaradna felekezeti különállásában. Hiszen egy vallásban sem domborodik ki annyira a szeparatizmus, mint a zsidó vallásban. A szeparatizmus a zsidó vallás lényege és ereje. Ez a szeparatizmus kisérte Egyptomban, a pusztában, ez hozta és szorította be Kanaán hegyei közé, ez őrizte meg Babylonban, a római sassal szemben, ez óvja a kereszt befolyásától, sőt még a polgári házasságtól is. Amint a zsidóság letér a vallási szeparatizmusról, azonnal megszűnik zsidó lenni. De nem is fog letérni soha. A vér nem válik vízzé. Mi szüntessük be minden vonalon a felekezeti különbségeket, de ők annál jobban kihegyezik. A Pester Lloyd j sietteti Haverda Mariska pőrét, hogy a hosszú napon a zsidó esküdtek ne legyenek kénytelenek az esküdtszéki gyűlésen lenni; az eskü eltörlése mellett agitálnak és Zucker a thorára esküszik és követeli, hogy most már mindenki higyjen neki; ha egy vásár zsidó ünnepre esik, mindent megtesznek, hogy más napra tegyék át a vásárt; az újoncok bevonulása az idén a zsidó ünnepekre esett és a honvédelmi miniszter a zsidó újoncoknak halasztást adott. Szóval az egész keresztény társadalom gépének meg kell állania, ha a zsidó szeparatizmus azt úgy kívánja és mégis követelik a vallás kizárását az iskolákból, az életben pedig teljes erővel iparkodnak érvényt szerezni vallásuknak. Tudják, mi ez? Taktika. A keresztény népeket porhanyóvá tenni, eredeti mivoltukból kiforgatva meggy en- gíteni, hogy annál könnyebben lehes- sen uralomra jutni. Nagy A kir. tanfelügyelő és az egri tanítók járásköre. Említettük már, hogy a Hevesm. Ált. Tanítóegyesület egri járáskörének okt. 25-én tartott gyűlését A/páry Lajos kir. tanfelügyelő feloszlatta. Evvel az esettel kapcsolatban nagyon erős, sőt sértő támadások jelentek meg a budapesti napi- és szaklapokban Hevesvárm. kir. tanfelügyelője ellen. Most az egri járáskor ismét gyűlést tartott, amelyen a következőket határozta: „A Hevesmegyei Általános Tanítóegyesület egri járásköre múlt hó 25-én tartott gyűlésének lefolyását, illetve annak bezárását néhány napilap s néhány pedagógiai szaklap, egy megtévesztő helyi híradás alapján, a száraz tényekkel és igazsággal homlokegyenest ellenkező módon közölte, sőt Hevesvármegye nagyrabecsült kir. Lázas bontás kezdődött a Kmetty- és Bajza- utca sarkán. A Feszty-ház kerítése, melyet néhány évvel azelőtt választófalnak képzeltem a kastély ura és a világ között, csakhamar ledőlt. A műterem falait teljesen széthordták. A lépcsőfeljáratot is lebontották. .. Én a túlsó részről aggódva néztem, mint ér a bontó csákány az ifjút s a lányt ábrázoló dombormű felé. Mint fájt lelkemnek! . . . A csákány minden ütéssel közelebb ért a szép leányfejhez. . . De ime, hirtelen megszűnt a romboló munka. Néhány munkás ügyesen kiemelte a domborművet, gondosan félrehelyezve a pusztúlástól. . . . Mély őrömmel lélekzettem fel. A dombormű most is megvan, szépen kijavítva, áttisztítva, de nem ott, hol azelőtt állott, hanem a Kmetty-útcai oldalon. A rombolás tovább folyt. Az épület északi és nyugati szárnyát teljesen lebontották. . . . Sürgött-forgott a munkásnép s úgy látszott, megbánta előbbi rombolását; csakhamar építeni kezdett. . . . Haladt a munka s mégis másfél év kellett, míg a régi Feszty-házat az új célhoz méltóan, új tervek alapján átalakíthatták. , Hol van borostyántakart fala ? Hol gondozatlan kertje, magas kerítése? Eltűntek! A régi Feszty- házra alig emlékeztet valami. Talán az ifjút s a lánykát ábrázoló kedves dombormű ? Azt hiszem, mindössze ez s még az, hogy nagy emberek lakták és nagy ember fogja lakni nem élve ugyan, hanem ereklyéi által. Bartók Lajos eszméje, a Petőfi-ház, megvalósult. Csupán az ünnepélyes megnyitás volt még hátra. . . Az idő ezt is meghozta! A Petőfi-házat a múlt év novemberének első vasárnapján (1909. nov. 7.) nyitotta meg Apponyi Albertné, a fenkölt szellemű védnöknő. A napi- és hetilapok terjedelmesen közölték a jelenvolt előkelőségek névsorát. Csak néhányat említek 1 A kormány képviseletében megjelentek: Tóth János, Molnár Viktor és Mezőssy Béla államtitkárok. Az egyetemet Sághy Gyula képviselte, a magyar Tudományos Akadémiát pedig Berzeviczy Albert. Politikai és szellemi társulataink legkiválóbbjai képviseltették magukat. A Kisfaludy- és Petőfi-Társaság tagjai majdnem teljes számmal jelentek meg. Kossuth Ferenc, a volt kereskedelmi miniszter és Steinbach József doktor Petőfi kiváló német fordítója táviratot küldtek. A székesfehérvári Vörösmarty- kör ugyancsak távirat utján küldte üdvözletét a megnyitóknak. Az ünneplők e díszes, magasrangú csoportjának kiegészítője volt az ünnepségen megjelent, művelt közönség. A felavató ünnepélyt Herczegh Ferenc, a Petőfi-Társaság mostani elnöke nyitotta meg. Üdvözölte az egybegyűlteket; a szent ereklyék összegyűjtésében fáradozóknak hálás köszönetét mondott s néhány szép szóval Bartók Lajosnak, a Petőfi-ház létesítése körül szerzett elévülhetetlen érdemeit méltatta. Herczegh Ferenc magas stílusú beszédjére Apponyi Albertné, a védnöknő, az egyszerű, de igazán átérzett szavakat válaszolta: „Nagyon örülök, hogy engem ért a megtisztelés, e házat a nagyközönség számára megnyithatni. A Petőfi- házat ezennel megnyitom“. ... A Petőfi-ház e pillanatban megnyílt a magyar nemzet számára. . . Az eszme, oly sok nemes szív és kiváló elme eszméje tehát megvalósult. . . Petőfi ereklyéinek szent hajléka van! . . . Kevés halandónak adta meg a sors, hogy az utókor szellemi alkotásainak örök értéke miatt, ereklyéinek szent hajlékot emeljen. Ritka az ilyen halandó! . . . Múzeumaink bár telve vannak nagyjaink hagyatékaival, de azok más szellemóriások ereklyéivel húzódnak meg egy fedél alatt. Mily különös az élet! Azok ereklyéit hozza össze, akik életükben eszméikkel, munkásságukkal ellenkező téren, talán mint ellenfelek működtek egy szent és közös célért: az emberiség boldogításáért. A kegyelet homályosan lát! A szellemóriásokban haláluk után nem ellenfeleket, hanem műveikben és ereklyéikben megbecsülésre méltó barátokat talál. Hagyatékaikat azért helyezi egy közös fedél alá. . . Csak egy közös fedél alá. Mily méltó lehet az, mily hatalmas kultusz övezheti annak nevét, kinek nemzete külön hajlékot emel! . . . S mily kevésnek jutott
