Eger - hetilap, 1893
1893-08-01 / 31. szám
244 gadja; vagy ha valamely vakmerő, lelkiismretlen játékos, akinek megvan ugyan az anyagi eszköze arra, hogy a legszűkebb határok között tartott művelethez fogjon, oly spekulácziókba kezd, a melyeknek fedezésére és keresztülvitelére még egy nagy vagyon sem volna eleugendő, akkor a spekuláczió mindenesetre hazárdjátékká fajai, a mit nem lehet elég szigorúan kárhoztatni, de a melyet másfelől nem szabad összetéveszteni olyan műveletekkel, a melyek szolid alapokon mennek végbe. Ismételjük tehát, hogy a spekuláczió üzlet és az is marad mindaddig, mig azt mértékkel és czéllal, eszmékkel és kellő eszközökkel folytatják. Spekuláczió nélkül sem nagyobb kereskedelmi és ipari, sem mezőgazdasági tevékenység nem képzelhető el. A ki nem szatócs, kisiparos vagy kisbirtokos, hanem kereskedő, gyáros, mezőgazda akar lenni, annak számolni kell tudni a világpi- acz ármozgalmaival és spekuláns észszel előre ki kell számítania a dolgoknak a jelenen túlterjedő fejlődését. És az értékpapirspe- kuláczi ó semmiben sem különbözik minden más spekulativ tevékenységtől, a melynek — eltekintve a nyereségtől, melyet az egyesnek hoz, megvan a maga közgazdasági jelentősége és haszna is. Áttérhetünk már most. annak fejtegetésére, hogy miképpen eszközöltetik gyakorlatilag a spekuláczió. Erre nézve tudni kell, hogy a spekuláczió, ha az vásárlással veszi kezdetét, rendszerint azon módon történik, hogy a művelet alapjául választott értékpapírokat nem fizetik ki készpénzzel és nem veszik át tényleg. Mert hogy ilyen módon a rendes árfolyamváltozásokból haszon legyen húzható, mindig nagy tőkét kellene folyóvá tenni, a mely jobban nyerhet alkalmazást tőkebefektetéseknél. Nemcsak hogy a vétel és eladás közötti időközben mindig újból és újból kellene a tőkét forgatni, de köztudomás szerint rendelkezésre álló csekélyebb eszközökkel is ugyanazon árfolyamnyereségek érhetők el, mint az effectiv átvételnél. A bank- és váltóházak ugyanis fáradságuk csekély megtéritsée mellett gondoskodnak a kívánt tőzsdeértékek vételéről, illetőleg eladásáról és az erre szükséges kész- pénzfizetést teljesitik, a minek fejében csak egy a megegyezés tárgyát képező és az általános pénz- és kölcsönzési viszonyoknak megfelelő kamatot kell fizetni. Az esetleges árfolyam-hanyatlással szemben való biztosítás végett csupán a kötelezettség mérvének megfelelő összeget kell letennie készpénzben, avagy értékpapírokban. Vegyünk erre egy példát. Azon czélra, hogy spekuláczió végett mintegy 50 darab magyar vagy osztrák hitelrészvényt vásárolhasson valaki, összesen körülbelül 800 írtra van szüksége készpénzben, avagy értékpapírokban. Tegyük fel, hogy kevéssel reá a vásárolt papírok 10 forinttal emelkednek darabonként. A fél megbízásából erre a vásárolt ötven részvény eladatnék s az abból szármarzó 500 frtnyi haszon elszámoltatnék és kifizettetnék. Tehát csak csekély, vagy éppen semmi készpénzre nincs szükség, hogy rövid idő alatt 500 forintot szerezhessen az illető. Ha azonban az ilyen 50 részvényt készpénzzel kellene kifizetni azaz a papírokat tényleg akarná átvenni, akkor 16—20 ezer forintra volna szüksége. hatnak ugyan igényt, mégis nem minden kételkedés nélkül olvassuk egy londoni anyakönyvben, hogy, egyebek közt, bizonyos Carn Tamás nevű ember 1588-tól 1795-ig, tehát 207 évigélt; habár Angolországban a XVII. századtól kezdve a statisztikai könyvek vezetése körül a gondot és lelkiismeretességet nem lehet megtagadni. Nem kevesebb tamáskodás fér ama följegyzéshez sem, hogy egy C zarten Péter nevű magyarországi földmi vés az 1724-ik évben 185 éves korában halt meg, s e szerint 1539-ben kell vala születnie, — valamint az sem, amit a glasgowi püspökség alapitója, Sz. Mungo sikövén olvasunk, mely azt mondja, hogy az illető 185 esztendeig élt jámbor és szent életet. Rovin János nevű, ugyancsak magyarországi földmives- ről van följegyezve, hogy nemcsak maga élt 172 évet, hanem a felesége is 164 éves volt, mikor meghalt, s együtt teljes 147 évig éltek boldog házasságban; ami, ha csakugyan igaz, akkor nagyon közel voltak hozzá, hogy a harmadik gyémántlakodalmukat is megünnepeljék. Történeti följegyzések szerint magas életkort értek: a 169 éves Jenkins Henrik; a 158 éves Piou Mária, a 155 éves Obst Johanna, és a 154 éves Campeche Jézus. Ez az utóbbi még a múlt 1892-ik évben életben volt Mexikóban; keresztlevele bizonysága szerint született spanyolországi Valladolidban az 1738-ik esztendőben, s oly jó kondiczióban volt, hogy alig látszott