Eger - hetilap, 1893
1893-01-24 / 4. szám
30 fiizes-abonyi plébános, Hevesmegye bizottsági tagja, élete 83-ik, áldozó-papsága 59ik, s fiizes-abonyi lelkipásztorkodásának 50-ik évében, végelgyengülés következtében, f. jan. bő 21-én az Urban jobblétre szenderült. A boldogult, temetése ma, kedden, f, hó 24-én délelőtti 10 órakor fog ugyanott végbemenni. — Felülfizetés. A jogász-tánczestély alkalmából Danko Mihály kanonok úr utólag 5 irtot felülfizetni kegyeskedvén, azt e helyen köszönettel nyugtázzuk. Halász Aladár pénztáros és Lechner Kálmán ellenőr. — A hevesmegyei gazdasági egyesület, — mint az F. E-ben olvassuk, — a megye területén egy földmives iskolának felállítását, kopár területek befásitását, az öszvér-tenyésztés emelését vette föl programmjába. Ezenkívül Gyöngyösön agyag ipariak ólát ügyekszik fólállitani. Az egyesület a hevesmegyei mezőgazdasági statisztika egybeállítása végett, a megye alispánjához fordult. Legérdekesebb két pontja a f. 1893-ik évi munka- programmnak az Egerben tartandó mezőgazdasági termény- s iparkiállitás, továbbá, Nógrád és Pestmegyék hozzájárulásával a Hatvanban tartandó tenyészállatvásár. — Kívánatos lett volna — Írja a nevezett lap — ha az egyesület a kisgazdák hitelügyének rendezésére vonatkozó intézkedéseket is fölveszi munkaprog- rammjába. — „A Pallas Nagy Lexikona“. Ez eseményszerű irodalmi encyclopaedikus műből, melyet a legkiválóbb hazai tudományos és irodalmi erők közreműködésével az előkelő „Pallas“ irodalmi s könyvkiadó részvényt ársulat ad ki, — közelebbről a 9-ik füzet hagyta el a sajtót, mely „Alliljodid — Alsól-Fehér megye“ s a közbeeső czikkeket foglalja magában. E füzethez Alsó- és Felső-Ausztria térképe, s az „Alapozás“ különféle módjainak érdekes rajzai vannak mellékelve. Az egyes füzetek ára 60 fillér, oly jutányos, hogy a kevésbbé vagyonos osztálynak is könnyen hozzáférhetővé teszi a nagy becsű művet, melynek még a legegyszerűbb müveit családok könyvtárából sem szabad hiányoznia. — Az egri csonkamecset (minaret) ügye maholnap egész tengeri kígyóvá növi ki magát. Legújabban ismét felütötte a fejét, még pedig ez úttal a képviselőház közoktatásügyi bizottságában, mely f. jan. hó 17-iki ülésében tárgyalta a magyar- országi műemlékek föntartásának ügyét, mely alkalommal Csáky gr. közoktatásügyi minister oda nyilatkozott, hogy e czélra csak ötezer forint áll rendelkezésére, melynek egy részét a vajdahunyadi vár további föntartására lesz szükség fordítani. „Az egri mináretet is teljesen helyre fogják állítani“ — mondá a minister. De hogy mikor? — azt nem mondta. In- nen-onnan tiz, sőt több éve is elmúlt már, mióta a közoktatás- ügyi ministeriumban az egri csonka-mecset restaurálását folytonosan — Ígérgetik. Mi egriek már csinos összegecskét is gyűjtögettünk e czélra, úgy, hogy a közoktatásügyi ministernek, azt hiszszük. nem nagy öszszeg hozzájárulásával kell megerőlJenő másnap búcsút vett a családtól, a várostól, a sírtól örökre, s visszatért új lakóhelyére. És kiköltözött szivéből az öröm, elhagyta arczát a mosoly. Sivár kedélylyel, dúlt lélekkel élt, mert élnie kellett. Kerülte az embereket s azok őt, mert fanyar kedélye, komor magábazárko- zottsága nyomasztólag hatott mindenkire. Ily beteg kedélylyel élt néhány évig, miközben azt hitte, hogy szivében többé helyet nem találhat a boldogság. Pedig ismét helyet talált. Ugyanazon városban egy ifjú barátja és iskolatársa lakott, ki fiatal nejével, kis gyermekével, s nejének nővérével, egy vidám és angyaljóságú leánykával boldog csáládi életet élvezett. E barátja csakhamar észrevevén nem csak a szembetűnő változást Jenőn, de lelki baját is, a legnagyobb gyöngédséggel és szeretettel bánt folyton vele; nem hagyta magát visz- szariasztatni rideg, elutasító magaviseleté által. Mennél inkább kerülte őt Jenő, mint mindenkit, annál inkább kereste ő a vele való érintkezést. A legnemesebb baráti jó indulattal igyekezett őt csak némileg is felvidítani, s az életnek visszaadni. E kitartó igyekezetnek eredménye lön, hogy Jenő ismét vonzódni kezdett legalább ez egy emberhez s lassankint mind bensőbb és bizalmasabb lett köztük a felújított baráti viszony. Egyszer aztán a többszöri szives meghívásnak engedve, felkereste barátját családja körében. S itt az az őszinte részvét, figyelem és gyöngédség, melylyel mindenki fogadta; a folyton