Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-05 / 37. szám
2 EGER. (37. sz.) 1910. november 5. nak, a fertőzött személy által észrevétlenül szerte-szét hurcolhatók. A beteg le sem fekszik, jár, kel: — azonban fertőzni képes. Tapasztalat, hogy ugyanaz az egy baktérium egyénenként más-más lefolyást okoz; az egyiket megöli, mig a másik alig veszi észre a bajt. A dor- mándi veszedelem azért kelthet méltán aggodalmat, mert ezideig ismeretlen módon fertőződött meg a 280 lakosií cigánytelep s mert a baj terjedése, behur- colása nagyon is eltér az eddig tapasztaltaktól. Ma Dormánd fertőződött ful- mináns módon; holnap, lehet, más község, vagy város. Sajnos, az országban ez ideig előfordult kolera-betegüléseket kronologikus sorrendben a belügyminisztérium egyetlen egy törvényhatósággal se közölte; hivatalosan és hitelesen nem tudjuk, hogy az eseteket hol, melyik megyében, községben észlelték. A t. olvasó elképzelni se tudja, hogy az orvosoknak, a hatóságnak, csendőröknek mily terhes, fárasztó, lélekölő munkát kell végezni. De ezt a munkát megnemesíti, az esetleg lankadó erőt fokozza a fáradozás nagy célja, a nemes emberszeretet. Egy bizonyos: mindent megteszünk, hogy a bajnak elejét vegyük, d ■ azért mi magunk se tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Csak kérjük a közönséget, hogy minden hatósági intézkedést a legpontosabban foganatosítson és arra maga is őrködjék a saját hatáskörében. & De lássuk a tényállást. Október hó 28-án, délelőtt 11 órakor a füzesabonyi körorvos telefon utján a központi főszolgabirói hivatalhoz jelentette, hogy Dor- mánd községben, az úgynevezett „Sághy-féle cigánytelepen“ Nagy Ferenc 42 éves cigány gyanús tünetek között hajnalban elhalt. Az egri járás orvosa épen aznap magánügyben Petőfi ereklyéinek alig emelhettek volna hajlékot méltóbb helyen. Fokozódnék ez állítás igazságának elismerése, ha hozzávett nők a városrész keleti felének leírását is. . . Előkelő vidék, előkelő lakókkal. . . A Petőfi-ház méltó helyen áll! . , . Szüleimmel nyolc éven át laktam a Petőfi- házhoz közel. Létesítésének kérdése akkor még csak terv volt. Ez idő alatt lelkemhez forrott környékének képe; hiszen majd mindennap utcáin barangoltam. Mily más volt az akkor, mint most! A saroktelken elhanyagolt, vadul fejlődő kert közepén lovagkastélyhoz hasonló, színes üvegablakokkal díszített épület állott. Magas, lándzsás vasrudakból készült kerítése mintha ellenségtől akarta volna megvédeni a bentlakókat. Falait a tetőpárkányzatig felfutó borostyán és vadszőlő fedte. A verőfényes nyári reggeleken a zöld levelek alól egy-egy színes üvegszem villogott át. Itt-ott egy-egy kedves nőfejet ábrázoló szobor, vagy dombormű tűnt szemeink elé. Ezek is oly elhanyagolt állapotban voltak. . . A kertből az épület nyugoti szárnyába vadszőlővel befuttatott, födött lépcső vezetett. A feljárat melletti falban egy ifjút és egy leánykát ábrázoló dombormű álBudapestre utazott; a főszolgabíró tehát köz- vetetlen hozzám fordult tanácsért. A körorvos- sal telefon utján beszélgetve kiderült, hogy nevezett cigányt. 