Eger - hetilap, 1893

1893-02-07 / 6. szám

45

§. értelmében Eger város részére az 1893-ik évre ipar ható sági in egb izot t ak megválasztanak, s szakok szerint kijelöltettek, Morvay ísándor elnöklete alatt: a) Az iparhatósági lajstromok ellenőrzésére: Morvay Sándor, Szemán Mihály, Vanyek Alajos, Kelemen Antal és Tóth János, b) Az iparos-tanonóz-iskolák látogatására: Luspay Kálmán, Pál Károly, Ehrenfeld Mór, Pokk Károly és Urban János, c) A műhelyek vizsgálására: Nagy Pál, Csank Ignácz, Ozsvárt Gyula, Veres Lajos, és Lőrincz József, d) A gyárak megszemlélésére: Plank Gyula, Májer János, Gönczy Károly, Majoros Béla és ifj. Füstös Bernát.

— Kinevezés. A budapesti kir. tábla elnöke Dusárdy István egri lakos végzett joghallgatót a budapesti kir. ítélőtábla kerüMébe díjas jogsryakornokká nevezte ki.

— Eljegyzés. De breeze ni József, kir. aljárásbiró, f. hó 4-én jigyezte el városunk egyik szép hölgyét, Frantz Sarolta k.-a.-t, boldogult Frantz Lajos leányát.

— Eljegyzés. Hi bay Mariska k. a. Hibay Károlyné kedves leánykaja f. é. jan. hó 29-én váltott jegyet vőlegényével Vitkov szky Adolf fiatal asztalos polgártársunkkal. (Beküld.)

— A polgári bál Ígérkezik összes farsangi mulatságaink közt legsikeresetbnek. A bálbizottság már kezdeményezéstől mindent megtett a mulatság sikerének biztosítására, s hogy a közönségnek tetszését teljesen megnyerje, minthogy az esetleges jövedelmet nagyobb mérvű kiadással terhelni a jótékony czél iránti tekintetből nem kívánta, saját költségén fogadta fel folyó hó 11-én rendezendő báljára a katonai zenekart is.

— Egri takarékpénztári ellenőrré Eisenmann Zsigái on dot választotta meg a nevezett intézet igazgató tanácsa.

— „Egri bokréta.“ Nyolcz eredeti magyar dal zongora-kísérettel szerzé Lányi Ernő, Op. 34. A szerző sajátja. — E czim alatt jelentek meg e napokban főszékesegyházunk, s koszorús dalkörünk derék karnagyának, s hazaszerte ismert jeles zeneszerzőnknek, a geniális Lányi Ernőnek legújabb szerzeményű magyar dalai, melyek közöl egynémelyik magán-uton már is köz- kedveltségü s szélesebb körben ismert nótája lett zene- és dalkedvelő művelt közönségünknek. — A 11 lapra terjedő, s igen csinos kiállítású, tiszta szép nyomású füzet, a Jókai Mór ismert szövegére irt „Ki r ály-hy m nus z“ dallamával kezdődik, mely- lyel szerző a „király-hymnusz“-versenyen szintén pályázott, s melyről anélkül, hogy szerzőjét ismertük volna, már akkor, midőn a versenyre kitűzött s a magyar dalárdák bírálata alá bocsátott pályaművek megjelentek, kimondottuk, hogy a pályaművek közt a legsükerültebb, legszebb, s legmegfelelőbbek egyike. A többi hét mű magyar stilű s zamatú mű-népdal, Pósa, Boruth, legnagyobbrészt maga Lányi Ernő költeményszövegére Írva, s Szederkényi Szeréna, Bergmann Ágostonná urhölgyeknek, Maczki Valér dr. Kapácsy Dezső, Brenner József dr. és Glósz Kálmán dr. a szerző barátjainak ajánlva. A dalok meglepnek az úgynevezett

az, mely engem idehozott, s melynek elintézésére szives közremun- kálását kértem. . .

— Kétségkívül, nagyságos asszonyom, — az egész ügy valóban teljesen ártatlan. . .

— De térjünk a szerencsétlen hajtűre vissza. Egy arany nyíl, a császárságkorabeli stílusban készítve, sárga aranyból, piros arany arabeskekkel díszítve, nagy szemű brillantokkal és smaragdokkal.

A rendőrbizlos hirtelen félbeszakító a kedves panaszost, a következő, erősen hangsúlyozott szavakkal:

— Gyémántok és smaragdok? Tehát valódi ékkövek?

Az ifjú hölgy arczárói ingerült, megvető pillantás sugárzott elő, miközben megjegyzé:

— Pardonnez! csak nem teszi fel rólam, hogy hamis ékszereket hordok. . .

— Bocsásson meg, nagyságos asszonyom! Én ezt egy pillanatra sem vontam kétségbe ... de hát hivatásom megköveteli, már megszokásból is, hogy minden kérdésre a legszabato- sabb feleletet kapjak — hogy azt úgy vezethessem be jegyzőkönyvembe . . — tehát: gyémántok és smaragdok. Kérem, nagyságos asszonyom, minő jutalmat lesz kegyes kitűzni, esetleg, a megtalálónak? A törvény az elveszett tárgy értékének tíz százalékát szabja meg.

