Eger - hetilap, 1893

1893-02-14 / 7. szám

50

mondani. A mübornak talált borok a fél költségén denaturál tatnak és az illetőnek ipari czélokra való felhasználás végett átadatnak, vagy esetleg azok ára jótékony czélokra lesz fordítandó.

A most érvényben levő egészségügyi törvényes intézkedések érintetlenül maradnak.

A magyar korona területén forgalomba hozott külföldi borokra ugyanezen rendelkezések érvényesek. Horvátországban, a bánnal egyetértőleg, azon rendeleti nton fognak életbelépni. E törvény kihirdetése után hat hónap múlva lép életbe.

Az indokolás kiemeli, hogy az újabb időben a műborok általában elözönlötték a piaczokat, minélfogva minden állam szükségesnek tartotta velünk szemben védekezni. A visszaélések oly nagyok e részben, hogy azokat a fennálló törvényekkel megszüntetni nem lehet. Elmondván aztán a bőrgyártás eltiltása iránti mozgalomtörténetét, hangsúlyozza, hogy a képviselőház ismételve sürgette annak törvényben leendő kimondását. A kormány ez utasításoknak tesz mostan eleget s a magyar bortermelő közönség bizonyára teljes megnyugvással és őszinte örömmel veszi a kormány ez irányú gondoskodását és üdvös intézkedéseit, a melyek igen jótékony hatást lesznek hivatva gyakorolni annyi küzdelemmel járó bortermelésünkre. G. NI.

Polgár-bál.

Ha nem volt még eddig népes bál az idei rövid farsangon, volt a minap, e hó 11-én szombaton, „az egri polgárok bálja“ az ó-kaszinó nagy-termében, mely úgy anyagi mint erkölcsi tekinte.tben igen fényesen sükerült. Soha még annyi népet, mint amennyi itt volt. Eszembe jutottak a csak közelmúlt években rendezett boldog emlékű „hevesmegyei“- és „jurista“-bálok, meg az a rendkívül népes „tiszti-bál“ pár évvel ezelőtt, melyek népesség tekintetében mind hátrább állottak a mai „polgár-bál“-nál. De nem is csoda kérem, hiszen ma annyira elfajúlt az Ízlés, oly nagyok az igények, hogy fényesen sükerült és népes elite-bálról szó sem lehet, mikor egy ily bál rendezésénél a kiadások (meghívó, táncz- rend, helyiség, két zenekar stb.) közel 1000 írtra rúgnak, aztán az a luxus, mit a hölgyek a toiletteben űznek, hogy egy-egy leánynak vagy mamának a ruhájában egy egész vagyon fekszik, és az árral kell tartanod, mert ha nem, hát leszólnak.

— Láttad volna csak szives olvasó azt a kedves egyszerűséget, mely a szombati polgárbálon uralkodott. Nem voltak itt fényes díszletek, és mégis szépen volt díszítve a terem, nem voltak százakba kerülő toilettek, de azok összevéve és egyenkint oly Ízlésesek és csinosak voltak, hogy mivel sem állottak hátrább amazoknál. De nemcsak ez volt meglepő, hanem az ügyes rendezés, mely úgy látszik figyelmes, tapintatos emberek kezébe volt letéve. Ami azonban legelső sorban lepte meg a terembe lépőt,

s ami — nagyon természeteden — a legnagyobb mértékben emelte a bál fényét, az a jelen volt hölgyek impozáns száma volt, mert elmondhatom, hogy nagyon régen nem láttunk a kaszinó termeiben ily nagyszámú közönséget. És volt kedv, auimo, páratlan a maga nemében, minek legfényesebb bizonysága, hogy a bál esti 9 órától kivilágos kiviradtig, vagyis hajnali 6—7 óráig tartott. A rendezők rózsaszínű vállszalagot viseltek, a tánczrend- ben a tourokat a helybeli katonai zenekar, a csárdásokat Rácz Guszti kitűnő zenekara játszotta. — A négyeseket 90—92 pár járta. A tánczoló hölgykoszorúban ott voltak:

Leányok: Kovách Etuska, Köllner Ilonka, Matékovics Irén, Sztupka Matild, Tancsa Ilona, Markasoly Etelka, Brozicse- vics Annuska, Staud nővérek, Szabó nővérek, Izsépi Mariska, Keresztúry Ilonka Boros Ilona (Sírok), Hám Bella, Huszár Olga, Nagy Erzsiké, Radvánszky Mariska, Lukács Etelka és Mariska, Balkay Teréz, Sirk Erzsiké és Jusztina, Károly Mariska, Tamasy Pauiin, Barsy Anna, Kakuk Erzsiké, Albert Tériké, Pucliner nővérek, Hanzel Gizella, Zeleznik nővérek, Keleti Irma (Makiár), Zimmerman Juliska, Hoflmann nővérek, Szoó Mariska (Kistálya), Delley Ilona, Dubniczky nővérek, Kovács Erzsiké, Pálinkás Bella, Layer Mariska, Veiszner Emma, Sinid Teréz, Hasselbauer Anna, Éder Anna és Paulin, Sulcz Mariska és Róza, Meyer Jolán.

