Eger - hetilap, 1893

1893-02-14 / 7. szám

7-ik szám.

32 -ik év-folyam

1893. február 14-éu.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr.

Félévre , . 2 „ 50 „

Negyed évre. 1 „ 30 „

Egy hónapra — „ 45 „

Egyes szám — „ 12 „

Hirdetésekért:

minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széehenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr.

Városunk tisztviselőinek nyugdij-ügye.

(Xy.) Képviselő-testületünk legközelebb megtartott közgyűlésén beigazolta, hogy neves ősök méltó utódaiból van összeállítva, hogy feladata magaslatán állva nemes és magasztos eszmékért nemcsak küzdeni tud, hanem azokat megvalósítani is kívánja, s hogy kicsinyes, anyagias körülmények által magát befolyásoltam nem engedi.

A kérdés, mely napirenden forgott, a városi tisztviselők nyugdíjügye volt.

S városunk régi hírnevéhez, az egri névhez méltóan viselkedett, midón e kérdést az igazság —, méltányosság- és saját jól felfogott érdekeinek megfelelően intézte el, elvül állitván fel, hogy a beálló esetek alkalmával s körülirt feltételek mellett, tisztviselői, ezek elhalálozása esetén pedig özvegyeik és árváik szabályszerű nyugdíj —, illetve ellátásban részesittessenek.

A közigazgatás körében működő tisztviselő manap már nem az a tiszteletbeli, az a dilettáns közeg többé, ki állását csak mint nobile officium-ot mintegy úri passióból foglalta el. — A modern közigazgatás ugyanis az uj eszmék, elvek és kívánalmak folytán annyi uj meg uj feladatkörrel gazdagodott, hogy azok pontos ellátása nemcsak, gyakran hosszas előtanulmányozást és bő tapasztalatot igényel, hanem a tisztviselőt valóságos hivatásos közeggé teszi, ki összes idejét kénytelen és köteles hivatalának áldozni, nincs tehát ennél fogva azon helyzetben, hogy mellék- foglalkozást is űzhessen, s igy mellékesen is kereshetve biztosítsa jövőjét; már pedig csak egy kis jó indulattal azt bárki könnyen beláthatja, hogy éppen a megélhetés erejeig szabott fizetéséből aggkorára, vagy kibetegedése esetére, aligha tehet félre, s takaríthat meg valamit a tisztviselő.

De nemcsak az igazság és méltányosság, hanem a város saját érdeke is kívánta ez ügynek ilyetén való megoldását. A nyugdíj rendszeresítésével u. i. a városi hivatali alkalmaztatás is, az állandóság jellegét nyeri, mert a városi képviselőtestület tartózkodni fog attól, hogy egy oly tisztviselőt, ki hivatali állását még jól betölteni képes, a tisztujitáskor egy más uj ember kedvéért kibuktasson, mert ez esetben a kimaradottnak nyugdijat, esetleg, végkielégítést keilend adnia; — már pedig a hivatali alkalmaztatás állandósága, kétségkívül az avval járó kötelességek pontos ellátásának egyik nélkülözhetetlen feltételét képezi, — mert kérdjük : honnan merítsen ösztönt és önzetlen akaratot a tisztviselő kötelességeinek kifogástalan ellátásához, ha folyton rettegnie kell attól, hogy jöhet egy idő, melyben pl. a politikai viszonyok megváltozása, vagy hivatalának lelkiismeretes ellátása folytán felkeltett egyéni érzékenységek folytán, minden igény nélkül állásából kibuktatható, — ha folyton rettegnie kell azon gondolattól, hogy övéi, elhalálozása esetén, minden támasz, és segítség nélkül, ki lesznek téve a nyomornak és az anyagi pusztulás szerencsétlenségének ! Várhatunk-e ily körülmények között lelkismeretes s becsületes munkát tőle? Kétségkívül nem. Pontos s minden tekintetben kielégítő munkálkodást csak akkor követelhetünk tisztviselőinktől, ha azon helyzetbe hozzuk őket, hogy ha ők félretehetvén jövőjüket és családtagjaikat érhető aggo- lalmaikat, teljes odaadással, lankadni nem tudó buzgalommal, a 7árosi ügyek iránt tanúsítandó legjobb akarattal és tehetséggel zentelendik magukat azon nemes feladat megvalósításának, me- yet a közbizalomból kifolyólag nyertek osztályrészül.

