Eger - hetente kétszer, 1910

1910-10-29 / 35. szám

2

EG ER. i 35.

sz. i

1910. október 29.

mint önálló állam sorakoznék a nemzetközi jogközösségbe.

Véleményem szerint pedig, kivéve az Ausztriához való csatolást, ez a megoldás valamennyi között a legrosszabb Ez a megoldás a nemzet iránti bizalmatlanság, a kishitűség, a lemondás politikája!

Érdekes fejtegetéseiben maga szerző bizonyítja, és magyar részről tudtommal ezt még senki se vonta kétségbe, — hogy Magyarországnak e tartományokra jogigénye van. A szent korona jogigénye azokon az ősi kötelékeken nyugszik, melyeket uralkodónk is kifejezetten elismert és hangsúlyozott abban a fejedelmi szózatában, melyet 1908. okt. 5-ki kelettel Bosznia és Herczegovina népéhez intézett, ezt mondván: „Tekintettel azokra az ősi kötelékekre, melyek dicső elődeinket a magyar trónon ezen országokhoz fűzték, szuverén jogainkat kiterjesztjük Boszniára és Herczegovinára stb.“ Ezt a passzust a koaliciós kormány által 1908. évi november 11-én a képviselőházban beterjesztett törvény- javaslat 1. §-a szintén ismétli és pe- trifikálja.

Igényünk teljesedését biztosítja királyunk szava és esküje, melyek mint királyi hitlevél és koronázási eskü Corpus Jurisunkba becikkelyeztettek, s melyeket a jövőben szent István koronáját viselő uralkodóink koronázásuk alkalmával szintén elismerni, biztosítani és esküjükkel megerősíteni fognak.

Ha eme kétségtelen — királyunk által is elismert és biztosított — jogunk érvényesítése helyett mi e tartományokból önálló államot akarunk csinálni, vájjon mi egyéb ez,, mint a kishitű lemondás politikája!?

Alig tudom elképzelni a néhai balpárt intranzigens alelnökét a lemondás politikájának szóvivőjéül.

De ő megindokolja álláspontját. Nemzetünk gyengeségét, belső bajainkat hozza fel; fél attól, hogy nemzetiségeink számát és erejét e tartományok népessége még jobban emeli. A kétségbeesés, a jövőbe vetett bizalom hiánya diktálja ez indokokat!

Én hiszek ennek az országnak a jövőjében! Bizom a magyar nép erőteljes nem/eti érzésében és intelligenciájában (szellemi feltétel), s bízom hazám kiapadhatatlan, bár még kiaknázatlan anyagi erőforrásainak nagyságában (anyagi feltétel). Bizom abban: el fog jönni az az idő, mikor uralkodóink belátják, hogy a jogaruk alatt élő népek és nemzetiségek között a magyar az egyetlen „nemzet“; belátják és követik Bismarcknak éppen szerző által idézett szavait: „Ha én osztrák császár volnék, azonnal átköltözném Budapestre, magyar ruhát öl- tenék, magyarul beszélnék és mindazt bekebelezném Magyarországba, amit csak belé tudnék szorítani.“

A történelem logikája nem tűr ellenmondást. Én nem tartom utópiának Beksics Gusztávnak — kire szintén hivatkozott szerző, — egy másik munkájában (Mátyás birodalma és Magyar- ország jövője) — Mátyás királyunk recipéje szerint — festett alakulását Magyarország és Ausztria viszonyának. Ebben az esetben az államalkotó és államfentartó erejéről évezredes múltban tanúságot tett magyar fajé lesz a hegemónia és vezetés abban a hatalmas birodalomban, melyet ezen új alapokra helyezkedve többé nem csak az európai szükségesség, a nagyhatalmak féltékenysége és a helyzeti energia tart össze jól-rosszul, hanem belső anyagi és szellemi erejében leli fenmaradásának sziklaszilárd biztosítékait.

r

Érzem én, hogy nekünk, dicső apák satnya utódainak, szeme <dkáp- rázik, ha ilyen perspektíva tárul föl előtte; értem, ha a kishitűség megriad a nagy feladatoktól; tudom, hogy a pesszimizmus és szkepszis megmosolyogja a bizakodást és reményt. De azért mégis azt mondom: ha gyengéknek érezzük magunkat; ha nem tudjuk hazánk ügyét előmozdítani, az legalább is becsületbeli kötelességünk, hogy minden erőnk megfeszítésével fentartsuk azt, amit apáinktól örököltünk. Ne zárjuk el tehát a lehetőségét annak, hogy erősebb és esetleg kedvezőbb körülmények között élő utódaink újra naggyá és hatalmassá tegyék ezt a sokat szenvedett országot.

