Eger - hetente kétszer, 1910
1910-10-29 / 35. szám
1910. október 29. EGER. (35. sz.) 3 mi társországaink területére is aspiráló Nagy-Horvátország alapjai lennének lerakva. Hogy egy hatalmas szerb vagy horvát állam a mi határainkon milyen kedvezőtlenül hatna, nemzetiségi viszonyaink kialakulására, azt csak az méltányolhatja eléggé, aki a román kérdés elmérgesedésében Románia kezét és szerepét figyeli és látja. . . (Folytatása következik.) Tanítói közgyűlés. Az egri főegyházmegye róm. kát,, tanítói folyó hó 26-án és 27-án tartották képviselete közgyűlésüket Egerben. Az egyházmegye legtávolabb helyeiről megjelent tagok nagy száma eléggé igazolta a gyűlésen letárgyalt nevelésügyi kérdések iránti érdeklődést. Ezzel a ténnyel mintegy bizonyítani akarta a kát. tanítóság, hogy a kát. iskolák ügyét szívén hordja. És valóban, ha figyelembe vesszük a mi tanítóinknak a közgyűlésen megnyilatkozó szívós munkásságát, csak elismeréssel adózhatunk nekik. Nem kell féltenünk iskoláinkat azon indokolatlan támadásokkal szemben, amelyek az utóbbi időben érik, ha ilyen munkás sereg áll őrt iskoláink mellett, mint az egri egyházmegye tanítósága, amelyről el lehet mondani, hogy hivatásának magaslatán van. A két napos gyűlés eredményét a következőkben összegezzük. 26-án 10 órakor a középponti bizottság tartotta ülését, ahol a 27-iki közgyűlés tárgyait készítette elő. Behatóan tárgyalta a tárgysorozat minden egyes pontját. Különösen a „Tanítók Háza“ ügye idézett elő hosszabb vitát. A legnagyobb lelkiismeretességgel párosult jóakarattal tárgyalták erre az ügyre vonatkozó javaslatokat. Kelemen Lajos igazgató-tanító a „Tanítók Háza“ alapjának gyarapítására egy tervezetet nyújtott be, melynek minden tétele életre való eszméket foglalt magában. Ugyanaz nap délután 4 órakor Fekecs Sándor egri tanító „A rajztanítás új módszeréről“ tartott felolvasást. Értekezésében rövid vonásokban hazánk rajzs’-az ó Országainak boldogúlását illeti s’-mely- lyet külömben lehetetlen a’ Fejedelmeknek elegendőképpen meg-tudni, mivel a’ nagy félelem miatt senki sem meri azt nékik minden híme- zés, hámozás nélkül tiszta igazán szemekbe ki-mondani. XY. Ha pedig még ő Felségének, talán (a majori ad minus) annál inkább a’ Magyar Kurírnak, Slötzernek, Vittolának, Ejbelnek, Rantenstranknak, Hozmannak, a’ Budai Mer- kurius faragóknak, ’s-a’ többi mostani Auf- klerungsz-Fantasztáknak, és a’ többi régi, ’s- mostani Sz. István tagadóknak szabad most is, másszor is a’ Szent igazat magyarán értésekre adni, mineb-utánna erre a Felsége olly nagy szabadságot adott, mellynek még egyszeri elő hozásával béfejezem ezen Elő-járó Beszédemet: „Az ollyatén Kritikák, mellyek nem merő „tsúfolódások, motskolódások, akárkit illesse- „nek is, a’ Fejedelemtűi fogva az utolsó jobbágyig, meg-ne tiltassanak, holott minden „igazság szerető embernek örvendeni kell rajta, „ha az igazságnak, ámbár ezen az úton is, „isméretére juthat. „Ha rosszak, önként el-tűnnek; ha jók, „minnyájan azokbúi tanulhatunk.