Eger - hetilap, 1893
1893-02-07 / 6. szám
44 asszonyok: Brozicsevichné, Éderné, Köllner Lőrinczné, özv. Ko- váck Domonkosné, Kovách Kálmánué, Légmann Ln rétié, Loor Gyuláné, Neichelné, Perger Ignáczué, Ruzsin Ottóné, Scheidl Ágostonná, Staudné, Tamasyné, Tancsáné, Yárallyayné. Hogy melyik volt e díszes koszorúban a virágkirálynő, azt bajos lenne megmondani, mert a hányán ott, voltunk, mindenikünk- nek más és más volt a királynője; igy Pista barátunk szerint a vadrózsa, Feri barátunk szerint az ibolya ...................................... . . . szerintem a nefelejts...........................................mert a n efelejtset valamennyi virág között a legjobban szeretem. X. Különfélék. — Parlamenti ebéd. Dr. Samassa József egri érsek ő exja legutóbb f. é. jan. hó 30-án gyiijté egybe magas személye köré budapesti palotájában adott parlamenti ebédre a magyar képvi- selöház jeleseit. Ott voltak: Szlávy József, Széli Kálmán, Sztá- ray Antal gr., Lukács Antal, Harkányi Frigyes, Jókai Mór, Ugrón Gábor, Hodossy Imre, Bujanovics Sándor, és Kétly Károly. Az érsek házigazda lendületes felköszöntője után, mely lapunk mai számának vezérczikkében vau méltatva, — a vendégek nevében Jókai Mór emelt poharat érsek ő exja üdvözlésére. — Az egri dalkör estélye. F. évi február hó 1-én, szerdán ritka műélvezetben részesítette dalkörünk városunk müveit közönségét. Évente rendezni szokott dalos estélyeinek egyikét tartotta az ó-kaszinó nagytermében, mely estélylyel ismét egy díszes és maradandó emlékű lapot fűzött élete történetének könyvébe. Mert kevés dalárda van az országban, melynek oly rohamosan fejlődő, változatosságokban, sükerekben és dicsőségekben teljes élettörténete volna, mint a mi dalárdánknak. — A mai estét különösen az által tette érdekessé a dalkör közönségünkre nézve, hogy helybeli zeneszerzők müveit mutatta be, a tőle megszokott precizitással énekelve az ügyesen összeállított műsorban kijelölt egyes énekszámait. Lányi Ernő karnagy vezetése mellett, így az első tételben Bergmann Ágost reáliskolai tanár „A bor nem árt“ kezdetű bordalát adta elő meglepő hatással; a harmadik tételben Szabó Ignácz fógymn. tanár „Mikor éjjel“ kezdetű férfi négyesét énekelte. Az 5-ik tételben Lányi karnagynak a „Szerelem vándorai“ czimét művét mutatta be, mely nemcsak a szerzőt mint mestert, de a dalkört is nagymértékben dicsérte, meg is ujrázta a közönség; végül a hetedik tételben egy „Lengyelkét“ énekelt Izsépi Bélától Lányi karnagy zongora kísérete mellett bravour- ral. A közönség a dalkör valamennyi énekszámait zajosan megtapsolva hívta mind a négy jelenlevő szerzőt a pódiumra. A közbeeső számokat Földesi Arnold budapesti 9 éves gordonka művész helyett, ki közbejött akadályok miatt nem jöhett le Egri (Weisz) Pál, közönségünk által a közelmúltban rendezett hangverhatalmas papucskormány alatt görnyedhet! . . .“ — azután folytatta vizsgálódásait a többi beérkezett jelentés között. * A bankár távozása után alig egy óra múlva újra beállított az érdemes Kratochvill a serényen dolgozó biztoshoz, s ismét egy látogató jegyet nyújtott át neki, melyen e név vala olvasható: „W. Marguerite“. — A derék hivatalszolgát azonban minden teketória nélkül nyomban követte egy bájos fiatal asszony, mely merész föllépése ugyancsak visszatetsző arczkifejezést idézett, elő a jó Kratochvillnél, aki, úgy látszik, nem nagy barátja volt a hivatalfőnökéhez fesztelenül betolakodó fiatal asszonykáknak, kivált.ha ezek, az ő nézete szerint, még felötlő öltözékök által is „gyanúsaknak“ tűntek föl előtte. Rendorbiztosunk azonban sokkal kedvezőbb oldalról fogta fel a dolgot, mert a szép bankámét,, ki egészen fölhevülve, csaknem lélekzet nélkül lépett a szobába, rendkívül udvarias bókkal fogadta, a legszeretetreméltóbb, következő szavak kíséretében: — Minő körülmény juttat engem azon szerencséhez, hogy kegyedet, nagyságos asszonyom, itt üdvözölhetem? W. Marguerite asszony, gyanús tekintettel vizsgálta a zsöllyét, mely még egy óra előtt férje súlypontjának támaszául szolgált. Azonban méltó aggodalmát csakhamar leküzdve a meglehetősen elhasznált kincstári bútor iránt, sietett a rendőrbiztos kíváncsiságát kielégíteni. A közte és férjé közt uralkodó házastársi összhangnak fényes bizonyságát adta azáltal, hogy W. asszonyság csaknem ugyanazon szavakkal nyitotta meg a társalgást, melyekkel férje ura egy óra előtt a rendőrbiztossal folytatott párbeszédét megkezdte: senyéről előnyös oldaláról ismert ügyes hegedű virtuózunk