többnek, 70—80 évesnél. Ha vannak olyan tőkepénzesek, a kik bár egyidejűleg spekulánsok is és mindamellett csak annyi papirt szereznek speku- láczióra, a mennyit a rendelkezésükre álló készpénzzel vásárolhatnak, tehát megfizethetnek, akkor nem cselekednek észszerűen. Mert tegyük fel, hogy egy magánember, a ki talán a magyar aranyjáradék árfolyamát emelkedésre képesnek tartja, ezen értékpapírból 25.000 frt névértékű összeget vesz készpénzen, azon czélzattal, hogy a papírokat 1—2% áremelkedésnél ismét el fogja adni. Időközben ezen föltevésnek ellenkezője áll be. Politikai hírek a magyar aranyjáradék árfolyamát 2%-kal nyomják le a vásárlási árfolyamon alul. Ha már most ez a magánember bármely okból abba a helyzetbe jutna, hogy magyar aranyjáradék kötvényeit, a melyeket saját pénztárában őriz, most el kellene adnia, akkor ezen készpénzfizetéssel kapcsolatos spekulácziónál nem szenvedne kisebb kárt, vagy veszteséget, mint bárki más, a ki pusztán fedezet mellett bocsátkozott hasonló spekuláczióba. Ebből tehát kétségtelenül kiderül, hogy nem az a lényeges,* vájjon valamely papírral készpénzen vagy fedezetre spekulálunk-e. Az ügylet megkötése előtt meg kell vizsgálni a választott értékpapír belső értékét. Mert a jó értékpapírok árfolyama előbb-utóbb megjavul, mihelyt ismét kedvezőbben alakulnak a viszonyok. Spekulálni nemcsak akként lehet, hogy valaki papírokat vásárol, mert reméli, hogy azok ára fel fog menni. Van egy ellenkező irányú spekuláczió, melyet akkor szokás választani, ha árhanyatlást vélünk bekövetkezhetőnek. Ily esetben a bankárnak természetesen azt a megbízást kell adni, hogy az illető értékpapírt adja el (contreminirozza) és azt csak a már bekövetkezett áresésnél (a várt nyereséggel) vásárolja vissza. Önként érthe- tőleg ebben az esetben nem arról lesz szó, mint előbb, .hogy a bankár előlegezze a pénzt a vásárolt papírok átvételére, hanem megfordítva, kell, hogy egyelőre megszerezze az értékpapírokat. Erről is gondoskodik a bankár, kikötött megfelelő fedezet mellett, mely készpénzben, vagy értékpapírokban adható. A mint ezekből látható, az egész üzleti berendezés olyan, hogy a magánemberre nézve lehetővé van téve, hogy aránylag csekély eszközökkel tőzsdei műveletbe bocsátkozzék. De épp ezen kínálkozó könnyebbitésekben rejlik különösen a tapasztalatlanra a legnagyobb veszély, mert ezáltal igen könnyen kisértetbe jöhet, hogy oly spekulácziókba bocsátkozzék, a melyek nincsennek kellően átgondolva. Tőzsdei spekuláczióknál épp úgy, mint minden más üzletnél el kell készülve lenni mindig oly véletlenségekre, a melyek még a biztosnak tartott számadást is, habár gyakran csak pillanatra, veszélyeztetik. A mikor tehát valaki beható vizsgálódás, megbízhatónak látszó informáczió, igazán jóakaró tanács alapján a tőzsdén vállalkozásba kezd, az illető mindig el legyen rá készülve, hogy a dolgok máskép is alakulhassanak, mint a hogy ő azt előre látta és remélte, és aztán kell, hogy abban a helyzetben legyen, mikép kötelezettségeinek megfelelni tudjon. Mert ha nincsen abban a helyzetben, akkor megeshetik, hogy spekulácziójából kizökken, holott meglehet, hogy már a következő napokon, avagy Említésre méltók továbbá: Draakenberg, egy dániai matróz, aki 146 évet, Crele József, Detroitból (Wiscontin), aki 140 évet, — Wunder György, Greizből, aki 135 évet élt. A múlt 1892-ik évben halt meg Montereyben (Mexikó), Riveira Margit, a cohahuilai kormányzó nagyanyja 132 éves korában. — Ugyancsak ez imént lefolyt 1892-ik évben azonban még életben volt Mostárban (Herczegovina) a 130 éves Juritsch Antal, ki még ez előhaladt korában is naponkint serényen munkálkodott a szőlejében, s minden vasárnap elballagott a templomba, mely két óra járásnyi távolságra volt a lakásától. Az öreg még folyvást jó színben volt; a szemöldökei azonban igen hosszúra nőttek úgy, bogy gyakran le kellett azokat vagdalni, nehogy a látásban akadályozzák. A barbár népeknél a hosszú életkor még nagyobb ritkaság. De azért nálok is fordulnak elő feltűnő példák. Tongue, az indiánok kaczikája, tavaly (1892) halt meg, állítólag 150 éves korában, s élte utolsó perczeig teljes birtokában maradt elmebeli tehetségeinek. Owen Carollan, egy irlandi paraszt, a múlt század közepén 127 évet élt. Az is fel van róla jegyezve, hogy mind a két kezén, s mind a két lába fején 6—6 ujja volt. — Ugyancsak Irlandban Kirton György 125, és Brawn 122 évet éltek. Mindakettőről az van megírva, hogy erősen iszákos emberek valának. — Hasonlóképen borisza férfiú hírében állt
