Eger - hetilap, 1893

1893-02-21 / 8. szám

61

írtért, az utóbbi pedig, a mely közel 30% czukortartalmu, czu- korfok szerint métermázsánkint 2 írt, 2 írt 50 krért, és kémiai gyárakban szén, kamuzsir stb. gyártására használtatni.

A gyár éjjel-nappal szakadatlanul működvén, elektromos világitó berendezéssel és a fölsorolt készülékeken kívül a gyártáshoz szükséges több vízszivattyúval (köztük centrifugális szivattyúk és 2 drb Worthington), lég-, iszap-, mésztej-, szénsav- és szörpszivattyuval, valamint az ezeknek és a különféle gépeknek hajtására szolgáló gőzgéppel van fölszerelve, mely utóbbiaknak táplálására és a különböző fűtő processusok ellátására a kazánházban 13 drb Fairbairn-féle 200 m2 fűtő felületű gőzkazán áll; a rendes czukorgyári üzemhez azonban csak 10 drb kazán szükséges.

A gyártáshoz szükséges összes vízmennyiség másodperczen- kint 150—200 1. Ennek a vizszükségletnek a fedezése eredetileg a Zagyvából terveztetett; miután azonban az igen megbízhatatlannak bizonyult (nyári szárazságban és kemény télen egy csöpp vizet sem adván), a viznyerésre a folyó alatt elterülő kavicságyban 7 m mélységben 154 m hosszú szűrő cső helyeztetett el és jelenleg a szűrő cső végén levő gyüjtőkutból másodperczen- kint 30—35 1. viz nyerhető, mely azután többszörösen kihasználva a fenti szükséglet fedezésére szolgál. (Ez egész berendezésre más alkalomkor még visszatérünk.)

A gyártelepen van még egy mészégető a szükséges mésztej előállítására, valamint egy gőzmalom is.

A gyártelepnek beható megtekintése után az egész társaság a gyártulajdonos meghívására a vasúti állomás éttermében ebédhez ült, a mikor Bexheft Mór és mások ismételten köszönetét mondottak Koppély Géza gyártulajdonosnak, valamint a kalauzoló gyárvezetőségnek, lekötelező előzékenységükért. Koppély Géza viszont annak a reményének adott kifejezést, hogy más alkalomkor is üdvözölheti még gyárában az egyesületet.

Különfélék.

— Leo-ünnep. XIII. Leó pápa ő szentsége, a kér. kath. világ dicsőségesen uralkodó fejedelmének püspökké szenteltetése ötvenedik évfordulóját a nagynevű egv házfejedelemhez méltó ünnepséggel ülte meg Eger város kath. közönsége. Samassa József dr. egri érsek ő exja ugyanis, már eleve elrendelte, hogy egyházmegyéje minden kath. hitközségében, f. febr. hó 18-án esti 7 órától fél óráig tartó harangzúgás jelezze a pápa ötven éves püspöki jubileumának jelentőségét, s másnap, vasárnap, f. febr. hó 19-én valamennyi parochiális templomban „Te Deum“-mal egybekapcsolt ünnepi istentisztelet tartassék. Hasonló rendben

hajkodik: ez csak dévajkodás, pajzánság, kedélyes vigság,

bonhomia.

Ha valaki női társaságban több mint kétértelmű, azaz hogy félre nem érthetőleg szemérmetlen tárgyú eseteket és adomákat beszél el válogatott szavakkal (mert nem az a kérdés: mit? hanem miként beszél?) szellemes csevegő, findesiecle causeur.

A ki a legelképzelhetőbb ravaszsággal, a legmagasabb fokú raffineriával észrevétlenül lopja ki ezerek zsebéből a keserves verejtékkel szerzett utolsó filléreiket, az már nem is csaló többé, hanem finom speculatio, fin de siede ügyesség.

Ki egy véletlenül kapott könyökérintésért azonnal nem kér elégtételt, nem párbajoz: az nem férfi, gyáva, becstelen, a casi- nóból kigolyózzák, a „társaságiból száműzik.

De a ki visszaél egy nő védtelen helyzetével, feldúlja egy egész család házi boldogságát, elcsábítja a hitvest, anyát, lelövi a férjet, apát, megejti az ártatlan hajadon leányt, s gyalázatban hagyja ... az már aztán ember, férfi, igazi „perfect gentleman“!

Ki egy egész életen át, bár alacsony sorsban, szigorú becsületességgel töltötte be hivatását, kap hozzátartozóitól egy-két szánó könnyet, pár kísérőt egyszerű temetésén.

De a ki a közéletben ügyesen hintett port a világ szemeibe, szédelgett, csábított, milliókat sikkasztott . . . aztán kiugrott a földi világból: annak fényes temetést rendeznek, külön kocsi viszi a koszorúkat, ezeren kisérik, szép emlékkövet emelnek neki, arczképét, dolgozó szobáját, nyári lakát, hölgy-társaságát stb, első rendű képes lapok közük, „sikerült metszetekben.“ Megírják élettörténetét egész aprólékossággal, fölelevenitik apercuit s egyébb szellemességeit, mint a valódi nagy embereknél szokás, hogy szinte kedve szottyan az embernek irigyelni azt a sikkasztó kéjenczet, a ki tiz-tizenöt év alatt többet élt és élvezett, mint ezer becsületes ember ötven év alatt.

