Eger - hetente kétszer, 1910
1910-10-19 / 32. szám
Előfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 32. szám. —=== XXXIII. ÉVFOLYAM. =. - - Szerda, október 19. Politikai tapintat. Eger, 1910. október 18. Thales szerint ott kezdődik a bölcsesség, ahol az önismeret. Ez persze különösen hibáinkra vonatkozik. Mert erényeinket nem önmagunknak kell fölismernünk és mérlegelnünk, hanem erre mások hivatottak. Hadd jegyezzük föl tehát, hogy Egernek tiszteletreméltó ellenzéke fölismerte eddigi nagy hibáját s tegnapelőtt, mikor Zichy János gróf, a munkapárti miniszter, nálunk járt, nagy tapintatot tanúsított. Látszatra ez keveset mond, de a valóságban igen nagy értéket jelent. A tapintat ugyanis nagyon gyönge oldala a magyarnak, mikor tanúsítania kell más iránt; viszont mentül kevesebbet hajlandó belőle engedni a maga rovására. Hogy nem vagyunk tapintatos nemzet, az életnek ezer apró viszonyában láthatjuk. A templomban, az utcán, a színházban, hangversenyeken, nyilvános étkezőhelyeken — mindig csak a saját kedves „én“-ünkre gondolunk és nem törődünk avval, hogy kellemetlenséget okozunk másnak. Áz érzékenyebb, a finomabb lelkű ember életét a tapintatlanságnak ezer meg ezer apró tűszúrása teszi terhessé, élénk cáfolatául annak a törvénynek: apró figyelmességek teszik erőssé a barátságot. És ha a társas érintkezésben nem tudunk tapintatosak lenni, annál ke- vésbbé vagyunk erre képesek a politikában. Mi még nem értünk meg politikai tekintetben annyira, hogy tisztelni tudnók a más politikai véleményét; mi még ott tartunk, hogy csak a saját politikai elvünk az egyedül üdvözítő ; mi még azt hisszük, hogy minden ember hazaáruló, aki nincs velünk egy politikai véleményen. Es ebben a tekintetben szomorú nevezetesség volt Eger, ahol egy-egy választás küzdelmeit évekig se tudta kiheverni a társadalom és a közélet. A politikai küzdelmek lezajlásával nem oszlott el a tűz, hanem megmaradt. Görbe szemmel, szenvedélyesen, haraggal, gyűlölettel néztek egymásra az emberek és a békés társadalmi munka többnyire szünetelt; ellenben kölcsönösen divatosak voltak a féktelen támadások. Mindenkinek kétféle szemüvege volt s aszerint használta egyiket, vagy a másikat, hogy politikai elvbarátját nézte-e rajta, vagy ellenfelét. Első jelentősebb eset Egerben, hogy egyetemlegesen, a politikai pártállásra való tekintet nélkül jöttek össze a választók képviselőjüket ünnepelni. És evvel a ténnyel olyan politikai érettségről tettek tanúságot az egriek, amely minden lovagias embertől tiszteletet vár, sőt joggal követel is. A politikában sok egyszerű ember nem olyan foglalkozást lát, amely törekvő embernek való munka. Sokan, és épen az érdemesek közül, épen ezért tartották magukat távol a politikától, mert nálunk a politikai ellenfelet nem tekintették embertársnak, (aki iránt, mikor a politikai küzdelem pihen, tisztelet, sőt szívélyesség lenne a helyénvaló) hanem kiirtani való veszélyes szörnyetegnek. Az egri ellenzék vasárnapi ténye fölemelő politikai lovagiasság, mely azt követeli, hogy az ellenfelek párviadal előtt és után tisztelegjenek egymásnak. Bizonyítéka annak, hogy az erőteljes politikai harcmodor szépen egyesíthető a finomult ízléssel. És nyugodtan elmondhatjuk, hogy az egri függetlenségi pártiak vasárnap