Eger - hetilap, 1893
1893-03-28 / 13. szám
13-ik szám. 32 -ik év-folyam 1893. márczius 28-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ 1 Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely ntán 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Egészséges Magyarország. (Az „Éljen a játék!“ folytatása és vége.) (kf.) Szegény Grünvald Béla megírta a „régi“ és „uj“ Magyarországot, — az „egészséges Magyarországot“ a jövő század kulturtörténetirójára bízta. Addigra tán megérik a gyümölcs, ha a csemetét illendően s mindannyian ápoljuk, s nem engedjük, hogy a divó közöny révén idő előtt elfonnyadjon. E jó szándék szolgáljon mentségül nekem is, ha azon néhány olvasó figyelmét, kik két megelőző czikkemet méltatták, még néhány perezre bátorkodom igénybe venni. Röviden azt szándékozom elmondani, mit követel a tanuló ifjúság testi nevelésének érdeke itt Egerben, mi történt ez ügyben eddig, végül melyek volnának a közel jövő feladatai s a kivitel módozatai. Buzdulva azon valóban lélekemelő mozgalmakon, melyek a játszóhelyek létesítése érdekében kiadott miniszteri rendelet következében, mint azt e helyen a minap ismertettem, az ország több városában keletkeztek, még február havában az ügy érdekében egy rövid körlevelet fogalmaztam s küldtem meg a helybeli középiskolák s rokon intézetek igazgatóinak s a tanhatóságoknak, arra kérve őket, hogy ezen ügy megbeszélése végett egy szükebb körű előértekezleten szíveskedjenek megjelenni. „Mivel a testi nevelés — Írtam — s főleg a testedző szabad játékok fontosságát ez alkalommal fejtegetnem felesleges, a helybeli közép- és hasonló iskolák ifjúságának érdekében ép oly idő- mint czél- szerűnek tartom egy oly mozgalom megindítását, mely a tanhatóságok s tanintézetek vezetőitől kiindulva, Eger város közönségénél oda hatna, hogy mi is mihamarabb azon városok sorába léphessünk, melyek egy minden tekintetben megfelelő játszótérrel dicsekedhetnek.“ Derék, s mi volt az eredmény? fogják önök kérdezni. Fájdalom: semmi! — Hogyan? — Igen.—De azért, velem együtt, ne búsuljanak: a mag el van hintve, s majd csak kicsirázik valamikor. Mielőtt az általam tervezett mozgalom ellen felmerülhető indokokat felsorolnám s tárgyalnám, legyen szabad a „nyélbeütés“ módozatait néhány szóval érinteni. H a a tanférfiakból álló kisebb értekezlet positiv megállapodásra jut vala, nyomban előkészítő-bizottsággá igyekszik kiegészülni s e czélra a város tekintélyesebb polgárait megnyerni. Ezután a társadalmilag s szakszerűen jól előkészített ügy akár Írásban, akár egy városi képviselő révén élőszóval a v. képviselőtestület elé lett volna hozandó. S mivel egyelőre csak nyers telekről van szó, alig merném feltételezni, hogy a város, vagy ha alkalmasnak s eredményesnek Ígérkeznék, az egyházi hatóság, néhány hold földnek passiv felhasználását a nyári hónapok alatt — megtagadná. Ekkora áldozatot még tehetősebb egyénektől is elvárhatunk a haza s a város kulturális érdekében. Igenis kulturális, mert ez alatt nemcsak azt kell érteni, a mi könyvre, papirosra s nyomdafestékre vonatkozik, hanem azt is, a mi bár első sorban a test javára szolgál, gyümölcseit még is a szellemi működés révén termi meg. Hányszor kell még mondani, hogy a mozgás ráfér aprajára-nagyjára, mert mint az anyagcserének fő-feltétele, egyúttal legtermészetesebb szabályozója a fizikai életrendnek. S miért tanácsolják ezt még az orvosok is? Mert tudják, hogy az emberi gyarlóság következtében amúgy sem követjük, pedig a legjobb s legolcsóbb gyógyszer! De térjünk vissza arra a pár holdnyi földre, melynek megszerzése sokak előtt elháríthatatlan elvi vagy egyéb akadályokba ütközik.*) Én — bár nem vagyok túlságos optimista — biztosra vettem, hogy az meg lesz s már a felett is elmélkedtem, miként lehet majd a terepet alkalmassá tenni, berendezni s felszerelni? A felelet egyszerű. Pénzzel! Melyet nyilvános gyűjtés, esetleg kisebb-nagyobb ünnepélyek, hangversenyek rendezése által lehetne összekuporgatni. Egerben a közép-iskolái tanulók száma egymaga vagy 600-ra rúg. Ha tehát minden szülő csak 1 frtot ad (de remélhető, s én legalább elvárom, hogy a „nem-szülők“ is fognak adakozni!) máris oly összeg felett rendelkezünk, melyen a telket bekeríthetjük s egy csomó játékszert vásárolhatunk. Ha azután „sok“ pénzünk lesz, ezen szerek részére egy kis házikót építünk; majd, hogy az időjárás eshetőségei ellen védve legyünk: egy nagyobb színt. Jó pénzért természetesen megengednék, hogy itt nyáron — tánczolhassanak is. Ismétlem: részemről Eger város s a helyi közönség áldozat- készségében nem kételkedem. A város, még mostani szorult anyagi viszonyai között is nem egy tanujelét adta s adja annak, hogy kulturális czélok érdekében határt alig ismer, a helyi közönség pedig ily kitűnő alkalommal szintén nem fog szűkkeblűnek bizonyulni — különösen nem, ha saját gyermekeire emlékeztetjük! Hogy helyes érzékkel bir, azt örömmel tapasztaltam egy vasárnap délután, midőn a vasút felé sétálgatva, tekintetem egy jobboldali csinos ház udvarán sürgő-forgó felnőtt társaságon akadt meg, kik a legvidámabb hangulatban — labdáztak. Az ilyen vállalatok iránti kedvet s az értelmiség összetartását nagy mértékben fokozzák még az u. n. „majálisok“, melyek — ki tudja miért? —Egerben nincsenek divatban, holott másutt ezek a fesztelen kirándulások, nemcsak az ifjúságnak, de a fiatalság minden barátjának valódi öröm- s ünnep-napjai. Tavaly a reáliskola rendezett is egy-kettőt, de természetesen azok is csak — zsengék lehettek. Indítványunkat alapjában (?) azzal is meg lehetne támadni, hogy hisz a miniszteri rendelet csak a tövényhatósági joggal felruházott városokhoz lett intézve,— nekünk, lévén mi rendezett tanácsú város, ahhoz, legalább egyelőre, *) Úgy hallottam, hogy a város még 1848. előtt a „páston“ az ifjúság részére már egy Ízben felajánlott játszóhelyet. Mindenesetre érdekes volna ezen ügynek — melyre a kortársak bizonyára emlékeznek, — részleteit is ismerni.
