Eger - hetente kétszer, 1910

1910-10-15 / 31. szám

2

EGE ti. (31. sz.)

1910. október 15.

A X. Kát. Nagygyűlés.

Tizedik fordulóhoz ért ama korszakos esemény, hogy a magyar katolikus társadalom ■első országos gyűlését rendezte.

Megmozdult a hívek tömege, hogy megindítsa a szervezkedést, mely minden feltörekvő eszmének erejét adja. A tétlenül heverő energia céltudatos felhasználásának ideje megkezdődött.

A magyar kereszténység kilencszázados évfordulójának ragyogó emlékéhez fűződik a mi lelkesedésünk első fellobbanása. Évtizedes munkájának eredménye bizonyítja az első kiáltás százszoros visszhangját.

Hogy ma már lobogó lánggal ég a felszított parázs gyönge pislogása, az a magyar katolikusság szunnyadó erejének fokozatos ébredéséről tesz tanú>ágot.

Ennek a fejlődésnek továbbvitelére, az előrehaladásnak akadálytalan biztosítására hívjuk mindazokat, kik szívükön hordják a katolikus érdekek hatályos megvédését. A X. Katolikus Nagygyűlésre, melyet az Országos Katolikus Szövetség, mint a katolikus nagygyűlések rendezője, az 1910. év november havának 13., 14. és 15. napjain Budapesten rendez.

A Nagygyűlés rendje röviden a következő: November 13-án, vasárnapou reggel 9 órakor Veni Sancte. 11 órakor I. nyilvános (ünnepélyes) ülés.

Délután 3 órakor a Népszövetség díszülése.

5 órakor három templomban szentbeszéd és ájtatosság, az őszi időjárás folytán elmaradó Eucharisztikus körmenet helyett.

November 14-én, hétfőn reggel 8 órakor szentmise.

Délelőtt: körök, egyesületek, szervezetek és intézmények ülései.

Délután 3 órakor szakosztályi ülések:

I. Hitbuzgalmi — charitativ szakosztály. Tárgyai: hitvédelem, kongregációk, családvédelem, szegényügy stb.

II. Közművelődési szakosztály. Tárgyai: keresztény művészet, sajtó, irodalom, népkönyvtár, iskolai és szabadoktatás, ifjúsági mozgalmak stb.

III. Szociális szakosztály. Tárgyai: mező- gazdasági, ipari, kereskedelmi ügyek stb.

5 órakor II. nyilvános ülés.

November 15-én, kedden reggel 8 órakor szentmise.

Délelőtt a szakosztályok folytatólagos ülései.

Délután 3 órakor zárt ülés.

5 órakor III. nyilvános ülés.

Este 8 órakor üunepi lakoma.

Jelentkezés 1910. november hó 1-éig az Országos Katolikus Szövetségnél (IV., Ferenciek tere 7., III. lépcső, I. emelet), a hol a tagok a részletes programmot, jegyeiket, jelvényeiket s utazási igazolványaikat kapják. Vasúti igazolványok darabonkint és személyenkint 20 fillérért kaphatók.

A nagygyülési jegy kétféle. A tagsági jegy ára 5 koroua, mely minden ülésre szól, a nyilvános üléseken állandó ülőhelyre jogosít és egyúttal előfizetés a nagygyülési évkönyvre. A belépő-jegy ára egy korona, mely a zárt ülések kivételével, minden ülésre szól. A jelvény ára 30 fillér.

Az ünnepi lakomára legkésőbb 1910. november 10-éig kell jelentkezni. A 4 koronás jegyet szintén a Szövetség árusítja.

Tömeges jelentkezéseket legalkalmasabb a plébániák és az egyesületek útján megtenni.

Budapesten, 1910. évi szeptember hó 15.

Az Orsz. Kát. Szövetség.

A tudás mérge.

— Beflexiók Bölsche könyve fölött. —

Hírneves orvostauár szobájában súlyos beteg fekszik. Élet-halál között van. A közelgő műtét dönt jövő sorsa felett. Jön a professzor. Előveszi az éles műtő-kést s egy pillanat alatt behasít a beteg testbe. Sugárban szökik a vér, de a műtét sikerült. A beteg pár nap alatt egészséges lesz, megmenekült a haláltól. Megmentette a tudás, a kés.

Múlik egy félóra. Üres a műtő szoba. Bejön az orvos kis fia. Észreveszi az éles műtőkést. Csintalan a gyermek. Játékba kezd. A kés a játékszer. De sikos a padló, elcsúszik a

gyermek s hogy-hogy nem, kis szivébe szaladt az éles mütőkés, megölte az oktalan gyermeket.

Mily éles ellentét! A kés rövid időközökben életet ment, életet pusziit. S hogy ily tragikusan ellentétes szerepkört tölthetett be, annak csak az az oka, hogy a kést, az eszközt első esetben a tudomány, az értelem, másik esetben a meggondolatlanság kezelte.

