Eger - hetilap, 1893

1893-08-01 / 31. szám

244 gadja; vagy ha valamely vakmerő, lelkiismretlen játékos, akinek megvan ugyan az anyagi eszköze arra, hogy a legszűkebb hatá­rok között tartott művelethez fogjon, oly spekulácziókba kezd, a melyeknek fedezésére és keresztülvitelére még egy nagy vagyon sem volna eleugendő, akkor a spekuláczió mindenesetre hazárd­játékká fajai, a mit nem lehet elég szigorúan kárhoztatni, de a melyet másfelől nem szabad összetéveszteni olyan műveletekkel, a melyek szolid alapokon mennek végbe. Ismételjük tehát, hogy a spekuláczió üzlet és az is marad mindaddig, mig azt mértékkel és czéllal, eszmékkel és kellő esz­közökkel folytatják. Spekuláczió nélkül sem nagyobb kereskedelmi és ipari, sem mezőgazdasági tevékenység nem képzelhető el. A ki nem szatócs, kisiparos vagy kisbirtokos, hanem kereskedő, gyá­ros, mezőgazda akar lenni, annak számolni kell tudni a világpi- acz ármozgalmaival és spekuláns észszel előre ki kell számítania a dolgoknak a jelenen túlterjedő fejlődését. És az értékpapirspe- kuláczi ó semmiben sem különbözik minden más spekulativ tevé­kenységtől, a melynek — eltekintve a nyereségtől, melyet az egyesnek hoz, megvan a maga közgazdasági jelentősége és haszna is. Áttérhetünk már most. annak fejtegetésére, hogy miképpen eszközöltetik gyakorlatilag a spekuláczió. Erre nézve tudni kell, hogy a spekuláczió, ha az vásárlással veszi kezdetét, rendszerint azon módon történik, hogy a művelet alapjául választott érték­papírokat nem fizetik ki készpénzzel és nem veszik át tényleg. Mert hogy ilyen módon a rendes árfolyamváltozásokból haszon le­gyen húzható, mindig nagy tőkét kellene folyóvá tenni, a mely jobban nyerhet alkalmazást tőkebefektetéseknél. Nemcsak hogy a vétel és eladás közötti időközben mindig újból és újból kellene a tőkét forgatni, de köztudomás szerint rendelkezésre álló cseké­lyebb eszközökkel is ugyanazon árfolyamnyereségek érhetők el, mint az effectiv átvételnél. A bank- és váltóházak ugyanis fárad­ságuk csekély megtéritsée mellett gondoskodnak a kívánt tőzsde­értékek vételéről, illetőleg eladásáról és az erre szükséges kész- pénzfizetést teljesitik, a minek fejében csak egy a megegyezés tárgyát képező és az általános pénz- és kölcsönzési viszonyoknak megfelelő kamatot kell fizetni. Az esetleges árfolyam-hanyatlással szemben való biztosítás végett csupán a kötelezettség mérvének megfelelő összeget kell letennie készpénzben, avagy értékpapírokban. Vegyünk erre egy példát. Azon czélra, hogy spekuláczió vé­gett mintegy 50 darab magyar vagy osztrák hitelrészvényt vá­sárolhasson valaki, összesen körülbelül 800 írtra van szüksége készpénzben, avagy értékpapírokban. Tegyük fel, hogy kevéssel reá a vásárolt papírok 10 forinttal emelkednek darabonként. A fél megbízásából erre a vásárolt ötven részvény eladat­nék s az abból szármarzó 500 frtnyi haszon elszámoltatnék és kifizettetnék. Tehát csak csekély, vagy éppen semmi készpénzre nincs szükség, hogy rövid idő alatt 500 forintot szerezhessen az illető. Ha azonban az ilyen 50 részvényt készpénzzel kellene kifizetni azaz a papírokat tényleg akarná átvenni, akkor 16—20 ezer forintra volna szüksége. hatnak ugyan igényt, mégis nem minden kételkedés nélkül olvas­suk egy londoni anyakönyvben, hogy, egyebek közt, bizonyos Carn Tamás nevű ember 1588-tól 1795-ig, tehát 207 évigélt; habár Angolországban a XVII. századtól kezdve a statisztikai könyvek vezetése körül a gondot és lelkiismeretességet nem le­het megtagadni. Nem kevesebb tamáskodás fér ama följegyzéshez sem, hogy egy C zarten Péter nevű magyarországi földmi vés az 1724-ik évben 185 éves korában halt meg, s e szerint 1539-ben kell vala születnie, — valamint az sem, amit a glasgowi püs­pökség alapitója, Sz. Mungo sikövén olvasunk, mely azt mondja, hogy az illető 185 esztendeig élt jámbor és szent életet. Rovin János nevű, ugyancsak magyarországi földmives- ről van följegyezve, hogy nemcsak maga élt 172 évet, hanem a felesége is 164 éves volt, mikor meghalt, s együtt teljes 147 évig éltek boldog házasságban; ami, ha csakugyan igaz, akkor nagyon közel voltak hozzá, hogy a harmadik gyémántlakodalmukat is megünnepeljék. Történeti följegyzések szerint magas életkort értek: a 169 éves Jenkins Henrik; a 158 éves Piou Mária, a 155 éves Obst Johanna, és a 154 éves Campeche Jézus. Ez az utóbbi még a múlt 1892-ik évben életben volt Mexikóban; keresztlevele bizony­sága szerint született spanyolországi Valladolidban az 1738-ik esztendőben, s oly jó kondiczióban volt, hogy alig látszott több­nek, 70—80 