és Fuhrmann F. katona zenekari őrmester klarinétos töltötték be Lányi által kisérve zongorán. — A hangverseny után mintha miuden széknek megmozdult volna a lába, mind eltűnt, s a terem tánczteremmé alakulva, arany fiatalságunk —- mely már alig győzte várni a hangverseuy végét — a Gabor czigány gyújtó csárdásai mellett csakhamar tánczra perdült, és fáradhatlan kedvvel és anímóval járta éjfél után 4 óráig. A négyeseket 24—26 pár tánczolta. A kedves hölgy-koszorúban ott voltak: Csókás Istvánná, Gebhardt Lala és Pannika, Horváth Béláné, Huberth Jolán, Hutter Ilonka, Imre Leonie, Kovách Etuska, Kovách Kálmánná, Köllner Ilonka, özv. Köllner Lőrinczné, Legmann Imréné, Pam- lényi Klárika(Sajó-Varkony), Posgay Margit,Scheid! Lully (Hatvan), Staud Etelka és Margit,Weidl Hedvig, Weidl Gyuláné stb. úrhölgyek. — Gyászhir. A zircz-cisterci Rendnek ismét gyásza van. Czövek Frigyes, D^zső zircz.-cist. r. áldozár, fógymnásiumi tanár, munkás élete 34-ik évében, f. é. január hó 31-én Baján elhunyt. Temetése ugyanott díszes egyházi szertartással, f. febr. hó 2-án ment végbe. — A boldogultban a zircz-cisterczi Rend, egy kiváló tehetségű, nagy szorgalmú, s általánosan tisztelt és szeretett tagjának elhunyt,át gyászolja. S e gyászban őszinte részt vészén városunk müveit közönsége is, melynek körében az elhunyt, mint néhány év előtt az egri cist. r. fógymnásium fiatal tanára, általános, kitüntető kedvességben, tisztelet- és szeretetheti részesült. Mélyen fájlalja a boldogult elhunytét lapunk, az „Eger“ is, mely a boldogultban egyik őszinte, meleg barátját, s kiváló munkatársát vesztene el! A nemes szivek angyala őrködjék örök álmai felett! — Ideiglenesen áthelyezés. Saáry Zsigmond dr. egri kir. alügyész egypár hóra szolgálattételre a budapesti kir. főügyészséghez hivatott be. *** Kossuth Lajosnak karrarai márványból készítve, a nemzeti múzeumban elhelyezendő mell-szobra kiállítási-költségeihez Kapácsy Dezső gyűjtő-ivén szives adományaikkal következő lelkes honfiak és honleányok járultak: az egri kaszinó-egyesület 10 írttal, — dr. Fodor László, dr. Frentzl János, dr. bsil- lagh Mór, Hám Gyula, Törőcsik József, dr. Alföldi Dávid, dr. Párvy Sándor, N. N., Ludányi Antal, Okolicsányi Miklós 5—5 írttal, — Buzáth Lajos, Petravich Dorka Anna, Samassa János 3 — 3 frttal, — Zalár József. Kovách Kálmán, Borhy Ádám, Majzik Viktor (Gyöngyösről), Dankó Mihály, ifj. Simonyi Károly, Kosa Miklós, (Fel-Debrőről), Katinszky.Gyula, id. S monyi Károly, dr. Akantisz Jusztinná, Póka István, Éliássy Ferencz, Babies Béla. dr. Presz- ler Ármin, Petravich Bertalan, Steinhäuser Ráfael, Úry-Kapácsy Amália, Remenyik Kálmán 2—2 írttal, — Luga László, Tattay József, Prokay József (Szóláthról), Lányi Ernő, Kapácsy Dezső 1—1 frttal, vagyis összesen: 110 frttal. — Iparhatósági megbízottak. Az 1884. évi XVII. t. ez. 173. — Ah . . . egy bohó história ... De ép azért érdekel annyira . . . Egy kicsi bijout vesztettem el, a mi nagyon becses e'őttem, s abban a véleményben vagyok, hogy a megtaláló legelőször is a rendőrségnél fog jelentkezni. Ez az oka, hogy a lehető gyorsan idehajtattam. Önhöz utasítottak, kedves biztos ur, s arra kérem, kövessen el mindent, hogy elvesztett nyilamnak újra birtokába jutha-sak. — Tehát egy nyílról van szó — ugy-e, egy hajtüről, nagyságos asszonyom ? — Igen, igen — ajándék . . . amely igen kedves és becses előttem . . . egy nyilalakú hajtű . . . csaknem mindennap viseltem. Tegnap estve vesztettem el az operától lakásunkig A.-út 18. szám. Alkalmasint megtalálta valaki az utón. Háromnegyed tiz és egynegyed tizenegy óra közt történt. Férjem azt gondolja, hogy semmit sem ér, ha a rendőrségnél jelentjük fel a dolgot; mert ide semmiféle talált dolog nem kerül. Férjem hirdetés utján, kitűzött jutalom által remélt czélhoz jutni. Mar korán reggel elindult, hogy a lapokban a hirdetést közzé tegye... Én azonban azt gondoltam magamban . . . hogy saját rovásomra a rendőrségnél fogok tudakozódni ... De nagyon szépen kérem, kedves biztos ur, ha férjem mégis ide találna vetődni, el ne árulja neki, hogy itt jártam. Nagyon boszankodnék miatta, hogy akarata ellen cselekedtem. Saját aprós ügyeimet magam szeretem elintézni, s ezt az urak nem szívelik. — Legyen nyugodt, nagyságos asszonyom, hogy az esetben, ha tisztelt férje ura ide jönne, a kegyed ittléte örök titok leend előtte. . . — Nagyon köszönöm . . . egyébiránt minden férj csak örülhet, ha feleségének nincs egyéb elrejteni való titka előtte, ut