aratták a legszebb diadalt, mert hiszen önmagukat győzték le. . . Némelyek ugyan azt gondolják talán, hogy saját erkölcsi tőkéjükből áldoztak föl egy részt, de azokat is megnyugtathatjuk avval, hogy a nemes tett áldozattal jár és hogy áldozatuk bizonyosan jól kamatoz majd a köz javára. Nem azt kívánjuk mi ezek után, hogy közönyösek legyünk a politika iránt, mert hiszen Montesquieu szerint a fejedelem zsarnoksága nincs nagyobb ártalmára az államnak, mint ameny- nyire ártalmas a közönség közönye a közjóra. Nem ezt kívánjuk mi, hanem azt, hogy jót, nemes célra való törekvést tételezzünk fel minden politikai hitvallású emberben, bárha elválaszt bennünket egymástól a politikai vélemény különbözősége. Az egri ellenzék arra a helyes útra lépett, amelyen régi nagy poli- j tikusaink jártak, kik kölcsönösen tisztelték egymást és nem tartották hazaárulónak se a Széchenyi István, se a Kossuth Lajos követőit. Zichy János gróf Egerben. Vasárnap politikai nevezetességű napja volt Egernek, amely elé az egész ország élénk érdeklődéssel tekintett. Azt hitték ugyanis, hogy a kultuszminiszter fontosabb politikai nyilatkozatok tételére használja föl ezt az alkalmat. Nos tehát, akik ezt remélték, csalódtak. A gróf pohárköszöntője egész rövid volt és ő maga jelentette ki, hogy „nem politikát csinálni“ jött Egerbe, hanem mandátumát megköszönni. Egyszerű udvariassági tény lett tehát e látogatásból, amely mégis nevezetes annyiban, hogy az egri ellenzék gavalléros magatartása lekötelező és hálás nyilatkozatra késztette Zichy János grófot, — aki megígérte, hogy politikai elvbarátainak bizalmát és ellenfeleinek előzékenységét fokozottabb munkássággal hálálja meg Eger érdekében. A miniszter a reggeli személyvonattal indult Budapestről s vele volt Nárai Szabó Sándor államtitkár és tizenhat országgyűlési képviselő. (Szász Károly, Kozma Andor, Görgey László, Antal Géza, ifj. Erdély Sándor dr., Lipcsey Ádáro, Török Kálmán, Haller József gróf, Radvánszky Antal báró, Bethlen Pál gróf stb.) A fogadtatás már Hatvanban megkezdődött, hol Kál/ay Zoltán dr. főispán üdvözölte Zichy János grófot, majd folytatódott Vámosgyörkön, hová 120-an utaztak le Gyöngyösről. Ott Kemény János polgármester volt a szónok, Füzesabonyban pedig Majzik Viktor alispán, ki a megye küldöttségét vezette. Az üdvözlő küldöttségek csatlakozása után 1 óra után érkezett a vonat Egerbe, hol már nagy közönség gyűlt össze az állomáson. Itt Jankovics Dezső polgár- mester fogadta a képviselőt, ki szives szavakkal köszönte meg a fogadtatást, majd Kállay Zoltán dr. főispánnal a bíbornok-érsek négyesfogatába szállt s hosszű kocsisortól kisérve az érseki palotába hajtatott. Az útvonalon is nagy közönség éljenzett, ámbár a zord idő sokakat visszatartott attól, hogy a szabadban várakozzanak. Zichy János gróf mintegy negyedórát időzött az érseki palotában, azután kíséretével együtt a Kaszinóba ment, melynek nagyterme már megtelt a társasebédre érkezettekkel, kik éljenzéssel fogadták a minisztert. A társasebéden mintegy háromszázan voltak valláskülönbség nélkül a társadalom minden osztályából. A harmadik fogásnál szólásra emelkedett Hanák Gyula városi főjegyző s igen szép, tapintatos, de férfias beszédben üdvözölte Zichy János grófot, mint Eger országgyűlési képvi