ment végbe a jubiláns ünnepség városunkban is. Szombaton esti 7 órakor valamennyi kath. templomban megszólaltak a harangok, s félóráig hirdették a kath. egyház e nevezetes ünnepének jelentőségét. Másnap, vasárnap, a főszékesegyházban regg. 9 órakor Te Deum-mal egybekötött ünnepi istentisztelet tartatott, melyen, fényes papi segédlet mellett, Szele Gábor püspök, egri szé- kesfőkáptalani kisprépost, érseki helyettes ő mlga pontifikáit. Nagymise alatt a műkedvelők által tetemesen erősbült főtemplomi énekkar, Lányi Ernő karnagy dirigálása mellett, Hasi erő XVI. századbeli klasszikus egyházi zeneszerző remek ünnepi vo- kál-miséjét adta elő meglepő szabatossággal s hatással. Betétek voltak, Graduale, Lányi Ernőtől (a kiváló zeneszerző egy újabb, gyönyörű egyházi stílben irt duettje, alt és bassus magánszólamokra); és offertoriumra Palaestrina egy klasszikus szerzeménye. Záradékul az egri koszorús dalkör énekelt egy „Leo-hymnuszt“ ugyancsak Lányi Ernőtől. Az ünnepi istentiszteleten testületileg jelen voltak : Hevesmegye, s Eger város tisztikara, a csász és kir. közös hadseregbeli helyőrség, valamint az egri magy. kir. honvédség tisztikara; továbbá az állami hivatalok, a kath. tantestületek, a tanuló ifjúság élén, több kath. jellegű egyletek és testületek, végűi nagy számú ajtatos hivek, hogy buzgó imában fohászkodjanak az egek Urához, XIII. Leó pápa ő szentségének, Krisztus helytartójának, a kath. egyház fejedelmének hosszú, boldog éltéért, s dicsőségteljes uralkodásáért.

— Leo-ünnep az egri kath. fögymnasiumban. XIII. Leo pápa ő Szentségének, a rom. kath. egyház fejedelmének, püspökké szenteltetése ötvenedik évfordulóját a ft. zircz-cisterczi rend vezetése alatt álló egri kath. főgymnásium is kegyeletes ünnepséggel ülte meg. A múlt vasárnap, f. febr. hó 19-én ugyanis, a délesti isteni- tisztelet után, a főgymnásiumi ifjúság, élén a tanári karral, az intézet ez alkalomra díszesen fölékesitett tágas tornahelyiségébe gyűlt össze, holott a pápai jubiláris ünnepség, délut. 4 órakor vette kezdetét, s a következő sorrendben folyt le: Nyitányul a főgymn. ifjak énekkara zengette el Mi halo vies Ö. „Király- hymnusz“-át, Jókai Mór ismert szövegére. Ezután Göndör Gábor VIII. tanuló szavalta el szépen és hatással Komócsi Józsefnek ez alkalomra irt „Üdvözlet XIII. Leó pápa ötven éves püspöki jubileumára“ czimü gyönyörű költeményét, (melyet lapunk mai Tárczájában találnak t. olvasóink). Majd Greksa Kázmér dr. az egri főgymn. derék, fiatal tanára lépett a felolvasó asztalhoz, s „XIII. Leó pápa és a művelődés“ ezimű, gazdag tartalmú értekezésében hathatós szavakkal ecsetelte a dicsőségesen uralkodó XIII. Leó pápa ő Szentségének az általános közművelődés szellem-erkölcsi irányára gyakorolt üdvös tevékenységét s befolyását. (Az egri főgymnásium ez idei „Értesitőjé“-ben fog egész terjedelmében megjelenni.) Ennek befejeztével a főgymn. ifjúság énekA XIX-dik század végén nem csak fekete, de fehér rabszolgákat is ismerünk, ott vannak a szegény családos dijnokok, a néptanítók, a társadalom intelligens páriái, ott vannak a nagy tőke által kizsákmányolt munkások, kiknek harcza a tőke ellen kezd veszedelmes mérvet ölteni, — hát még a nagy városok piszkos odúiban tanyázó, a szemét-lerakodó helyeken élősködő njm- mor undorító látványai!

A fin de siede idejében a ledérség és könnyelműség, az erkölcstelen kéjenczek, buja orgiák Eldorádójukat élik. A gondatlan élet és a nvomor óriási lendületet adott a titkos és nyilvános prostitutióknak.

De nem folytatom tovább. Egy százada épen, hogy a hármas nagy eszme: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség“ óriási forradalmat csinált s fél százada, hogy újra felkorbácsolta a népek milliót; ide s tova két ezer éve lesz, hogy Krisztus a leg- magasztosabb eszményi erkölcstant teremtette meg, s a fin de siede tisztult (! ? 1) lélekérzéke és felfogása a polgáriasuk világban alapjában hazudtolja meg e gyönyörű tanok meggyöke- rezéséf. Nem közeledik e tanoknak az életbe átviteléhez, sőt távolodik tőle.

Nem mondom én, hogy ezek alól nincs kivétel, mindenütt minden igy van, hogy nincs igazi jóság, lélek-tisztaság, jólét, önzetlenség, barátság, szerelem, erény . . . hanem hogy ezek már kezdenek ritkaság számba menni.

Szóval a fin de siede olyan fogalom, a kor szellemének olyan jelzője, hogy jelentésének vén századunkkal a múltba hanyatlását óhajtva várja minden igazi moralista, azon reményben, hogy a XX-dik század felragyogása árnyékba borítja a kóros tünetek és eszméket, s fényes hajnalt dérit az igazi szép, jó és igazra. Kiss Sándor.