Eger - hetente kétszer, 1910

1910-10-15 / 31. szám

1910. október 15. EGER. (31. sz.) 3 nak-boldogtalannak, fiatalnak-öregDek. Ennek a vállalkozásnak határozottan immorális az alapja. T. i. a cég így okoskodott: Manap az emberek között gyakori az olyan, ki szereti a szemtelenséget, az erkölcstelenséget. Főkép a hevesvérű ifjúság kapható erre. Most az ilye­nek, ha elolvassák az ilyféle tartalmat sejtető ismertetést, okvetetlenül megrendelik a könyvet. Hogy kielégítődik-e várakozásuk, az mellékes. Fő, hogy megrendeljék a munkát. így válik az az üzleti cirkuláré sok em­bernél, a cég lágy lelkiismerete folytán, immo­rális eszmélődések tárgyává. így lesz a tudás könyve a tudás méze helyett a tudás mérge, így válik az eszköz, a könyv, a kés avatatlan kezekben gyilokká, mely pedig avatott kezek­ben az életmentés munkáját képes eszközölni. Hogy a cégnek ez az alacsony spekulá­ciója nem igen válik a magyar könyvkereske­delem hasznára, dicsőségére, azt mindazok el­ismerik, akik vallják: minden állam támasza, talpköve a tiszta erkölcs. . . Nem álszemérmeskedés tehát, ha ez ellen szót emel a társadalom Demosthenese: a sajtó. Mert az erkölcsök rontása nemzeti veszedelem, az emberben az állat fejlesztése — az ész, a lé­lek kárára, veszedelmére. Sokak köztudata ugyan az, hogy egy kis szalonpikantéria nem olyan káros. Ez a meg­alkuvó erkölcsi felfogás ám nagyon veszedel­mes. Mert ha azután az ily elveket valló szülő látja, hogy fiú- vagy leánygyermeke ily köny­veket habzsol, idővel valszinűeu késő bánat­tal látja majd gyermekénél a mérgezett betűk káros hatását. Ép az a baj mai társadalmunkban, hogy ezeket az eszméket nem szeretik hallani az emberek. Már pedig a korszellem mindig az össznevelés eredménye. Világosabban, aktuális magyarázatkép álljon itt ez a tapasztalati tény: A statisztikusok felpanaszolják, hogy ijesz­tően emelkedik a válások száma, és a társa­dalmi közmeggyőződés azt mondja, hogy a mai fiatalság házasságainak ijesztően nagy per­centje rosszul üt ki. És vájjon hol van ennek a rugója? Nem a meglazult erkölcsökben-e? Nem a Figarók, Fidibuszok, a szerelem-könyvek olvasásában tévútra jutott lelkek romlására mutat-e ? Ahol szilárd a morál, ott a házasság szent­ség, ott nem kell meghatalmazást adni a fis­kálisnak, hogy indítsa meg a válópört a férj, vagy asszony ellen a hitvesi hűség megsze­gése miatt. Ez t. i. a válás oka a legtöbb esetben. Minden állam támasza a tiszta erkölcs! E nélkül nincs hit, nincs szeretet; se a tekin­tély, se a tudomány, se az egyház, se az ál­lam nem imponál, és ez a kór egyaránt rágja a magyart, a németet, a katolikust, a refor­máltat. A mai szocálizmus meg a maga szabad­szerelmével szintén ennek az immorális irány­zatnak a szekerét tolja. Mi hát ennek a következménye? Az, hogy lássanak, akik nem vakok s a tudományt, az erkölcsöt védjék meg a méreg­től. Itt nem áll, hogy: Nemo próféta in patria sua potest! Dehogyis nem! Mindenki sokat tehet itt. Csak akarnia kell. Patak László dr. HÍREK. Eger, 1910. október 14-én. Tájékoztató. Okt. lő. Az egri főszolg. tárgy, napja Füzesabonyban. „ 15. Országos vásár