Tartsuk szemünk előtt Deák Ferencnek annyit emlegetett szavait: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatják, de amiről a nemzet — félve a szenvedésektől — önmaga mondott le, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges“. . .

... De a nemzetiségi politika szempontjából sem találom helyesnek a szerző által adott megoldást. Bosznia és Herczegovina nem tudna mai területén önálló államot alkotni. Vagy a többségben levő szerb elem kerülne uralomra, s akkor Szerbiával egyesülve megalkotná Nagy-Szerbiát (amiért Szerbia az annexió után lázban égett), vagy valami külső segítség (pl. osztrák ke- resztényszociálisták) a horvát kisebbséget juttatná hatalomhoz, s evvel a

hogy gonoszt tselekedgyenek, jól tselekedni pedig nem tudtak. Jer. IV. 22.

XII. Értem pedig itt az Aufklerungsz- Fantasztákon nem az Aukspurgi, Helvetziai, vagy más toleráltt vallásúakat, mivel jól tudom, hogy ezeket meg-sérteni a’ Tolerántzia ellen volna, mellyre mindenkor kölönös gondom vagyon, és melly ellen leg-kissebbet sem akarok véteni, még annyit sem, mint a’ Bétsi Magyar Kurir. Hanem azokat értem itt, kik se nem Pápisták, se nem Luteránusok, se nem Kálvinisták, se nem Görögök, se nem Zsidók, hanem valami új-hilűek, vagy is semmi liitűek.

XIII. Tudom, hogy ők is ezért vissza fogják szolgálni nékem a költsönt, és ha már az Igaz Magyarnak I. Része ellen is annyit du- hogtak, és nem tsak Bétsben, hanem Göttingában is félre verték ellene az Aufkieristáknak nagy harangját, annál inkább most nem lészen az a’ kígyó, béka, mellyet én ellenem ’s ezen Igaz Magyaromnak II. Része ellen ne kiáltsanak. De vallyon ezért a’ kis félszért néma kutyákká kell e’ lennünk ? . . . Sőt én azt állítom, hogy ha mikor, bizonyára most vagyon ideje a’ szóllásnak (tempus loquendi) és hogy jaj nékünk, ha még tovább is halgatunk, és hogy minnyájoknak, kiktűl ki-télhetik, nem bőrökben, hanem lelkekben jár, hogy Apostoli bátorsággal az igazság mellett fel-állyanak, ’s-a’ mostani juhok ruházatiban járó, ’s-nem vérünket, hanem lelkünket szomjúhozó, ragadozó farkasokkal, nyilván szembe szállyanak.

XIV. A’ vagy nem tudgyuk e’, mit hagyott légyen K. U. az ő Tanítványinak ?

— Hogy ne féllyenek azoktól, kik a’ testet meg ölhetik, de a’ lelket meg nem ölhetik, hanem féllyenek attól, ki a’ testet is, a’ lelket is a gyehennába vetheti.

XV. De vallyon már annyira jutottunk é, hogy nékünk is, mint az Apostoloknak, az igaz Hitnek hirdetéséért a’ haláltól kellene félnünk? sőt akár mikor sem volt olly finom boldog arany idő, mint mostanában, mellyben olly szabad lett volna az igazságot minden félsz nélkül bátran minden szóval, minden Írással kinyilatkoztatni, és mindenütt a’ házak tetején is hirdetni, még pedig azt az igazságot is, melly magát ő Felségét illeti. ’S ezt ő Felsége, (mint a’ Marokkai Levelek jelentik) nem ok nélkül meg-engedte, hogy leg-aláb’ ezen az | ütőn megu-th-sse azt az igazságot, melly őtet,

Benzin-, szivógáz-, : : : nyersolaj-, gőz-, : : : :: petrolin és világítósrázMOTOROK

és

ptcwa Is Tsa

gép- és motorgyár

Wien, XVII, Wattgasse 78-80.

Siirgönyczim:

Plewa, Wien-Hernals.

I

J

fi ■ ■■■■■;

fi

mr

| _

|5j

J jp

Minden rendszerű és nagyságú

sütő-kemenczék

k tverö- és gyúrógépek

az összes sütőipari segédgépek, eszközök és

sütőkemenczeBenzin-] okomobilok.

Kerületi képviselők kerestetnek.

psíL

armatúrák.