Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-05 / 37. szám
1910. november 5. EGER (37. sz.) 3 1893-iki kolera-járványt, együttesen küzdöttük végig. Hogy ezt mikép verjük le, majd elválik. Sok tekintetben kedvező a helyzetem, mert eljárásomban támogat úvy a fő-, mint az alispán, és kipróbált segítőtársam a járásorvos. A hatósági közegek, a szolgabiró és a körorvos, szintén osztoznak az igen terhes munka viselésében; s remélem, hogy egyesült erővel elháríthatjuk a nagy veszélyt a vármegyéről. A statisztikai lapok kimutatását sokszor két hónapi késedelemmel kapjuk; adataink — orvosi szempontból — semmi hasznát sem vehetjük. Nem tudom tehát hivatalosan, hogy ez idő szerint hol van, vagy hol volt kolera. Elképzelhetni, hogy ily körülmények között a legnagyobb éberség mellett is teljes lehetetlenség a szakszerű védekezés. Nem célom ezúttal, hogy az országos védekezést, bírálgassam, de jelzem, hogy a szakszerű védekezés, fontos eszközök híján, rendkívül nehéz. Mit tettünk ebben az esetben? Az egész cigány-telepet, javaslatomra, a vármegye alispánja vesztegzár alá vétette csendőrök által; onnan élő lény, a zárlat, megszűntéig, alig bír kimenekülni. A község is zár alatt van. Állandó az orvosi felügyelet; a hatósági eljárás ellenőrzésére állandóan a fertőzött községben lakik a hatósági közeg, ügy én, mint a járásorvos minden nap megjelenünk a fertőzött telepen. Az egész cigány-telep lakóit a megye költségén élelmezik. Összes kútjaikat leszereltettük; napközben többször tiszta artézi vízzel látjuk el őket. Szegény, megrémült nép helyzete szánandó, nyomorukat enyhítjük ; kenyér, zsir, liszt, fa, dohány kiosztásával telik el a délelőtt, mert segély nélkül éhen halna, megfagyna a telep összes lakója. A különben eléggé értelmes és tisztességtudó cigány-népség igen türelmes, — megadással viseli a súlyos csapást. Iszonyú szegénysége miatt nagy része kéregetésből él és ezért, nehogy szétszéledve a bajt elhurcolják, kénytelen volt szoros zárlat alá helyezni a hatóság. Sajnos! hatóságunknak a tömeg élelmezéséhez szükséges tábori konyha-felszerelése nincs. Ideális, biztos védelem és rövid idő alatt siker csakis ez által volna elérhető. A fertőzött kutak által fertőzöttek megbetegedése még november 5-ig várhitó. Remélem, hogy a baj november ö-töl csökkenni fog. A cigányok a zárlatig sok községben megfordultak ; tehát a Ggéberebb ellenőrzést foganatos! ottuk. A baj ellenében, ismerve a forrást, biz'on védekezhetünk. Mihelye<t a ragályt terjesztő fészket, társyat megsemmisítjük, a védekezést csakis siker koronázhatja. Jelen esetben a hatósági tiszta élelmezés a legfontosabb. Erre vonatkozó javaslatomat hivatali főnököm elfogadta s ezzel az élelmiszerek útján való fertőzést megszüntettük. . . Kimutatás Dormánd községben előfordult kolera- betegülésekről és halálozásokról. 1910. október 22-től — november 3-dikán délután 4 óráig: megbetegedett összesen 17 egyén; megkalt 7. Napok szerint: Megbetegedett: Meghalt: Okt. 22-én. . . 1 1 . . . Okt. 22-én. Okt. 25-én. . . 1 1 . . . Okt. 25-én. Okt. 27-én. . . 1 1 . . . Okt. 28-án. Okt. 28 án. . . 5 3 . . . Okt. 29-én és nov. 1-én. Okt. 29-én. . . 