— Ah, ezt nem is tudtam! Ez egy kissé kellemetlen a hirdetés miatt, melyet a férjem az újságban fog közölni. . . Férjem nem igen szereti a fitogtatást, s csak hosszas rábeszéléssel sü- kerűlt rávennem, hogy a megtaláló számára kitűzött 50 forint jutalmat közhírré tegye. Ez összeggel azonban a megtaláló nem

magyar népdalok mai napság modern, sablonos kaptájától elütő, megkapó eredetiségökkel; e mellett mégis fülbemászók, s kiválóképen alkalmasok arra, hogy mihamarább közkeletű népdalokká legyenek, ami alatt, azt értjük, hogy a köznép ajkaira is átmenjenek. Leghangulatosabbnak tartjuk e dalok között a „Belenyugszom sorsomba“ szövegür. Igen élénk a „Bus katona“ czimü költemény toborzó szerű dallama. A végén Farkas Dezső (fiatal, tehetséges egri jogász) van — nem tudjuk: a szöveg vagy a dallam szerzőjeül-e — megnevezve. A „friss“-ek közűi a „Mikor a rózsám kapatos“ szövegű sükerült legjobban. Igazi, hamisítatlan magyar stil. Hogy a zongora-kíséret mesteri, s kiváló zenetudósra vall, — szükségtelen mondanunk. A füzetet a legmelegebben ajánljuk zenekedvelő t. olvasóink pártoló figyelmébe. Kapható: szerzőnél Egerben, s azt hisszük, könyvárusi utón is. Ára nincs a füzeten megjelölve.

— „Beniczkyné válogatott regényei.“ Beniczkyné Bajza Lenke kedvelt regényirónőnk kiválóbb regényeinek a S t n g e r és V o 1 finer budapesti előnyösen ismert nevű könyvkiadó ezég által kiadott füzetes vállalatából közelebbről a 6-ik fűzet jelent meg, melyben a már megkezdett regény nyer folytatást. A csinos kiállítású s képekkel illustrált füzet ára 25 kr. oly csekély ár, mely a kevésbbé vagyonos osztálynak is könnyen lehetővé teszi a kellemes olvasmányu s meleg ajánlatra méltó regények megsze- rezhetését.

— „Versek. 1885—1892. Irta Hegyi József. Budapest. Grill Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedése. 1893. Ára 2 korona 40 filler (1 frt. 20 kr.)“ — E czim alatt jelent meg a napokban egy 146 lapra terjedő vers-füzet, mely összesen 92 hosszabb-rö- videbb lírai költeményt foglal magában. Szerzőjük Hegyi József, fiatal, tehetséges poéta, ki korábbi diák-éveiből, az egri művelt társas körökben is kedvezőn ismeretes. Versei, formai tekintetben nem kifogás'alanok ugyan, de csaknem valamennyiben megtalálható a gondolat, vagy a felfogás eredetisége a megfelelő hangulat, az érzelmek közvetlensége, s a kifejezés mesterkéletlen, egyszerű természetessége. Több költeményében élénk lelkesedéssel szólaltatja meg nemes hazafiui érzelmeit, míg másokban a humor és szatíra éles fegyvereit is elég ügyesen forgatja. Szóval : Hegyi József nem azon ifjoncz poéták modern légióihoz tartozik, kik minden ok nélkül, csupa hiúságból fújják boczfa ti- linkóikon esetlen kin-rimnótáikat, hanem azon kevés számú, reményteljes keretek közé, kik benső szükségét érzik annak, hogy eszméik s érzelmeiknek dalban adjanak kifejezést. Verseiben élvezetet, s kellemes szórakozást talál az olvasó, miként arról a lapunk mai számának r T á re z áj á-ban közölt mutatványok is eléggé tanúskodnak. Ép ezért a füzetet jó szívvel ajánlhatjuk költészet-kedvelő t. olvasóink pártoló figyelmébe.

— A párisi magyar egyesület szépen sükerült estélyt rendezett a múlt jan. hó utólsó vasárnapján, melyen a Parisban lakó

fog megelégedni, ha a törvény által meghatározott jutalomnak az érték tiz százalékát kell megütnie.

— Nagyságod azt hiszi, hogy az elveszett ékszer értéke haladja az ötszáz forintot?

— Nagyon természetes! A nyíl legalább is ezerötszáz fo- forintot ér.

— Határozott tudomása van nagyságodnak ez érték felől ?

— Hogyne! A nyilat Nizzában vásárolták. Egy rokonunk... illetve házunk egy benső barátja, egy gazdag olasz gavallér ajándékozta azt nekem, mint értékes emléket, s gyakran úgy nyilatkozott előttem e nyílról, mint, egy nagy értékű ékszerről. Egyébiránt a gyémántok és smaragdok körülbelül oly nagyok voltak benne, mint az én többi gyémántjaim és smaragdjaim, miket férjemmel együtt vasán Itam. Ezek után ítélve, tudom, hogy az elveszett nyíl ezerötszáz forinttal nagyon is kevésre van becsülve.

— Tehát százötven forint jutalom, nagyságos asszonyom ?

— No, igen . . . kisebb összeget nem is lehetne adni. . . És most még egy kérést. Igazi diadal volna rám nézve, ha épen az ön szives támogatása által jutnék czélomhoz, és nem azon az utón, melyet férjem, mint szerinte az egyedüli helyes eljárást követ. . . Szeretném a férjemet meglepni. . . Ha a nyilamat megtalálják s ide hozzák, ne küldjön ön tudositást, a lakásunkra! Holnap reggel magam fogok ide jönni, hogy tudakozódjam, — ha addig itt a megtalált nyilat be nem jelentik, úgy sincs többé mit remélnünk.

— Miután Nagyságod a kérdéses elvesztett jószág tulajdonosa, egyedül Nagyságod határozhatja meg, mi történjék a meg-