Eger - hetilap, 1893
1893-03-21 / 12. szám
90 ö.-szegyüjtött vagy 8000 frtot, melyen tornacsarnokot készül építeni. A telket s az építkezéshez szükséges téglák nagy részét a város ajándékképen ajánlotta fel az egyesületnek. Reánk nézve ennél is fontosabb a kultusz-miniszter ama külön leirata, melyet nemrég Debreczen szab. kir. város polgár- mesteréhez intézett az iránt, hogy az ifjúság testi nevelése érdekében játszótér állittassék fel, mely egyúttal alkalmas tanuló-uszodával s korcsolya-pályával kapcsoltatnék össze. Egyik debreczeni kartársamtól ez ügyet illetőleg a következő hiteles értesítést nyertem: „A város ugyan még egyik miniszteri leiratot sem tárgyalta, de hajlandónak mutatkozik mind a játszótér, mind az uszoda s korcsolya-pálya létesítésére. Csak az a kérdés, hogy a fentartás költségeihez mennyivel hajlandók hozzájárulni a kollégium, a piarista gimnázium, a reáliskola és a keresk. akadémia. Ez ügyben most folynak az alkudozások egész csendben.“ S hogy mindezekre mily kedvező amott a hangulat, bizonyítja a „Debreczeni Hírlap“ febr. 10-iki számának egy lelkes czikke, mely igy végződik: „Nos hát Debreczen városa ne építtessen a népkertben kioszkot, hanem jelölje azt ki a játszótér, uszoda és jégpálya felállítására alkalmas területnek és engedje meg, hogy a tornacsarnok azon a területen épüljön fel. így nem csak játszótere lesz az ifjúságnak, de ugyanott egy kényelmes berendezésű, teljesen modern tornacsarnoka is. — S ha süke- rűl az „Erő, erély, egyetértés!“ dicső jelszavai alatt ezen tervet megvalósítani, akkor Debreczen városa az első törvényhatóság az országban, a hol nem csak szájjal hangsúlyozzák, hogy „Ép testben lehet csak ép lélek,“ de a testi nevelés érdekében tesznek is valamit.“ Ez idő szerinti utolsó adatomat a „Pesti Napló“ márcz. 2-iki számából merítem: „A varasdi városi tanác-s elrendelte, hogy a színházi vendéglőt torna-csarnok, a kapuczinusok temploma előtt levő térséget pedig a gyermekek számára j á t- szóhelyül rendezzék be.“ — E hir bár igen szerény köntösben lép fel, nagy jelentőségű. Hogy pedig t. olvasóim könnyebben ítélhessék meg a Varasd-Eger közt elterülő távolságot szellemi s társadalmi zónában, Jekelfalussy nyomán megemlítem, hogy 1890-ben a horvátországi Varasd község 11.055, Eger rendezett tanácsú város pedig 22.427 lelket számlált. E talán kissé hosszúra nyúlt bevezetés és tájékoztató után, Az „EGER“ tárczája. Vágy. Nem adatott igaz öröm Földi vándor-halandónak. A kéj közé öröm vegyül, Tövise van a bimbónak. A boldogság hiú ábránd, Buborék a víz felszínén. Kábitóan fénylik, ragyog . . . Szép, de csalfa, mint a szirén. Kincs, gazdagság, fényes állás, Jó hír, dicsőség hatalom: Nem egyéb, mint a szív felett Emelkedő bús sirhalom. . . . Múló javak nem töltik be A szív mérhetlen vágyait, Mert háborgó kebelünknek Nem ád nyugtot csak egy: —■ a hit. — Nem kérek hát gazdagságot, Földi jókat nem kívánok. Maiadjanak reám nézve Nem teljesült boldog álmok. következnék a hallottak összehasonlító alkalmazása a helyi viszonyokra, mint azt már múltkor kilátásba is helyeztem. Miután azonban ez a jelen czikk keretében nem igen lehetséges, én pedig kettős jussomat már kivettem s a konvencziót a szerkesztő úrnak is kiadtam — a két czikk harmadikát csak akkor leszek bátor megírni, ha erre e lap szerkesztője a t. olvasók nevében felhatalmaz. *) Márczius 15, 1893. Van-e még a magyar földön ember, aki e nagy nap