Erdőtelken. „ 15. A hevesi főszolg. tárgy, napja Tarnamérán. „ 15. A pétervásárai főszolg. tárgyalási napja Ter­pesen. „ 20—21. Fő-utóállítás Hatvanban. „ 23. Szaiez Leó emléktáblájának leleplezése. „ 24. Országos vásár Pásztón. „ 26—27. Eger-főegyházm. rk. Tanítóegyesület képv. közgyűlése. „ 30. A Jogakadémiai kör matinéja. Nov. 1. Mindenszentek napja. „ 2. Halottak napja. „ 5. A Kér. Iparoskor estélye.. „ 7. Közigazg. bizotts. ülés. „ 7— Esküdtszéki tárgyalások. „ 2. A tiszafüredi főszolgabiró tárgy, napja Tisza­igaron. „ 7. A hatvani főszolgabiró tárgyalási napja Hat­vanban. „ 9. A gyöngyösi főszolg. tágy. napja Karáesondon. „ 14. A pétervásárai főszolg. tárgy, napja Tarna­leleszen. „ 15. Az egri főszolg. tárgy, napja Kápolnán. „ 15. A hevesi főszolg. tárgy, napja Kiskörén. „ 17. Megyebizottsági tagok választása. Zichy János gróf Egerben. Zichy János gróf, Egerváros országgyűlési képviselője a vasár­nap déli vonattal érkezik Egerbe. Már Füzes­abonyban küldöttség fogadja, az egri állo­máson pedig Jankovics Dezső polgármester üd­vözli. Ezután szállására, az érseki palotába vonul, mig kísérete a főkáptalan tagjaihoz száll. A Kaszinóban 1/s2 órakor lesz a társas­ebéd, amelyen előreláthatóan százak vesznek részt. A miniszter, illetve a képviselő a dél­utáni órákban fogadja azokat, akik a főispáni hivatalban ezt bejelentették, még pedig előre­láthatóan a főispáni lakás vendég-szárnyá­ban. Ebéd után megtekinti a várost és hétfőn reggel utazik el Egerből. — Az ad hoc ala­kúit rendezőbizottság plakátokon hívja fel a közönséget, hogy a házakat lobogózzák föl, egy- szersmiud azt is közli, hogy a társasebéd jegyeit szombat estig lehet átvenni Hanák Gyula fő­jegyzőnél, Nemesi előnév-adományozás. A király meg­engedte, hogy Papp-Szász Lajos pusztatenki föld- birtokos és törvényes utódai, régi magyar ne­mességük épségben tartása mellett, a „Mád!“ elönevet használhassák. Jótékony adomány. Debreczeni János apát­kanonok az egri szegényház javára 2000 koronát adományozott. Vizsgálóbíró-kirendelés. Az igazságügymi­niszter az egri törvényszék területére vizsgáló- bíróvá Miskovics Flóris kir. törvényszéki bírót rendelte ki. A budapesti Szent Imre-kör, hazánk legelső és legtekintélyesebb katolikus ifjúsági egye­sülete dr. Kósa Kálmánt, Kosa Kálmán ny. Ítélőtáblái bíró fiát választotta meg a f. iskolai évre alelnökévé. A Szvorényi-alap ismét mintegy ötödfél- száz koronával gyarapodott legutóbbi kimuta- tatásunk közlése óta és ma már kilencezer ko­ronára rug a nemes célra begyűlt összeg. Az egri Szent Imre-kör f. hó 12-én tartotta meg alakuló ülését. Tiszteletbeli elnökké Damb- rovszky Imre dr. jogakadémíai tanárt kérte fel, kinek bölcs és tapintatos vezetése tette lehetővé, hogy az ifjú — mindössze 3 éves — kör már is szép eredményeket mutatott fel. Tisztviselőkké a következőket választották meg: elnök lett Somogyi István III., titkár Valló István II., pénztáros Tesits Demeter II., könyvtáros Erdős Pál III., jegyző R. Nagy József II., háznagy Machai Géza III. éves joghallgatók. A választmány tagjai lettek: Po- lánkay László III., Werner Artur