Eger - hetente kétszer, 1910
1910-10-19 / 32. szám
2 EGE Li. (32. sz.) 1910. október 19. selőjét. Beszédének gondolatmeneté a következő volt: Minden egri választópolgár igazat ad nekem abban, bogy olyan választás, mint a mostani, még sohase volt Egerben, amely szokatlanul nagy többséget adott az újonnan alakult kormánypártnak. Az elvek azonban elkülöníthettek az urnánál, de az eredményben való békés megnyugvás ismét összehozott bennünket, ami pedig az egri választások történetében egyedül áll eddigelé. Heves, viharos küzdelem volt ez; küzdöttünk becsülettel, kitartással. És ez egyáltalán nem is kárhoztatható, mert mit mondanának arra a katonára, aki küzdelem nélkül adja fel a helyét. Máskor azonban, visszatetsző eredményképen, a választás után még ádázabb lett a küzdelem, mely a társadalmi béke feldulá- sára vezetett. Beszédének további folyamán azt fejtegette a főjegyző, hogy a magyar nép még nem tudja tisztelni a más politikai véleményét és minden párt monopóliumot csinál a hazaszeretetből. Az utólsó egri választás után azonban nem maradt szivünkben keserűség. S hogy ez így van, orszgy. képviselőnk érdemének kell betudnunk. Majd miután a Zichy János egyéniségének fontosságát fejtegette, figyelmébe ajánlotta Egervárosát és a képviselő éltetésével fejezte be valóban nagyhatású beszédét. A lelkes éljenzéssel, minden oldalról tetszéssel fogadott beszéd után nagy figyelem között szólott Zichy János gróf körülbelül a következőkben : Mélyen tisztelt Uraim! Elhihetik, hogy régen készülök Egerbe: megköszönni szives bizalmukat, mellyel engem kitüntettek. Régen eljöttem volna, ha ebben előbb hivatalos elfoglaltságom, később pedig családi gyászom nem akadályoznak meg. . . Eljöttem és szívem telve van hálával, köszönettel azért a bizalomért, amely a múltban itt oly példátlan többséggel juttatta nekem Egerváros megbízólevelét. Megköszönöm politikai barátaim bizalmát, de meg kell köszönnöm ellenfeleim előzékenységét is. A miniszteri hatalom, M. T. Uraim, szappanbuborék, ha nincs mögötte a nemzet bizalma; a mandátum csak egyszerű jegyzőkönyv, ha nem jár vele a választók szeretete, az ellenfelek előzékenysége. Ez a szeretet és előzékenység kedvet ád nekem a munkára, hogy a város érdekeit minél teljesebben szolgáljam. . . A politikai pályán működőket — folytatta tovább a miniszter — nem egyes kijelentéseikből, vagy tetteikből kell megítélni, hanem működésüknek, tényeiknek egész komplexumából, egész lelkivilágukból. Az én vezérlő elvem pedig kezdettől fogva a legtisztább liberalizmus, mely az egyenlőség alapján egyenlő mértékkel mér és célja — a szabadság: a gondolatnak, érzelemnek, szónak, egyeseknek és intézményeknek szabadsága. Ez a liberálizmus vezet engem, mint kultuszminisztert s ez becsültet velem egyenlően minden bevett vallásfelekezetet; mert, T. Uraim, én minden felekezetet egyenlő államfentartó tényezőnek tekintek. Nem akarok én demonstrálni se Győrött, se majd legközelébb Szászvároson, hanem kötelességet teljesítek. . . De, m, t. Uraim, én nem politikát csinálni jöttem ide! Előttem van az előttem szóló me- mentója, hogy ne zavarjuk a vizet, ha már elsimultak a hullámok, hanem dolgozzunk, munkáljunk együtt békésen. Ez annál könnyebb lesz, mert a legszebb diadal, a béke, a lelkekben megtermett. Első, legfőbb és legszentebb kötelességein szivemen hordani ennek a nagy történelmi múltú városuak ügyét. Nem akarok részletekbe boc-ájtkozni, de mégis megjegyzem, hogy az egri új vasúti állomás ügyét máris magamévá tettem s minden erőmmel azon leszek, hogy Egerből kulturempóriumot csináljunk. Csak arra kérem Önöket, hogy Eger érdekében mindnyájan együtt munkálkodjunk, hogy ez a város fejlődjék, boldoguljon. Egernek ezért a szép jövőjéért, boldogságáért emelem poharamat! A következő szónok — miután az éljenzés és a taps elült — Dutkay Pál apát-kanonok volt. Beszédének goudolatmenete a következő: Nagyméltóságodnak az a legszebb diadala, hogy békét teremt s igazolja, ime, azt, amit programmbeszédében mondott, hogy nem ideálokat ledönteni jött, hanem ideálokat tűzött maga elé, épen úgy, mint mi. Ez a közös eszménykép a nagy Széchenyi István ideálja: Magyarországot naggyá, hatalmassá tenni. Eger hősi múltjához híven — mivel Egernek minden rögét hősök vére öntözte, minden porszeme hősök porából van — ápolja az önfeláldozó hazaszeretetei. Polgárai mindenre készek, hogy Szt. István koronája régi fényében ragyogjon. Csak természetes ennélfogva, hogy a nemzet szabadságában, függetlenségében látjuk e fenséges célt. A különböző politikai pártok is inkább csak az eszközökben térnek el s ezek az eszközök kellő egymásutánban érvényesülhetnek is, a politikai váltógazdaság révén, a hazaszeretet nemes versenyében, kivált ha otthonossá lesz közöttünk a kölcsönös