jelentőségét nem ismeri; kinek lelkében fel nem támadtak a hálás kegyeletnek tisztelő és örvendő érzelmei, a múló évek e napján: márczius idusán? Ha vannak is ilyenek, bizonyára kevés azok száma. Ott találhatnók őket csupán, ahova a művelődés áldásos sugarai el nem hatottak még, oly szerény fénynyel sem, amilyen a népiskola falai közt dereng a nép gyermekeinek lelki szemeibe. Ilyen hely pedig széles e hazában édes-kevés van már! Érti már e nap jelentőségét az egész nemzet, mert ismeri a 48-iki márczius 15-ike eseményeit; s a reáemlékezés nyomán lelkesedik, ünnepel mindenfelé. Ünnepli azokat a megmérhetetlen becsű vívmányait a nemzeti létnek, amelyeket lángszivű férfiaink nagy küzdelmek árán szereztek félszáz évvel előbb s égi adományként tették a magyar nemzet sovárgó vágygyal kiterjesztett karjai közé ; és ez forró szerelemmel, rajongó lelkesedéssel, örömtől ittasan öleié keblére azokat. Ha ünnepel az egész ország, hogy maradhatnánk tétlenül mi egriek, hogy maradhatna szivünk köznapiasan: érzelmek nélkül hidegen, — a magyar nemzeti eszmék édes otthonában, a hazafias érzelmek dús termékenységű talajában: Hevesben? Nem is maradt még igy Eger közönsége esyszer sem. Minden évben látjuk körünkben fellobogni a lelkesedés érzelmeit e napon: márczius idusán, és nyilvánulni a kegyelet tényeit a múlt dicső eseményei s nagy féríiai iránt. Az idén is méltóképen tartotta meg városunk hazafias közönsége azon szép ünnepséget, melynek eszmei tartalma oly lélekem dő, s amelylyel évről évre lerójja a hála és kegyelet adóját nemzeti múltúnknak a történelem könyvébe arany betűkkel irt ezen dicső mozzanata iránt. Mióta három oly előkelő és tiszteletreméltó testület vette kezébe ez ünnepség rendezését, mint: a kaszinó, a honvéd*) Meg vagyunk győződve, hogy a művelt olvasó közönség óhajtását tolmácsoljuk, midőn a köznevelésügyünkre nézve oly annyira fontos eme kér lés szakavatott továbbfejtésére a t. szerzőt tisztelettel kérjük. Szerk. Csupán egyet esdek Tőled, — Hallgasd meg ez egyet tehát Én Istenem, pusztítsd ki már Az átkozott — filloxerát! . . . Deres. Hírneves bűvészek. Évek előtt még mint gyermek bámultam meg egy vásári komédiás-bódéban egy „szemfényvesztő“, akkoriban úgynevezett „Svarcz-kinztlér“ büvészi mutatványait, melyek még ma is élénken fölujuló benyomást tettek rám. De azt hiszem, a tisztelt olvasók közól másokkal is megtörtént ez az eset, midőn például bámulóí voltak annak a boszorkányságnak, mint kapja ki a bűvész az üres levegőből a tallért, mint változtatja át egyszerre tojássá, s mint sanzsirozza át a tojást kanári madárrá. Vagy midőn a közönség köréből kért gyűrűket egy mozsárban összetöri, a gyűrű-törmelékkel egy pisztolyt tölt meg, azt elsüti, s a lövésre az asztalon megjelent dobozból egymásután három dobozt huzva ki, végre a legutolsó doboz fenekéről kiemeli a kanári madarat, melynek nyakán koszorúba fűzve ott csüggenek a kölcsön vett gyűrűk sértetlenül. Vagy midőn a bűvész az alaposan golyóval töltött mordályt magára sütteti, s a kisütött golyót kezével felfogja! De nemcsak a gyermekek, magok a felnőttek is szives-örö- mest elszórakoznak a bűvészi előadások ezer meg ezer változatú mulattató, gyönyörködtető, meglepő mutatványain, s innét van, hogy a büvészmesterség, mint szórakoztató, mulattató eszköz, minden népnél divatban van, sőt néhutt magas fokra van fejlesztve. Annál érdekfeszitőbb tehát egy újkori bűvész ujjainak