Ilyen eszköz az a könyv is, amelyik mostanában világhírre vergődött. Bölsche, a nagy tudós írta. Címe: Szerelem az élők viágában. (Liebes-Leben in der Natur.) Világlapok, (Berliner Tagblatt, Frankfurter Zeitung stb.) dicsérik a legnagyobb elismerés hangján; méltatják, hogy hézagpótló munka, hogy nagy eszméket tárgyal, nagy problémákat világít meg a tudás éleslátásával. Olyan eszmekörbe mélyed, melyben igeu nagy önmérsékletre van szükség, hogy át ne lépjük azt a határt, mely a tudást az immoralitástól elválasztja. S ezt a határvonalat Bölsche bölcsen tiszteletben tartotta. Olyan munkát írt, mely páratlan a maga nemében.

A világirodalom piacán tehát olyan mű jelent meg, mely az ember belső életével foglalkozik a fajfentartás szem előtt tartása mellet. Szakértő orvosoknak, pszihiátereknek, bölcselőknek, tanároknak, ilyesfajta ismeretekkel műkedvelés szempontjából foglalkozóknak igen becses forrásmunka, tanulmányozni való anyag.

Ilyen szakkönyv természetesen nem arra hivatott, hogy ezrek, helyesebben százezrek, milliók vegyenek róla tudomást. Szakszerűsége ezt kizárja. Nem való avatatlan kezekbe.

Az üzleti szellem a komoly tudásnak művét mégis a pikantéria eszközévé avatja. Az Aufrecht és Goldschmied utóda Elek és Társa cégé ez a korholásra érdemes üzleti cselfogás. Tizennégy oldalas ismertető füzetben összefoglalta a könyv fő fejezeteit. Az összefoglalás alatt tessék azt érteni, hogy lenyomatta a fejezet-címeket, mik a hozzáértők előtt a komoly kutatás forrásai, avatatlanok előtt azonban a meztelen pikantériát, az érzékcsiklandó borsosságot sejtető fejezetek.

A cég ezt a füzetet több százezer példányban sokszorosíttatta. Szétküldte boldogheti tartózkodási időt közös akarattal meg- nyujtják egy hónapra. Indítóok : a jó bánásmód és a szép vidék.

Nem, valamire való vőlegény nem alázhatja meg magát ennyire.

— Nem kell se szabadság; se a Csorba-tó! Nem kell az angol barátság; de még Vilma se kell!

Elbúcsúzott. Hazajött. Jelentkezett főnökénél. A nyári napokban szokatlanul szorgalmasan végezte hivatali teendőit. Az est, az a kedves est, megszűnt álomnak is lenni. Vacsora után minden nap ágyba vetette magát, körülsétáltatta gondolatait a Csorba-tó mellett s elaludt.

Vilmáék két héttel hamarabb jöttek haza a nyaralásból, mint ahogyan közösen tervezték. Ez gyanús. Most már érti, hogy miért mondotta Vilma egyik ismerősének : a Csorba-tó csak pocsolya.

Az „EGER44 tárcája.

Az angol bajusz.

A gyönyörű Csorba-tóhoz menekültek a nagy nyári hőség elől: Feri, azután a jövendőbeli anyós és közös kincsük, Vilmácska. Magyarországon ez időtájt ütött ki az angolmagyar barátkozás láza. A nagy barátkozás- ból kifolyóan nehány miszter el is látogatott hazánkba, megnézni az ország nevezetességeit.

Eljutottak a Csorba-tóhoz is.

Vilmácska mindjárt mozgósította kedves mamáját, hogy neki angolt szerezzen, mert ellenkező esetben hazamegy és agyonbúsulja magát. A mama (ismerve Vilmácska makacs fejét, amellyel képes lenne időnap előtt hátat fordítani a Csorba-tónak, ha kérését nem teljesíti) engedett a kényszernek. Elindult angol ] ismerőst szerezni.

Diadalmasan állított be estefelé a mama egyik ismerősük kíséretében az óhajtott angollal. Becsületes neve: miszter John Brauwen. Foglalkozására nézve egy középszerű gombostűgyárnak egyedüli örököse, amely gyár apjának évi 10,000 font sterlinget hoz a konyhára. Mindezt szépen elősorolta bemutatkozása alkalmával.

Az új ismerős állandó vendég lett a háznál. Feri barátunknak nem repesett a szíve annak láttára, hogy Brauwen úr oly kegyes saját becses egyéniségével Vilmácskának változatosságot nyújtani. De azért belenyugodott, abban a reményben, hogy vendégüknek és társainak látogatása rövid ideig tart.

Nem így történt.

Az angol urak elhatározták hogy az egy