27-én, csütörtökön este Dor- máudról Füzesabonyba hozták, ő megvizsgálta; a beteg panasza ez volt: nagyfokú fej>zédü- lés, tűrhetetlen fülzúgás, nagyfokú elesettség. A beteg — állítása szerint — nem hányt, és szomjúság, mellszorongás, bélhuiut nem gyötörte. Jelzett tünetek reám — ha a beteg ösz- szes állítása valónak vehető — fulmináns lefolyású kiütéses tífusz benyomását tették. A tényállást nyomban jelentettem az a'ispánhoz, és délután 1 ó. 30 p. vonattal Maczky szolga- biróval elindulva, Füzesabonyba s onnan a körorvossal együtt a helyszínére mentem. Vizsgálatomkor az elhalt Nagy Ferenc 7 tagú családjában, a 14 és 17 éves figyelmekéit is betegnek találtam. Az egyik fiú künn az udvaron gubbaszkodott, a másik benn feküdt; teljesen eszméleténél. Állítása szerint nem hányt s a szobában ennek semmi nyoma nem volt. Többi gyermeke egészséges. 28-ikán hajnalban beteg lett s ugyancsak betegen feküdt Bálint Julianna nevű 49 éves asszony7. Az asszony is teljesen eszméleténél volt, de meglehetős gyenge állapotban. Kiderült továbbá, hogy a cigányok közül október 22-én többen — állítólag — felfúvódásban elhullott állat húsából ettek. Mivel a betegek láztalanok stb. voltak, első pillanatban — mérgezésre, antraxra, — lépfenére gondoltam. Hogy a vizsgálat teljes legyen, átmentünk Bessenyőtelek községbe s megvizsgáltuk október haváról az anyakönyvi kivonatokat. Ekkor kiderült, hogy október 22-én hirtelen elnalt Csonka-Fecske János nevű 22 éves muzsikus; halál oka: szivhüdés; s ugyancsak ennek leánya Emilia, 7 éves, október 25-én; haláloka: gyermekaszály. A körorvos Csonka Jánost ismerte, szervi szívbajban szenvedett, s kijelentése szériát aznap előtti lakodilmon sokat ivott, s ez ölte volna meg. A gyermeket azonban nem ismerte. Halottkém kijelentése szerint a gyermek régóta beteges volt. Beható tanácskozás után orvosi véleményünk az volt, hogy a baj vagy mérgezés, vagy pedig romlott víz mérgezés által okozott súlyos gyomorbélhurut. Kihallgatva a különben eléggé értelmes czigányokar, kideríteni nem tudtuk, hogy utóbbi napokban m rre járlot.t. Az ifjú csónakéból lép ki s megcsókolja kedvesét, aki virágot ad kezébe. . . A kastély nyugoti része még elhagyatottabb volt, mint a déli. Az épület e szárnyát mintegy öt-hat méter széles, ugyanoly magas, a földtől majdnem embermagasságban kezdődő üvegfal alkotta. Mögötte tágas műterem volt, melynek világosságát félig lebocsájtott piszkos-fehér függöny szabályozta. A műterem előtt a kerítésig sűrűn, vadul fejlődött orgonabokrok, akácfák dísz- iettek. Alattuk alig látható út; szélein egy- egy összezúzott szobormaradvány. néhány kivágott fatörzs hevert. Beljebb hasonló kép tárult szemeink elé. Egy szárnyas-itató medence, egy-két rozoga, törött kőpad s a buja lombozató fák és cserjék-alkotta rejtelmes homály tették titokzatossá. S hogy még teljesebb legyen az elhagyatottság képe, a fák és bokrok alatt évek óta eltakaríttatlanúl hagyták az ősszel lehullott leveleket. . . Különös kép! Az egész belsőség azt a hatást tette, mintha senki se laknék ez épületben; vagy pedig egy, a világgal meghasonlolt valaki, aki megúrna a világ örömeit s itt keres feledést, sajgó sebére; vagy egy olyan magasan szárnyaló lélek, aki a külsőségekkel nem törődik, akinek lénye csupa tak-keltek. Már ekkor az óvóintézkedéseket — amennyire csak lehetséges volt — elrendeltük