Eger - hetilap, 1893
1893-03-21 / 12. szám
12-ik szám. 32 -ik év-folyam 1893. márczius 21-én. Előfizetési dij: Egész évre . ö írt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bólyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Éljen a játék! (Két czikk.) II. (kf.) Előrelátható volt, hogy a múlt czikkemben közölt miniszteri rendelet a játszóhelyek felállítása ügyében, i em fog meddő maradni. De ha elfogulatlanúl tekintem azt, a mi máig ez irányban az országban történt, egyes tiszteletreméltó kivételekkel, sajnos, be kell ismernem, hogy a miniszter lelkes szavai inkább múló feltűnést, mint maradandó visszahatást keltettek. A hazafias sajtó, kiindulva azon helyes meggyőződésből, hogy a tanuló ifjúság testi nevelésére meg kell nyerni a nagy közönség érdeklődését és áldozatkészségét, tartalmas czikkek- ben méltatta a derék eszmének a nemzet jövőjére kiható fontosságát, m. p. nem csak a kormánypárti „Nemzet“ (1. a febr. 28. számot), hanem a „Fővárosi Lapok“ is, melyeknek febr. 5. számában Adorján Sándor sürgette a „Játszó helyek“ felállítását, mig a febr. 24. vezérczikkben Sólyom Ferencz elmélkedett a „Kicsi rabszolgákról“. De hiába! a legjóakaróbb nyomdafestéket sem lehet néhány hold földdé átgyúrni. Áttérve a positiv alkotásokra, s mellőzve a külföld hasonló alkotásait, melyeknek, mint pd. annak a 8 holdnyi rétnek, melyet Halle város tanácsa engedett átjátszó helyül s rendezett be a polgárság — mi hasznát nem vehetjük, első sorban Jászberény városáról kell megemlékeznem, mely még 1890-ben, tehát jóval az utolsó min. rendelet megjelenése előtt, főgimnáziumát nem csak egy 5000 négyzetméternél nagyobb s az egész országban páratlan nyári tornakerttel ajándékozta meg, hanem azt saját költségén 900 frt árán be is rendezte s felszerelte. A minapi rendelet révén, tudomásom szerint, csak három helyen indult meg nagyobb mozgalom: Pozsonyban, Debre- czenben s Varasdon. Az első helyen említett határszéli város akczióját legyen szabad a „Középiskola“ ez. folyóirat 2 sz.- ban megjelent tudósítás nyomán részletesebben ismertetni. Mert ki tudja, a Kraxelhuberek eme mozgalma (nem a magyar színházat illetőleg!) nem szolgálhatna-e nekünk is tanúlságúl, példáúl s talán — utánzásúl! A pozsonyi középiskolák : a kir. kath. főgimnázium, ág. ev. liczeum, áll. főreáliskola és a kereskedelmi akadémia tanárai az ifjúsági játékok ügyében egy nagyobb szabású, az egész városra kiterjedő mozgalmat indítottak meg, s ez év elején abban állapodtak meg, hogy Pozsony polgárait egy nagy gyűlésre hívják össze, s a további lépéseket ennek eredményeitől teszik függővé. E gyűlés febr. 19-én tartatott meg a város képviselő-testületének díszes üléstermében. Öröm volt látni, hogy e g}7űlésen, melynek összehívója négy vidéki igazgató volt, oly díszes közönség gyűlt egybe, mely magában foglalta a szellemi és hivatalbeli arisztokracziának legelőkelőbbjeit, valamint a gazdag független polgárság képviselőit. A város irányadó tényezőinek szine-ja- vából legalább 150-en jelentek meg. Az értekezletet Pirchala J. főgimn. igazgató nyitotta meg, majd Wagner L. főreáliskolai tanár és Jónás I. keresk. akadémiai igazgató adták elé behatóan a kérdés elméleti részét és a gyakorlati kivitel módozatait. Jónás utalt arra, hogy mily kedvezőtlen a körülbelül 1500-ra menő középiskolai tanulók helyzete, mivel nincs játszóterük. Kiemelte, hogy ilyennek létesítése Pozsony város polgárainak már csak azért is kötelességük, mert e tanulóknak fele saját gyermekük, a másik fél pedig a város gazdasági életének nem megvetendő tényezője. Majd a következő indítványt terjesztette elő: 1. Mondja ki az értekezlet, hogy a pozsonyi tanároknak az ifjúsági játszótér létesitése ügyében megindított mozgalmát helyesli, s az eszméhez erkölcsileg hozzájárni. 2. Válaszszon az értekezlet a jelenlevőkből végrehajtó bizottságot, s bízza meg azt, hogy forduljon a város képviselőtestületéhez, a játszótér czéljaira alkalmas helynek átengedése ügyében. 3. A beruházási költségekre, (melyek egyelőre 1200—1500 írtra rúgnak) az értekezlet indítson meg gyűjtést. 4. Bízza meg az értekezlet a pozsonyi négy középiskola tanárait, hogy a folyó költségek megteremtésének módozatairól belátásuk szerint gondoskodjanak, s idönkinti nyilvános jelentések kötelezettsége mellett bízza meg őket a játékok ügyének további vezetésével is. Zúgó helyeslés és általános „Elfogadjuk!“ — kiáltások voltak a válasz Jónás igazgató ezen előterjesztéseire. Valóban lélekemelő volt, midőn Dr. Rimély Károly, apát és városi plébános, felállt és ezeket mondta: „Sajnálom, hogy ez értekezleten több időt már nem tölthetek; de hogy megmutassam, mennyire átéreztem és helyeslem mindazt a sok szépet és nemeset, a mit az imént hallottunk, ezennel száz forintot teszek le a játszótér czéljaira.“ Leírhatatlan lelkesedés és éljenzés volt e szavak visszhangja, melyeknek hatása alatt Palugyay József bornagykereskedő, Bacsák Pál kir. tanácsos, volt alispán, s mások ugyancsak 100 írttal, többen pedig 50—50 írttal járultak a beruházási tőke megteremtéséhez. Miután még Simonyi J. a „Westung. Grenzbote“ szerkesztője köszönetét mondott a pozsonyi tanároknak lelkes vállalkozásukért, az elnök pedig felolvasta a 30 tagból álló végrehajtó bizottság névsorát, az értekezlet lelkes hangulatban szétoszlott. Mikor Írhatunk majd mi igy? — De menjünk tovább! Debreczeu sok egyéb nevezetessége mellett hires még arról is, hogy 26 év óta van tornaegyesülete, s hogy a vallás- és közoktatási miniszter e vagyonos várost még külön rendeletben is megkereste ejry játszótér felállítása iránt. A tornaegyesület, melynek lobogójára e szavak vannak felírva: „Erő, erély, egyetértés,“ hosszú időn tartó, csendes de szorgalmas munkálkodással