I., Schmöltz József III., Endrey Zoltán I., Bartha István II., Eötvös József II., Pogonyi Andor] IV., Jecs Gyula I., Dómé József I. éves joghall­gatók. Köszönetnyilvánitás. Mindazok, kik Kapácsy Józsefnek, szeretet testvérünknek elhunyta — Igen — mondhatnám én erre —, a Csorba-tó... Brauwen úr nélkül és csak magának pocsolya, de én nagyon is mély víznek ta­lálom, mert szerelme és reményem fúlt e tóba. Egy szép napon találkozott Vilmáékkal a li­geti korzón. Vilma útját állja. — Hol a gyűrű, a jegygyűrű. Huzza fel mindjárt. — Itt van a zsebemben. — Ez már illetlenség. Nincs bocsánat! A mama rövid három szóval fejezi ki véleményét: — Féltékeny a kis csacsi. Vilma nagy hahotára fakad: — Még talán azt hiszi magáról, hogy nem is vőlegény. De hagyjuk! Félreértés volt az egész. S most proponálok magáuak valamit, Feri: — Látta, mily szép volt azoknak az angol uraknak a — bajusza. — No ... és ... ? — És magának is nagyszerűen illenék az, — A bajuszomat vágassam le? Ostoba divat. — Ferikém, magának is haladnia kell a divattal. — Konzervatív vagyok a divat terén. Ne is csábítson! Nem lesz bajusz-nyirás. — Fiaim, egymás ízlését meg kell nyer­netek, hisz egymásnak akartok élni. — De, kedves mamukám, ... a baju­szomat. . ? — Pedig nekem csak a nyírott bajusz tetszik. Aggodalommal válik el a vőlegény. Egy hét múlva írt Vilmának: Kedves Vilma! Ma már abba a helyzetbe jutottam, hogy határozott kivánságának eleget te­hetek, amennyiben kész vagyok a baju­szomat angolosan levágatni. Válaszért eseng, kézcsókolója: Feri. A válasz csakhamar megérkezett: Kedves Barátom! Igen örvendek, hogy a józan ész fe­lülkerekedett makacs fejecskéjében és kí­vánságomat hajlandó teljesíteni. Kérem, csak vágassa le bajuszát, s akkor még jobban fog Ön tetszeni tisztelőjének, Vilmának. Borzasztó volt átélni a borbély ollójának csattogását az orra alatt. — Csak ne sokat vágjon le. Nézze csak, innen egy keveset. Ez a divat. — Igen ké’m á’ssan! Le kell vágni! Csak egy keveset hagyni. Igenis ké’m á’ssan, így a divat. — Honnan tudja maga.. . ? — Kérem én fürdői fodrász vagyok. A Csorba-tónál egy John Brauwen nevű angol úr volt először, aki menyasszonya határozott kí­vánságára levágatta bajuszát. — John Brauwen ? — Igenis ké’m á’ssan, John Brauwen úr! (Gonosz angol; már ő is vőlegény volt, mégis az én menyasszonyomat látta el ta­nácsokkal). . . . # — Jó estét! kezeiket csókolom hölgyeim! — Feri! Ferikém! íme uraim és höl­gyeim, — karon kapja Vilma — bemutatok Önöknek egy gentlemant; most jött Angolor­szágból. Uraim! Önöknek szívesen kölcsön­zőm ez urat modellnek, alakítsák magukat e mintára! Óriási nevetés vett erőt a társaságon, s bizony hősünk is mosolyogni kezdett bajusz- talan szájával e furcsa bókon. . . A divatmajmok valóban modellnek tekin­tették. Nyírott bajusz az egész határon. De a divat olyan mint a zenélő óra, — rövid idő múlva lejárja magát, — ezt keser­ves tapasztalatai árán tudta meg. * — Vilmácska! Lesz szíves megmondani, nem az a bizonyos angol szédelgett-e ma a városunkban ? — Igen! A téli magyar tájképet akarja meglátni Brauwen úr.

Next

/
Thumbnails
Contents