1 — Okt. 30-án. . . 3 — Nov. 1-én. . . 2 — Nov. 2-án. . . 3 1 . . . Nov. 2-án. Összesen 17 7 November 2-kától (délután 4 órától) nov. 3. azaz csütörtök délután 4 óráig újabb betegülés- és halálozás nem történt. November 3-kán fekvő beteg volt: 5. Ezek közül kettő nagyon súlyos. Családok szerint: 11 család között for dúlt elő: Egy családban 4 betegülés, 3 családban 2 betegülés, 7 családban egy-egy be- tegiilés. A telepen van 38 épület. Fertőzve van 11 épület. Lakosság: 227. Kor szerint: 1—2 évesig 1 betegülés, 3—10 évesig 2 betegülés; 10 — 20 évesig 4 betegülés; 20 — 40 évig 6 betegülés; 40—60 évesig 4 betegülés. Összesen : 17. HÍREK. Eger, 1910. november 4-én. Tájékoztató. Nov. 6- A Kér. Iparoskor estélye. „ 7— Esküdtszéki tárgyalások. „ 7. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Hatvanban. „ 9. A gy öngyősi főszolg. tárgy, napja Karácsondon. „ 12. Képviselőtestületi közgyűlés. „ la—15. X. Kát. Nagygyűlés Budapesten. „ 14. Kőzigazg. bízottá, ülés. „ 14. A pétervásárai főszolg. tárgy, napja Tarnaleleszen. „ 15. Az egri főszolg. tárgy, napja Kápolnán. „ 15. A hevesi főszolg. tárgy, napja Kiskörén. „ 17. Megyebizottsági tagok választása. „ 19. A Jogakadémiai Kör Katalin-estélye. A X. Katolikus Nagygyűlés elökészítőbizott- sága elhatározta, hogy a nagygyűlés első napján, november 13-án, vasárnap délután öt, órakor, a hideg időjárás miatt elmaradó eucharisztikus körmenet helyett a főváros három templomában szentbeszédek tartásáról gondoskodik. A bizottság egyúttal felkérte Mailáth Gusztáv Károly gróf, Csernoch János és Batthyány Vilmos gróf püspököket, hogy a szentbeszéd után a híveknek püspöki áldást osszanak. A nagygyűléssel kapcsolatosan az összesz egyházmegyék hatóságát megkereste, hogy november hó 12-én, mint a nagygyűlés előestéjén az esteli harangszót megelőző félórában a harangozást az ösz- szes templomokban elrendeljék. Vincze Alajos-alap. Vincze Alajos kápolnai esperes-plebános, mint tudvalevő, három évtizeden át (1868—1898.) volt tanára, majd igazgatója az egri rk. érseki tanítóképzőnek. Ez idő alatt körülbelül félezer tanítót adott az országnak ez az intézet, melynek a legutóbbi rk. tanítógyűlésre sok volt tanítványa gyűlt Egerbe. Ezek Böbék László dorogházai ktanító indítványára elhatározták, hogy alma méterüknél Vincze Alajos emlékére alapot létesítenek, melynek kamataiból olyan növendék kapna jutalmat, aki kántortanitónak gyermeke s szorgalmas és jómagaviseletű. Az adományokat Böbék László ktanító címére (Dorogháza, Hevesm.) kell küldeni, ki azt a Népiskolai Tanügyben nyugtázza. Az egri ügyvédi kamara Almássy László dr. ügyvédnek a kamara területéről történt elköltözése folytán megüresedett választmányi póttagságra Barsy István dr. egri lakos ügyvédet hívta be. vább, átövezve borostyánnal és vadszőlővel. A kert fái pedig húllatták leveleiket, ha a lomb őszi betegsége megjött. * A Petöíi-ház létesítésének első eszméje még a múlt század hetvenes éveibe vezethető vissza. A „Fővárosi Lapokéban rebesgették, hogy az alkotmányos uralom helyreálltával előkerült Petőfi-kézíratok, nyomtatványok s a költővel vonatkozásban álló ereklyetárgyak részére méltó hajlékot kell emelni. Az eszme visszhangra talált. „1881-ben Török Árpád már a Petőfi-ház indítványozójának nevezi magát, — mondja Kéry Gyula, a Petőfi-házról kiadott jeles könyvecskéjében — és sürgeti a Petőfi-ház felállítását.