megbecsülés. . . . Dutkay Pál nagyhatású b-szédje végén nagy lelkesedés között emelt poharat Zichy János grófra. Petró József a kultuszminiszter kíséretében levő képviselőket éltette, kiknek nevében Kozma Andor válaszolt, Egervárosára és Hevesvármegyére ürítve poharát. — Balkay Béla a Kér. Iparoskor és más iparosok nevében szólalt föl s a miniszter figyelmét fölhívta az ipartörvény revíziójára, valamint a betegse- gélyző-törvény hibáira. Épen úgy a minisztert éltette, mint a fóldmivesek közül Mélypataki Ignác, ki Zichy Jánosban a kisemberek támaszát látja. Utolsónak Farkas András földmi- ves szólalt fel s Kállay Zoltán dr. főispánt éltette. Az egész társasebéd hangulata emelkedett volt, de mégis nyugodt, sőt: last, non least, az ebéd is jó volt. * A miniszter és kísérete t/^ő-kor távozott a Kaszinóból s előbb a főgimnáziumot, majd a föreáliskolát, végre pedig az angolkisasszonyok intézetét látogatta meg. Csak természetes, hogy mindhárom helyen legteljesebb elismerésének, megelégedésének adott kifejezést. Az iskolák látogatása után az érseki palotába vonult a miniszter, hol egy óra hosszán át kihallgatásokat adott. Majd házigazdájánál, később pedig Szmrecsányi Lajos püspöknél töltött egy-egy félórát s azután Kállay Zoltán főispánhoz ment, hol vacsora volt tiszteletére. A vacsorán a hivatali főnökök és a pártok vezető emberei voltak jelen. A vacsora folyamán a Polgári Dalkör szerenádot adott a miniszter tiszteletére. Zichy János gróf éjfel után ment ki az állomásra, hol szalonkocsijában várta be a 3 órai vonat indulását. Még az éj folyamán visz- sza kellett mennie, hogy részt vehessen a hétfői minisztertanácson. Alispánunk jelentése az 1909. évről. A vármegye, a közigazgatás államosításának kérdése egyre kisért, napiól-napra időszerűbb le-z. Érvek özöne hallik pro, érvek garmadája harsog kontra.- Az államosítás helyeslői főkép avval érvelnek, hogy a vármegye túlságosan atyafiaskodó s ennek folytán rossz a közigazgatás, nincs hivatása magaslatán. Alkotmányunk sarkalatos intézményét érinti e reform. Bármily irányban hozzászólani: a tudás mélysége, a gondolat komolysága és a látás tisztasága szükséges. Azért e helyen nem is bocsájtkozun.k e fontos kérdés tárgyalásába. Csak azért említettük meg ezt a nagy problémát, hogy rámutassunk arra: nálunk Hevesvármegyében az államosítás mellett a komikummal lenne határos avval az érvvel harcolni, hogy a közigazgatás nem áll hivatása magaslatán! Hál’ Istennek, ezt Hevesvármegyéről nem lehet elmondani. Állandóan kiváló volt, és ma is első az országban. A közelmúlt idők nagy vice-ispánjai: id. Majzik Viktor, Zalár, a híres költő, vagy Hellebronth ép úgy szívükön viselték jó hírnevünket, mint az idestova egy de- cennium óta alispánkodó Majzik Viktor. Nem akarnak e sorok dicséret lenni. Hisz’ Majzik Viktort nem mi vagyunk hivatottak dicsérni, azt tettei teszik. S hogy mi az amúgy is kiváló vármegyei közigazgatást és annak jeles vezetőjét szóba hozzuk, erre az késztet, hogy most akarjuk ismertetni alispánunk múlt évi jelentését. Előttünk van Majzik Viktor alispáni jelentése az 1909. évről. A komoly egyszerűséggel kiállított füzet, mint minden évben, úgy ez idén is országos feltűnéssel találkozott tartalmas volta miatt. Régen megszoktuk már, hogy alispánunk évi jelentéseit a szakkörök oly szeretettel forgatják. Nemcsak a szomszéd Borsod vármegye használta azt fel követésre méltó mintának, hanem országos napilapjaink is kapva-kapnak rajta és hoznak belőle szemelvényt. S ha kérdjük: miért lépi át ez a jelentés a szakkörök érdeklődésének határát, a választ csak abban találhatjuk, hogy azért, mert alispánunk évi jelentése annyira sokoldalú, hogy abban a laikus értelmiség is talál érdekeset. Sok egyoldalú ember eszmeköréből egy sokoldalú jelentést fűz össze Majzik Viktor alispán. Szóval: mindenki talál benne olyant, ami érdekes, amit érdemesnek tart az elolvasásra. A jelentésnek ezt a közérdekű, tanulságos voltát szem előtt tartva, ismertetjük azt a következőkben fejezetenkint. I. Vármegyénknek múlt éve nem volt annyira produktiv, amennyire ezt elvárhatná a haladást szerető ember. Ezt panaszolja alispánunk. S e tétlenségre, mondja, a politika kárhoztatta megyei közéletünket. Szomorú, de találó ez a jellemzés. A mi közviszonyaink és az aktuális politika a legszorosabb összefüggésben vannak. Ha pedig a politika beteg: beteg a közélet is. Fájdalmasan érzik ezt azok, kik — miut vármegyénk is, — dolgozni szeretnének, de nem dolgozhatnak a politika miatt. Ez a prológus az alispáni jelentés első része, mely után rátér a jelentés a személyi ügyek és fontosabb események ismertetésére. Vármegyénk a katonai körök figyelmét újabban mind gyakrabban hívja magára. így 1909- ben is nagy katonai gya kőid átok színtere volt