évesnél. Ha vannak olyan tőkepénzesek, a kik bár egyidejűleg spe­kulánsok is és mindamellett csak annyi papirt szereznek speku- láczióra, a mennyit a rendelkezésükre álló készpénzzel vásárol­hatnak, tehát megfizethetnek, akkor nem cselekednek észszerűen. Mert tegyük fel, hogy egy magánember, a ki talán a magyar aranyjáradék árfolyamát emelkedésre képesnek tartja, ezen ér­tékpapírból 25.000 frt névértékű összeget vesz készpénzen, azon czélzattal, hogy a papírokat 1—2% áremelkedésnél ismét el fogja adni. Időközben ezen föltevésnek ellenkezője áll be. Politikai hí­rek a magyar aranyjáradék árfolyamát 2%-kal nyomják le a vá­sárlási árfolyamon alul. Ha már most ez a magánember bármely okból abba a helyzetbe jutna, hogy magyar aranyjáradék kötvé­nyeit, a melyeket saját pénztárában őriz, most el kellene adnia, akkor ezen készpénzfizetéssel kapcsolatos spekulácziónál nem szen­vedne kisebb kárt, vagy veszteséget, mint bárki más, a ki pusz­tán fedezet mellett bocsátkozott hasonló spekuláczióba. Ebből tehát kétségtelenül kiderül, hogy nem az a lényeges,* vájjon valamely papírral készpénzen vagy fedezetre spekulálunk-e. Az ügylet megkötése előtt meg kell vizsgálni a választott érték­papír belső értékét. Mert a jó értékpapírok árfolyama előbb-utóbb megjavul, mihelyt ismét kedvezőbben alakulnak a viszonyok. Spekulálni nemcsak akként lehet, hogy valaki papírokat vá­sárol, mert reméli, hogy azok ára fel fog menni. Van egy ellen­kező irányú spekuláczió, melyet akkor szokás választani, ha ár­hanyatlást vélünk bekövetkezhetőnek. Ily esetben a bankárnak természetesen azt a megbízást kell adni, hogy az illető értékpa­pírt adja el (contreminirozza) és azt csak a már bekövetkezett áresésnél (a várt nyereséggel) vásárolja vissza. Önként érthe- tőleg ebben az esetben nem arról lesz szó, mint előbb, .hogy a bankár előlegezze a pénzt a vásárolt papírok átvételére, hanem megfordítva, kell, hogy egyelőre megszerezze az értékpapírokat. Erről is gondoskodik a bankár, kikötött megfelelő fedezet mellett, mely készpénzben, vagy értékpapírokban adható. A mint ezekből látható, az egész üzleti berendezés olyan, hogy a magánemberre nézve lehetővé van téve, hogy aránylag csekély eszközökkel tőzsdei műveletbe bocsátkozzék. De épp ezen kínálkozó könnyebbitésekben rejlik különösen a tapasztalatlanra a legnagyobb veszély, mert ezáltal igen könnyen kisértetbe jöhet, hogy oly spekulácziókba bocsátkozzék, a melyek nincsennek kel­lően átgondolva. Tőzsdei spekuláczióknál épp úgy, mint minden más üzletnél el kell készülve lenni mindig oly véletlenségekre, a melyek még a biztosnak tartott számadást is, habár gyakran csak pillanatra, veszélyeztetik. A mikor tehát valaki beható vizsgálódás, megbíz­hatónak látszó informáczió, igazán jóakaró tanács alapján a tőzs­dén vállalkozásba kezd, az illető mindig el legyen rá készülve, hogy a dolgok máskép is alakulhassanak, mint a hogy ő azt előre látta és remélte, és aztán kell, hogy abban a helyzetben legyen, mikép kötelezettségeinek megfelelni tudjon. Mert ha nincsen ab­ban a helyzetben, akkor megeshetik, hogy spekulácziójából kizök­ken, holott meglehet, hogy már a következő napokon, avagy Említésre méltók továbbá: Draakenberg, egy dániai matróz, aki 146 évet, Crele József, Detroitból (Wiscontin), aki 140 évet, — Wunder György, Greizből, aki 135 évet élt. A múlt 1892-ik évben halt meg Montereyben (Mexikó), Riveira Mar­git, a cohahuilai kormányzó nagyanyja 132 éves korában. — Ugyancsak ez imént lefolyt 1892-ik évben azonban még életben volt Mostárban (Herczegovina) a 130 éves Juritsch Antal, ki még ez előhaladt korában is naponkint serényen munkálkodott a szőlejében, s minden vasárnap elballagott a templomba, mely két óra járásnyi távolságra volt a lakásától. Az öreg még folyvást jó színben volt; a szemöldökei azonban igen hosszúra nőttek úgy, bogy gyakran le kellett azokat vagdalni, nehogy a látásban aka­dályozzák. A barbár népeknél a hosszú életkor még nagyobb ritkaság. De azért nálok is fordulnak elő feltűnő példák. Tongue, az in­diánok kaczikája, tavaly (1892) halt meg, állítólag 150 éves korá­ban, s élte utolsó perczeig teljes birtokában maradt elmebeli tehetségeinek. Owen Carollan, egy irlandi paraszt, a múlt század kö­zepén 127 évet élt. Az is fel van róla jegyezve, hogy mind a két kezén, s mind a két lába fején 6—6 ujja volt. — Ugyan­csak Irlandban Kirton György 125, és Brawn 122 évet éltek. Mindakettőről az van megírva, hogy erősen iszákos emberek valának. — Hasonlóképen borisza férfiú hírében állt

Next

/
Thumbnails
Contents