Asszonyok: Kovács Kálmánné, özv. Köllner Lőrinczné, Akantisz Jusztinná,, Ruzsin Ottóné, Elek Jánosné, Recse Dezsőné, Lájér Ambróné,. Perger Ignáczné, Koncz Lajosné, Benőcs Béláné, Károly Jánosné, Balkay Józsefné, Dallos Mihályné, Krikava Jó- zsefné, Khern Gáspárné, Majoros Béláné, Dienes Lajosné, Po- lonyi Antalné, Müller Györgyné, Palácsik Ferdinandué, Hradil Jánosné, Vécsei Béláné, Hereng Ferenczné, Strausz Józsefné, Labisek Józsefné, Szilágyi Józsefné, Godál Sándorné, Veres Lajosné, Czérna Mátyásné, Frank Ferenczné, Kapácsy Jánosné, Német Béláné, Rajezer Györgyné, Pap Sándorné, Koch Istvánná, Hágerer Károlyné, Losonczy Mihályné.

Gardedámok: Sztupka Jánosné, Plank Gézáné, Tancsa

Lajosné, Derszib Ignáczné, Staud Jánosné, Brozicsevics Ferenczné, Sirk Jánosné, özv. Hanzel Józsefné, Szoó Jánosné, Kakuk Ignáczné, Huszár Antalné, Boros Lajosné (Atkár), Szabó Jánosné, Dubniczky Mórné, Veixner Félixné, özv. Plank Gyuláné, Hirsch Hugóné, Füstös Bernátné, Baráth Jánosné, özv. Radvánszky Jánosné, Schmid Antalné, Hasselbauer Antalné, Berecz Lajosné, Gallasy Józsefné, Sulcz Istvánná, stb. X.

Különfélék.

— Parlamenti ebéd az egri érseknél. Dr. Samassa József egri érsek ur ő exja közelebbről f. febr. hó 5-én gyüjté, teréz- köruti palotájában adott parlamenti ebédre, magas személye köré

Az „EGER“ tárczája.

Tehettél tönkre semmiért Egész családokat;

Hamvazó szerdán.

Imára szólít a harang;

Templomba emberek,

Hacsak kissé is érdekel Még lelki üdvetek.

Nagyobb a nap, mint bármelyik ;

Halld, ember, mit beszél: „Porból lettél és az leszesz, Akármily nagy levél.“

Gyüjthettél össze kincseket, Víhattál hírnevet;

Üthettél vérző szíveken Ezernyi mély sebet;

Hordhattál fődön koronát,

Vagy lánczot lábadon ;

Jártál bíborban, vagy nyögél Roncsolt koldusboton;

Emelhetéd magasra a Hízelkedő hadat,

Feltüzhetéd érdemtelen Homlokra a babért,

S üldözhetéd a bajnokot,

Mert élt-halt élvéért:

Azr óra majdan ütni fog,

És minden odavesz, —

Mert „porból lettél egykoron,

És ismét az leszesz.“ Orel Géza.

A gyufák.

— Jaques Normand után. —

Nagy ünnepségre készültek a Roche-Praline kastélyban.

Tartós esőzés után végre a nap kisütött s megaranyozta a fák félig letarolt lombjait. Elvégre kellemes, enyhe őszi nap derűit a vidék fölé. A társaság kirándulhatott az erdő mélyébe, a hirhedt „farkas-domb“-hoz, hogy ott pompás déjeunert fagyasz- szon el.

Reggeli kilencz óra tájban az egész társaság egybe volt gyűlve a nagy fegyverteremben. De la Roche-Praline gróf és neje minden szeretetrem éltóságuk at kifejtették előkelő vendé geik iránt. »

Ott volt, egyebek közt a kis De la Croix-d’Angis bárórs illatos szőke fürtöktől koronázott igéző arczával; picziny ? 1