De az is bizonyos másrészt, hogy a nyugdíj megállapitása folytán, a jövőben városunk oly kiváló közegekre fog szert tehetni s bírhatni közigazgatási gépezetében, kik különben ily tiszt viselésére nem szánták volna el magukat. — Már magában véve ezen egy körülmény is eléggé indokolja ez újítás szükségességét.

Végül, mivel az intézmény elfogadása és megvalósitása városunktól uj anyagi áldozatot követel, hiszszük és reméljük, hogy városi tisztviselőink, kiknek jóakaratát, törekvését és hivatali buzgalmát különben is alkalmunk volt kiismerni, méltányolva a város áldozatkészségét, melyet jelen elég kedvezőtlen anyagi viszonyai között hoz, igyekezni fognak azt legteljesebb odaadással, s önzetlen buzgalommal tisztük kötelmeit kifogástalanul teljesítve viszonozni, a város s a polgárok jólétét emelni, védeni és fejleszteni, hogy ez utón haladva azok jóakaratát is megnyerjék és biztosítsák, kik ez ügy ellenzőinek mutatkoztak.

A müborgyártás eltiltása.

Régi kívánsága a magyar gazda- és bortermelő közönségnek, hogy a „műbor“ gyártása, illetőleg a bor hamisítása törvényileg eltiltassék. A „borkezelés“ terén legújabb időben tapasztalható nagy haladás valóban halaszthatatlanná tette már ennek a rég vajúdó kérdésnek a megoldását, mert már odáig jutottunk, hogy — a mint valaki kiszámította — egy országos képviselő- választásnál több bort megisznak, mint a mennyi Magyarországon öt év alatt terem. Mennyi ebben a hamis vagy az u. n. „műbőr,“ annak Isten a megmondhatója. Pedig a bortermelő gazdákat — akiknek ngyis ezerféle természeti bajjal kell megküzde- niök — szerfelett nyomja ez a sok „műbőr“, melyet mindenféle chemiai ingredientiákból tizszerte, sőt még olcsóbban lehet előál- litani, mint a mennyibe a természetes bor kerül.

Ezen a visszás és ma már tarthatatlan helyzeten kíván segíteni a kereskedelemügyi miniszter által múlt hó 9-én az ország- gyűlés elé terjesztett törvényjavaslat, melynek főbb intézkedései a következők:

Tilos műbőrt gyártani és forgalomba hozni; szintúgy tilos a műborgyártáshoz szükséges anyagokat árulni és hirdetni. Gyártottnak tekintendő a bor, ha nem kizárólag szőlőnedvbő! készült, ha ahhoz finomított szesz, konyak, viz vagy más alkatrészek ve- gyittetnek. Az észszerű borkezelés műborkészitésnek nem tekinthető. Az észszerű borkezelés ismérvéit a kereskedelmi miniszter, a töldmivelési miniszterrel együtt kibocsátandó rendeletben fogja megállapítani.

Az oly bort, melyhez külföldi töpödt szőlő is vegyittetik, nem szabad mint „tokaji“-t, „hegyaljaiét, vagy „szomorodni“-t forgalomba hozni. Hogy mily nevek alatt hozhatók az ilyenek forgalomba, azt rendeletileg a kereskedelmi miniszter fogja meghatározni. Ezen tilalmak meg nem tartása kihágásként büntet- tetik és pedig 25—300 frtig terjedhető pénzbírsággal. Az eljáró hatóságok azok, melyeket az 1880. évi 27. t.-cz. és az ennek alapján kiadott miniszteri rendelet megállapít. Két egyenlő Ítélet ellen is van felebbezésnek helye.

A borok megvizsgálására a kereskedelmi miniszter a föld- mivelésiigyi miniszterrel egyetértve szakemberekből állandó bizottságokat nevez ki, melyek vegykisérleti állomással is fognak birni. Ezek fognak a peres borok minősége felett szakvéleményt