“ tanításának múltját, az újabb irányzat keletkezését ismertette. Részletesen foglalkozott az újabb irányzatnak ágaival: az ösztönszerű rajzok pedagógiai értékét méltatta, a képzeleti és a szemlélet alapján készült rajzok teh- nikájáról, a természet utáni rajzolás módszeréről beszélt Ismertette az elemi iskola rajzta- DÍtásához legalkalmasabb rajzeszközöket, végül a rajz nevelés és gyakorlati jelentőségét méltatta. Ebből az alkalomból 16 drb. rajzlapon az elemi iskola feldolgozható rajzanyagát is bemutatta. 27-én reggel 8 órakor a Líceum kápolnájában „Veni sancte“ volt. A mise alatt a tanítóképző intézet növendékei énekeltek. A közgyűlést a tanítóképző zenetermében Blazsejovszky Ferenc apát-kanonok, egyházmegyei fötanfel- ügyelő, egyesületi elnök 9 órakor nyitotta meg. Megnyitó beszédében korunk azon jellemző sajátságát vázolta, mely a jelenben mindent fel akar forgatni, nem gondolva meg, hogy mire épit majd a jövőben. Ezután mély tudásra való készültséggel az iskola feladatairól szólt. Nevelni kell az ifjúságot hazaszeretetre, hogy érte, ha kell, tenni is tudjon. Legyen a nevelés alapja a keresztény erkölcs, mely a társadalomnak és országoknak alapja. Nevelni kell fajszeretetre, mert mi rokonnélküli nemzet vagyunk. Nevelni kell a munkára, hogy a versenyt felvehesük más nemzetekkel. Nevelni kell a takarékosságra, mely az anyagi tönkre- jutástól és erkölcsi zülléstől ment meg. Majd az alkoholizmus és az urhatnámság kedvezőtlen társadalmi jelenségek megszüntetését sürgeti. — Befejezésül üdvözölte a kzzgyülésen megjelent vendégeket, kiknek soraiban ott láthattak: Csekó Gábor, Párvy Antal apát-kanonokokat, lovag Ember Károlyt, az Országos Kát. Tanács elnökét, Borsod-, Szabolcs- és Hevesvármegyék kir. tanfelügyelőit, az alespe- resi körök elnökeit.. Most Kelemen Lajos egyesületi alelnök az egyházmegye tanítósága nevében melegen üdvözölte az egyesület uj elnökét, egyúttal köszönetét fejezte ki eszmékben gazdag megnyitójáért. A tárgysorozat pontjaira tért át azután a közgyűlés. Az egyesületi jegyzőségre Bukna József hitoktatót választották meg. A jegyzőkönyv felolvasása során emlékezett meg az egyesület volt elnökének, Katinszky Gyula egri kanonoknak elévülhetetlen érdemeiről, nemes áldozatkészségéről. Itt, számolt be a köri gyűlések tevékenységéről. A lefolyt. 2 év alatt az egyházmegye területén 34 gyűlést tartott 19 kerület. Volt 6 szabadelőadás, melynek előadói igy oszlot- lottak meg: 1 tanár, 3 taDÍtó, 1 tanítónő, 1 1 orvos. Felolvastak 37 értekezést, 24 eset- beu tanítást tartottak, 11 pályatételt dolgoztak ki. A jegyzői jelentések után az egyesület pénztárosa számolt el a Tanítók Háza eddigi vagyonáról. A tiz év alatt 10490 K gyűlt ösz- sze. Itt említjük meg, hogy Blazsejovszky Ferenc apát-kanonok, egyesületi elnök, legutóbb 1000 koronát adományozott a Tanítók Házának. 3/411 órakor felfüggesztette elnök a gyűlést s a jelenlevők valamennyien az érseki palotába mentek, hogy az egyházmegye főpásztora előtt tisztelegjenek. A bíboniok-érsek, Blazsejovszky Ferenc elnök üdvözlő szavaira hosszabb beszédben válaszolt. Ez a beszéd, ügy látszik, nem volt a nagy nyilvánosság elé szánva; pedig megszívlelésül az egész magyar tanítóságnak, sőt az egész magyar nemzetnek hallania kellett volna, vagy legalább olvasnia kellene. Eger bíboros Cicerója most is bámulatos rendben fűzte gondolatait, melyek valamennyien mint ok és okozat folytak egymásból. És minden kerek gondolatcsoport zárógondolata egy- egy