Jelűit hangulat és csendes boldogság szemlélete: olyan hatással volt beteg lelkületére, mint a verőfényes tavaszi nap balzsamos levegője a beteg testre. Gyógyult. tetnie magát, hogy csonkamecsetünket megfelelő módon reconstru • álhassa. Sőt tudós műtörténészünk, dr. Czobor Béla, még a múlt nyáron mondotta e sorok Írójának, hogy az egri minaret stilszerű reconstructiójának gyönyörű terve készen van a ministeriumban, s az még a folyó (1892) évben foganatba fog vétetni. Nos, hát azóta ismét el múlt egy év. A minister az idén megint kilátásba helyezte az egri mináret helyreállítását. Mindennek daczára én fogadást merek ajánlani két palaczk „Mumm“-be, hogy az egri mináret az 1893-ik évben sem lesz reconstruálva. A fogadást e lapok szerkesztősége közvetíti. Kiváncsi vagyok: akad-é oly bátor ember, aki e fogadást velem szemben állani vállalkozik? Régészet-kedvelő. — Az országos lelenczház-egyesület alapszabályaiból közöljük a két paragrafust, melyek az egyesület czélját tüntetik fel. — 2. §. Az egyesület czélja szegény elhagyott gyermekek tartása, nevelése és gyógykezelése a betöltött 13-ik életéveikig és szemmel tartásuk a nagykorúságig. 3. §. Az egyesület e czélt országos lelenczháznak és szükséghez képest ezzel kapcsolatban szülőháznak alapítása által igyekszik elérni. A szerkesztőségünkben levő gvüjtőivre bevezetjük a tagokul jelentkezetteket s azokat lapunkban nyilván tartjuk. Rendes tag az, ki 5 évi kötelezettség mellett évenkint 2 frtot fizet, pártoló tag, ki 5 frtot; alapitó tag, ki az egyesület tókéjéhez legalább 50 frtnyi adománynyal járul; alapitványos tag az, ki az egyesület czéljaira legalább 300 frtot adományoz. A alapitványosok nevei megörökit- tetnek. Még egyszer. Kérjük a részvételt s ha városunkban vagy vidékünkön legalább 50 tag fiókegyesületet akar alapitaui, akkor az alapszabályok értelmében, az megtörténik. — A Tiszafüreden felállítandó második gyógyszertár ügyében, Hevesmegye közegészségügyi bizottsága, Zsendovics József bizotts. elnök vezetése mellett a múlt héten ülést tartott, melyben határozatilag kimondotta, hogy a megyei tiszti főorvos alaposan indokolt véleményes jelentése nyomán a megye közgyűlésében a tiszafüredi második gyógyszertár fölállításának engedélyezését fogja javasolni, s a két pályázó közöl indokoltan az engedély megnyerésére Csathó J. gyógyszerészt fogja ajánlatba hozni. — Gyöngyösi dolgok. Vadász Lajos vagyonbukott gyermekjátékszer-kereskedő, ki journalistának csapott fel, s ez idő szerint, állítólag magasabb protekczióval, a Gyöngyösön megjelenő „Hevesmegyei lapok“ czimű hetilapot szerkeszti, közelebbről lapja egyik számának szerkesztői üzenetében rágalmazó kifejezéseket használt egy gyöngyösi bankigazgató ellen. E sérelmes közleményt, ezélzatos tartalmánál fogva, magára vette Ben de Dezső, a gyöngyösi egyik pénzintézet igazgatója, egy, megyénk előkelőbb társadalmi köreiben, s Egerben is kedvezőleg ismert, müveit fiatal ember, s miután, mint mondják, Vadász Lajos az által alapjában elkövetett sérelmekért semmiféle elégtételre sem szokotthajlandósággal bírni, Ben de Dezső a tett leg ess ég kényMind gyakrabban kereste fel a csendes megelégedettség e helyét, mig végre mindennapos tagjává vált a kedves körnek. Itt ismét látta kéknek az eget, ragyogónak a napsugárt, érezte egy-egy pillanatra lelkében az öröm szelíd melegét. A beszédes, vidám lányka bútalan csevegésével és csengő kaczajaival elűzte nem csak a ház csöndjét, de a komorságnak legkisebb árnyát is. Azonban a kaczaj mögött mélyen érző nemes lélek lakott, mely csakhamar részvétre és rokonszenvre ébredt Jenő iránt. E rokonszenv láthatólag napról napra nőtt köztük; tekintetük többször összetalálkozott, majd hosszasan összeolvadt mint két fényforrásnak érintkező sugarai. S e sugarak termékenyítő ereje életre kelté szivekben azt a szép virágot, melynek neve: szerelem. Ismét beköltözött Jenő szivébe a boldogság, melytől pedig örökre búcsút vett már. „A kopár sivatagban virányos oáz támadt!“ # * * — És Jenő itt ül most előtte a szelíd arczú, vidám ka- czajú leánykának, ki életre hivá keblében a meghalt szerelemmel a meghalt boldogságot, s esedezve kéri: „Oh ne mondja, hogy nem fog szeretni soha; — ne mondja, hogy : én nem tudom mi a szerelem!“ Ugy-e ez csak enyelgő tréfa, játszi ijesztgetés?! K ............n L . . . s.
