Eger - hetilap, 1893
1893-01-24 / 4. szám
31 szerű, bár nem épen helyeselhető, de azért nem is szokatlan eszközével kívánt magának a sértő Vadász Lajos ellenében elégtételt szerezni. A múlt hét egyik estéjén Bende Dezső néhány barátja társaságában, szánkán faluról tért vissza Gyöngyösre. Vadász Lajos épen akkor csukta be a „Hevesmegyei Lapok“ szerkesztőségi boltját, midőn a társaság szánkója épen ott haladt el. Bende rögtön kiugrott a szánból, s Vadász után sietve, ezt kemény szavakkal kérdőre vonta, s a kezeügyében volt kutyakorbácscsal alaposan helybenhagyván, az ennek folytán köztük támadt dulakodás közben Vadász Lajost egy boltkirakatba vágta. Bendét barátai rögtön körülfogták, s magukkal vitték. Ez alatt az „auslag“-ból kitápász- kodott Vadász Lajos revolvert rántott elő, s Bende Dezsőt hátulról orvul meglőtte. Bende, állítólag-, ismét visszafordult, s kutyakorbácscsal még néhány ütleget mért Vadászra, ki revolverét még kétszer sütötte Berniére, s illetve a társaság közé. Azonban lövéseinek csak egyike talált, meiy Benőének lábát sértette meg. A lövésokozta seb, melyből a golyót már eltávolították, nem életveszélyes. Vadászt a rendőrség rögtön letartóztatta; de másnap, biztositék-összeg letétele mellett, szabadon bocsátotta. Az aífairenak a fenyitő bíróságnál lesz további folytatása. — Bokor J. a gyöngyösi takarék- és hitelintézet szolgája a kezelése alatt álló zálogtárgyakból mintegy háromezer forint értékű zálogtárgyakat sikkasztott el. Az intézetet azonban e sikkasztás folytán semmi kár sem éri, mert az intézet vezérigazgatója, Ké- kessy Kálmán, ki a szolgában föltétlenül megbízott, s érette jótállást vállalt, — mint erről a részvényeseket nyomban értesítette, — az okozott kárt teljesen meg fogja téríteni. — Figyelmeztetésül. A korcsolya-egylet helyiségében vasárnap délután ismeretlen egyén egy új szarvas-agancs markolatű keményfa-sétabotot felejtett a kezében. Szíveskedjék azt, ha úgy tetszik, észrevétlenül is, ugyanazon helyre visszavinni, mert ellenkező esetben a rendőrkapitányság fog részére tanulságos előadást tartani az „enyém-tied“ közti fogalmak tisztázásáról. Mulattató. Az első nyúl. Vadásztörténet. Hét szilvafás őseimtől egy hajdankori flintát örököltem, mely megharczolta a franczia háborút, megfutotta a franczia futást s kiszolgálta a labancz és kurucz hadjáratot. Ritka nagyságú fegyverpéldány a maga nemében. Olyan hosszú és tölcséres csöve van, hogy holmi lusta nyúlnak könnyen a fülébe lehetne tartani. A mai áldott, békés világban azonban katonai czélokra nem használható, azon egyszerű okból, mert katonáink nem értenek furfangos szerkezetének a kezeléséhez. — Én használni akartam ezen egyetlen ősi örökségemet; felcsaptam Nimródnak, kibéreltem egy nyulszegény határt jó drágán, megvettem a vadászjegyet, megfizettem a puskaadót és kijártam lesi-vadászatra. Lesben vadászni csak az igazi vadász élvezet. Ülni egy helyben, gyakorolni a türelem nemes erényét, ébren tartani órákig a látás és hallás érzékeit; agyon puffantam a puska végére akadt ostoba nyulat, többet ér még a XXI-re való vadászatnál is. Gyakoroltam vagy négy hétig a lesvadászatot; hanem a vadász-szerencse szörnyű távolságra elkerült. Úgy kerültek a nyulak, mint az ördögök a tömjénfüstöt. Nem keresett