s foganatosításával a jegyzőt és bírót megbíztuk. A körorvost utasítottam, hogy 29-én reggeli 6 órára a telepen jelenjék meg, tartson újólag beható vizsgálatot; az eredményt pedig telefon útján jelentse. Még aznap este hatósági főnökömnek — az alispánnak — jelentettem, hogy a betegü- lések kolera-gyanúsak ugyan, azonban, mivel vizsgálatomkor egyetlenegy heveny esetet sem észlelhettem, véleményemet függőben tartom. Kijelentettem, hogy a kolera behurcolását alig volnék kópes megmagyarázni. Mihelyest azonban a körorvos másnap újabb betegeket jelent, a községben azonnal megjelenek és tapasztalatomról rögtön jelentést teszek. — Másnap, 29-éu, szombaton reggeli Vs9-kor a körorvos 2 újabb betegülést jelentett; a községbe 11 órakor kiszálltunk a szolgabiróval. A betegeket a körorvossal megvizsgáltam s a klinikai tünetekből az úgynevezett: „ázsiai kolera-betegülést11 föltétien biztossággal megállapítottam. Péntek estétől szombat virradóra megbetegedett Bader Lojzi 24 éves cigány s az elhalt Nagy Ferencnek Margit nevű 18 éves leánya. Aznap délelőtt Báder elhalt, délután pedig a fentebb említett Bálint Julianna. Nagy Margitnál a kolera klinikai képe — jóllehet nem volt egész tipikus, mindazonáltal a többinél észlelt sajátságos tünetekből — a kórisme már nem volt kétséges előttem. Szombat délután a vármegye alispánja a községben megjelent a főszolgabíróval. A tényállást hűen előadva, kijelentettem, hogy véleményem szerint a kolerát — egyelőre ismeretlen úton — behurcolták a cigány-telepre. A Báderen végzett autopszia még jobban megerö.'írett állításomban; az ejektumot expressz elküldöttem. A mikroszkópiái leletet októ- bef 3t-én délutáni 4 órakor hozták az alispán tudomására; a lelet szerint: Bäder kolerában halt el. Ezek után határozottan állítom, hogy a 22., 25-diki haláleset oka is kolera volt. Október 22-től 31-ig délután 4 óráig meghalt 5 egyéu ; 31-én 3 uj beteg-illéssel, összesen : 6 beteg állt megfigyelés, illetve gyógyítás alatt. A betegek közül kt-ttő igen súlyos. A szomorú valót szombaton kötelesség- szerűen közöltem a vármegye főispánjával is. Az tartalom, akinek az eszme ad erőt s dolgozik, remeket alkot, noha műveivel ritkán, vagy sohase lép a világ elé... Igen, lakták ez épületet! Műtermében dolgozott jélenkorunk egyik kiváló festőművésze, a „Magyarok bejövetele“ című világhírű körkép alkotója, Feszty Árpád. Az a nagy elhagyatottság, melyet a ház és az azt környékező kert mutattak, talán e nagy ember lelki világának kifejezője; hiszen a borongó elhasryatottság a művészlelkek jellemvonása. Sokszor lestem a titokzatos kastélynak előttem még titokzatosabb lakója után. Hasztalan ! Egy-egy alak jött ki reggelenkint, úgy nyolc-kilenc óra, között. Átvette a levélhordótól a leveleket. Más alakot nem láttam sokáig.... Végre egy májusi délután talpig gyászba öltözött hölgy jött ki a Feszty-házból, karján szép, serdülő leánykával. A művész felesége, Feszty Árpádné, Jókai Mór fogadott leánya és annak leánya, tehát tulajdonkép a Laborfalvi Róza dédunokája volte két nő. Úgy emlékezem, hogy Jókai Mór temetése napján történt ez, tehát 1903. május 10. napján. A rejtelmes kastélyból többé nem láttam kijönni senkit. A kastély csak állt továbbto-