bölcs szentencia, egy-egy akszióma volt. Avval kezdette, hogy a tanítóság fejleszti az emberekben azokat a nemes lelki tulajdonokat, melyek képessé teszik a nemzetet — ellenállani az idő pusztító erejének. Majd áttért azután a szellemi, erkölcsi és anyagi rend egymáshoz való viszonyára s történelmi alapon mutatta ki, hogy „mivel minden az ember akaratától és erkölcsiségétól függ, kell, hogy az akarat erkölcsi romlottságát elóbb- utóbb, de kérlelhetetlenül kövesse a civilizáció pusztúlása.“ A szellemi, erkölcsi és anyagi rend szférájába esik a haladás minden neme, melynek megvalósítására az ember képes — és az a társadalom létalapja, melyen a politikai élet alkotmánya emelkedik. Az állam és egyház viszo- nyát gyönyörű gondolatmenet világította meg, midőn a beszéd az igazság védelmére tért át a következőkben: „Ez az igazságosság, melyet a törvény és fegyver tart fenn, csak külsősé- ges, mert a törvényekben és intézményekben bírja meghatározását és a hatalomban kötelező erejét; Dem egyéb ez, mint összhang külső cselekedeteink és a törvény betűje között.“ Ez pedig nem elég a biztos fennállásra! A földi hatalom célja anyagi lévén s „nem hatolhatván a lelkiismeret szentélyébe, kénytelen megelégedni a puszta legalitással, . . . a külsőségekkel, . . . mert a törvény és szankciója, vagy az ahhoz kötött büntetés egyedül nem államfenntartó erő . . .“ A hatalom ereje csak lenyűgözi a tömegek akaratát, félelmet kelt, melynek „túlsága kétségbejt és mindent merészlő elkeseredéssé fajul.“ Az állami törvény csak ott uralkodik biztossággal, „ahol az embereket az Ur félelme hatja át.“ Klasszikus tömörséggel állapítván meg azt, hogy a társadalom igazi élete az erkölcsi élet; majd az egyház működésének roppant fontosságát kimutatván, az állam és egyház összhangzó működésének szükséges voltát fejtette ki a nemzetek jövőjének szempontjából. Azután a mai állapotokat ecsetelve, így folytatta: „Nem jó szolgálatot tesznek a magyar hazának azok, akik — bármilyen hazafiságot színleljenek és harsogjanak is — e két tekintélynek együttes működését, egyetértő viszonyát, — melyet annyi század szilárdított meg, mely annyi vihart állott ki, mely annyi győzelmet aratott s mely a polgári jólétnek legbiztosabb eszköze — gonosz izgatásaikkal meglazítani, széttépni törekszenek . . .“ Az ily irányú törekvések tönkre teszik a nemzetet, és midőn a nemzetek szakítanak az Istennel; midőn a vallást ki akarják szorítani még az iskolákból is: romlásuk, pusztulásuk magvát vetik el. A nemzetek épen úgy nem ismerik végzetük végszavát, mint az egyes ember se ismeri, de a haldoklásnak, a végnek kezdődnie kell valahol. Midőn a vég bekövetkezik, akkor mindenki tudja már: hol kezdődött a halálos baj, a haldoklás, mely egyik embernél vagy nemzetnél tovább tart, a másikkal hamarább végez aszerint, amint az organizmus ereje nagyobb, vagy kisebb ... Ez pedig attól függ, hogy milyen a nemzet erkölcsi élete . . . Ennek munkálására serkentve az egyházmegye tanítóságát, Isten áldását kérte mindnyájukra. A bibornok-érsek beszédének hatása bizonyára maradandó lesz nemcsak egyházmegyénk tanítóságának hanem másoknak lelkében is. És e hatás alól nem vonhatja ki magát senki, aki jó hazafi, aki komolyan gondolkodik. *