fel leshelyemen egy árva süldő nyúl se, daczára, hogy ezek tapasztalatlanok. Azt hiszem, hogy csupa félelemből, csak azt nem tudom, tőlem féltek-e vagy az ősi, hatalmas flintától? Végre egy egész hónap várakozás után, a múltkor este rám mosolygott a régen várt vadász-szerencse. Kiültem úgy alkonyaikor egy takarmányrépa és finom disznótökkel megrakott kuko- riczatábla végére és vártam. Gyönyörködtem a kukoriczalevelek zümmögésében, a szúnyogok dalában; meg se mozdultam a nagy élvezetben, habár néha kegyetlen szunyogcsipések illették figyelő ábrázatomat. Tűrtem egész a megdagadásig a szúnyogok mardo- sásait, csakhogy nyulat lőhessek. A mosolygó pofáju hold bujkálni kezdett, ha ki-kivillant, gyanúsan mosolygott x-ám, sűrű homály kezdett alászállni a magasból, látérzékemet megfeszített erővel kellett igénybe vennem; orrlyukaim kitágultak, füleim a nagy figyelésben csak éppen, hogy meg nem nagyobbodtak, mikor egy homályos valami lőtá- volban mozogni kezdett eőlttem. Elfogott a vadász-láz. Izgatott voltam. Hideg és meleg egymást felváltva futkostak végig idegeimen. Itt az első nyúl! Baktat felém. Nem érzi a bolond a puskaporszagot; — valószínűleg gyenge influenzában szenved, — mert. annyira ment a vakmerőségben, hogy leült elibém, bajuszát törülgetve, farkassze- mat néz velem. Szent Hubertus, segíts! Neki fohászkodtam s egy sóhaj ki séretében elsütöttem a dicső flintát. Iszonyú dörrenés reszkettette meg a levegőt, zavarta meg az éj néma csendjét, akárcsak egy ostromágyu, olyat durrant a puskám. Szemeim könyvbe lábadtak, karjaim lehanyatlottak, olyan érzés futotta át idegeimet, mintha irgalmatlanul pofon csaptak volna, elvesztettem eszméletemet. Mire magamhoz tértem, sötétebb lett az ég, a hold elbújt, úgy éreztem, mintha a jobb arczom a lövés után meghizott volna. Csakugyan, mintha méhcsipés érte volna, úgy fel volt. dagadva. Sebaj, katonadolog! — gondolám magamban — s mentem keresni a nyulat és meg is találtam a tarlón, a flinta áldozatát, az első nyulat, — hanem a puskámat nem láttam sehol. Majd megtalálom holnap; bizonyosan eldobtam magamtól a nagy durranásban. Csakhogy a nyúl megvan; még pedig jó nagy darab. — Nagy triumfussal vittem hazafelé; nem törődtem se feldagadt ábrázatommal, se a flintával; otthon a kivilágított konyha közppére dobtam le a zsákmányt oly sugárzó arczczal, mintha legalább is bölény lett volna. Feleségem gúnyos raosolylyal figyelmeztet: Micsoda hosszu- farku nyulat lőttél? — Oda tekintek; hát, Uram Isten! a ku- koriczapásztor kutyája volt. Szemeim szikrákat szórtak, túl világi vadászlátomány lebegett szemeim előtt, melyben az öreg Nimród vadászábrázata vigyorgott felém. Meglőttem az első nyulat — az is kutya volt! (A „B—s“-ut.) Szecsödy. Felelős szerkesztő: Szabó IgnáCZ. Tűzifa és kőszén eladás. Első rendű Tűzifa, Porosz- és Salgó- tarjáni-köszén valamint kitűnő Mész és minden erdei termékek házhoz szállítva vagy a nélkül megrendelhetők ; I, rendű kitűnő szöilö karókra tölgyfából hasítva már most elfogad megrendelést Fischer Lajos, (huspiacz.) (!76)i5- Schmidl Soma, (Götzház ) GRÓF ESTERHAZY COGNAC mely tiszta borból készül s ezért a közönség legkedveltebb itala Mindenütt kapható. 3^©z;porrti Iroda-: ZB-cLdstpesterr, Ír. Tréiczi-"CLt 23. (5) 10—20 (3)