“ Ezután néhány évig pihent az eszme, noha újabb és újabb Petőfi-ereklyék jutottak napvilágra. Később Bartók Lajos, a jeles költő, a Pe- tőfi-Társaság fáradhatatlan tevékenységű alel- uöke, ismét felszínre hozta a kérdést. Folyton agitált, hogy a nemzet a legnagyobb magyar lirikus ereklyéinek házat emeljen. Bartók munkássága folytán a nemes cél testet öltött. író- társai csakhamar magukévá tették az ügyet. Endrödi Sándor, Herczeg Ferenc, Kéry Gyula, Ferenczy Zoltán, Szana Tamás és még mások csoportosultak a Bartók által kibontott zászló köré. Megindult a munka... Lángo'ó lelkesedéssel, fáradhatatlan szorgalommal gyűjtötték Petőfi fenmaradt leveleit, verseinek kéziratait, az általa használt, vagy vele vonatkozásban álló ereklyéket. Nemes, de igen nehéz munka volt! A gyűjtőkből bár nem hiányzott a lelkesedéssel párosult szorgalom, az eredmény mégis a várakozáson alul maradt. Erre a Petőfi-Tár- saság közéletünk legkiválóbb nőtagjait szólította a gyűjtők táborába. A Petőfi-ház hölgybizottsága Apponyi Albertné elnöklésével csakhamar megalakult. A Petőfi- Társaság egyúttal felhívást intézett az irodalmi társulatokhoz, az ország vármegyéihez, hogy tőlük telhető módon segítsék ezt a nemes munkát. Az eddig szűkkörű mozgalom ily- képen országos jellegűvé lett. A Petőfi-szellemtől áthatott honleányok, írók és közéletünk számottevő más tényezői fáradhatatlan buzgalommal dolgoztak. Amit szép szóval meg nem szerezhettek, azt anyagi áldozatokkal tették magukévá.. . Nem! A nemzet közkincsévé! ... Ki tudja, hogy némely ereklyét mily nagy összeggel váltottak meg? Az eredmény bámulatos lett! A Franklin-Társulat letét gyanánt csakhamar a Petőfi-Társaságnak adta azt a sajtógépet, mellyel az újkori Magyarország születése napján a szabadsajtó első termékét, a „Nemzeti dal“-t nyomtatták. A Nemzeti Múzeum odaajándékozta az idő által megsárgított, eddig tulajdonában levő kéziratot is, melyből a költeményt kiszedték. Előkerült a nagy költő verseinek 1852. évi s az önkényuralom által lefoglalt kiadásából két példány. A két példányt Emich Gusztáv, a kiadó mentette meg. Az első példány teljes és most a Petőfi-házé, a második csonka. Ez a Nemzeti Múzeum tulajdona. Számtalan eredeti levél, költemény-kézirat, a költő által használt eszköz vándorolt a Petőfi-Társaság tulajdonába. A gyűjtők összehozták Petőfi Sándor és Szend- rey Julia gyöngéd szerelmének és házaséletének fenmaradt ajándék- és emléktárgyait. Azok előtt, akik a költőnek és fenkölt szellemű feleségének szerelmét ismerik, e kedves ereklyék világosan beszélnek. Számtalan Petőfi-arckép, könyv és eszköz halmozódott fel. Kincsek voltak már akkor is együtt, midőn a Petőfi- Társaság, Kéry Gyula kutatásai révén megszerezte a költő kiskőrösi gyermekszobájának egyszerű bútordarabjait. A szerzemény legértékesebb darabja kétségkívül az az ágy, melyben a költő született. A munka azonban még nem volt teljes! (Vége következik.)
