Eger - hetilap, 1893
1893-08-01 / 31. szám
243 hatjuk, hogy, ha nem is léphet a hevesi dalkör a verseny piaczára, s talán soha sem is fog lépni, mindazáltal már elérte czél- ját ama törekvésben, hogy a magyar-dalt ápolja, terjeszd és kul- tiválja. Csak 3 dalt énekelt: Muzsikálnak harangoznak, Lányi Ernőtől. Egy Bordalt és „Honvéddal“ czimű darabot. De oly szabatossággal, hogy mindenki legnagyobb elismeréssel szólott róluk. Az érdem, az elismerés minden esetre Hevesy János karmesteré, ki nemes ambiczióval hordja szivén a dalárda tökéletesbülését és haladását. Csak előre! A társasvacsora. Esti 9 órakor mintegy 110 terítékű asztal várta a nagy közönséget, élükön Hock János országgyűlési képviselővel. Csakhamar meg is érkeztek s alig néhány pillanat alatt egy teríték sem maradt gazdátlanul. Igazán mondom: régen láttam ennél szebb képet; mert voltak ám hölgyek is! Még pedig nem kevesen. S úgy érezte ott magát az ember, mintha csak rózsa-tők között ülne: kipirult szép hölgyeinknek az arczuk s mosolygott az ajkuk. —- Nem tudom, hányadik fogásnál fölállt Puchlin Kázmér esperes-plebános, és következő beszéd kíséretében ezüst Írószert nyújtott át Hock János képviselőnek. „Igen tisztelt uraim és hölgyeim! Hock János országgyűlési képviselő úr felolvasása hatása után, nehéz is, könnyű is szót emelni, ahogy veszszük. A politika tudománya régóta jelszavul tűzte ki: „Kárpátoktól- Adriaig“! De hogy e jelszót minden magyar ne csak tudja, de érezze is, az irói világ szellemi phalanxának szizipusi munkája a fő motor. És midőn egy férfiú a valódi nemzeti eszméknek nem csak külső kultuszát űzi, azoknak nem csak nevét hangoztatja, hanem — mint a mi ünnepelt vendégünk — a magyar géniusz szolgálatában lángszelleme s lelkesedéssel mondott beszédeivel azoknak megvalósításáért is küzd, — nem csoda, ha az érdeklődés, a tisztelet és rokonszenv országos iránta. S kire, mint Apponyira, rá illik Lamartine mondása: „Felvevő magába egy egész nemzet egyéniségét.“ S kiről nem tudni: arany tolla, vagy aranyszava nagyobb-e, életre keltőbb-e?! A Hock-névmár magában véve is varázs, mely elbűvöl. Mi is, hevesiek, elbűvölve érezzük magunkat, hogy Nagyságodat városunk és körünkben tisztelhetjük. A hevesiek e fényes napja emlékéül fogadja Nagyságod e csekély emlék-tárgyat. — S a nemzeti ideálok kiküzdésében, szive érzelmeinek egész hevével minél többször szóljon a nemzethez, s jutalma legyen, hogy a nemzet megértette! Arany-tollát pedig a közművelődés és közjó minden terén ragyogtassa. Éljen!“ Erre a mi kedves vendégünk Hock János állott föl s egy fordulatokban ügyes, eszmékben gazdag, hasonlatokban megkapó, érzésben forró beszéd kíséretében válaszolt a szólónak és köszönte meg e nem várt és remélt megtiszteltetést. — Ismét Puchlin Kázmér állt föl s Majzik Gizella k.-a.-nak e szavak kíséretében: „Fogadja Nagysád e csekélységet, szives közreműködéséért, mint a dalkör hálája s tisztelete szimbólumát!“ — egy értékes melltűt nyújtott az illető k.-a.-nak. Szappanos Imrének pedig egy ezüst cigaretta- és gyufa-tartót ajándékozott. Azután Máder Miksa a jelenlevő vidéki közönségre emelt poharat. A társasvacsorát táncz követte, mely folyt fokozott animóval a hajnali órákig. Ott voltak: Bazsó Tivadarné, Ballayné, Blau Helen, Brozon Hovardné, Hasonlókép áll a dolog, az évi időtartam számítására nézve más egyéb régi népeknél is, kik szintén azzal dicsekesznek, hogy ősapáik magas életkort értek. Ide vonatkozó történelmi följegyzések szerint az ókori görögöknél a legeslegöregebb embernek tartja a hagyomány Epime- nides bölcseségtudó papot (élt Kr. e. 590 körül), ki 157 éves kort ért el, s ebből 50 teljes esztendőt— állítólag—egy barlangban alva élt át. A híressé vált kaczagó görög bölcs, abderrai Demokritosz némely irók szerint 109 éves korában, nevető görcsben halt meg. Gorgiás, a sophista szintén 108 éves kort ért, a sztoikus Zeno pedig 100 évet, mig az ókori görög bölcsek legtöbbje 80—90 éves életkorig vitte föl. E téren mint különlegességeket említ föl a szóhagyomány két római színésznőt, kiknek egyike még 100 éves korában is működő tagja volt a színpadnak s 112 éves korában lépett föl legutoljára, mig a másikról annyi van följegyezve, hogy 90 éves korában még mindig játszott a színpadon. Éjszak-Afrikában, melyről azt tartják, hogy az ókorban egyike volt a világ legegészségesebb tartományainak, 3000 sírkő közöl 55-öt találtak, melyek a fölirás szerint 100 évet élt emberek hamvait födték; sőt az egyik sírkő egy 132 éves életkort ért ember hamvait jelölte. Vespasián romai császár idejében Kr. u. 76-ban egy adóBraun Anna, Bottkáné Beöthy Irma, Czingell Lászlóné, Ferchin Arpádné, Fodor Józsefné, Hevesy Jánosné, Hevesy Eozuska és Piroska, Hellebronth Béláné, Lipovnitzky Jolánka, Ledniczkyné, Ledniczky Ella és Margit, Máder Miksáné, Máder Giziké és Matilda, Majzik Giziké, özv. Majzik Viktorné, ifj. Majzik Vik- torné, Nemesik Kálmánná, Németh Ilona, Szirmay Szeréna, Saf- íáry Kálmánná, Saary Ágostonné, Saary Margit, Szabó Mariska, Szederkényi Nándorné, Szederkényi Ilona, Remenyik Józsefné, Remenyik Leóna, stb. Krakóka. A tőzsdei spekuláczióről. Jó ideje jár már hire városunkban, hogy az egriek közöl többen — köztük a magasabb értelmiséghez tartozó nők is — börzei spekuláczióra adták magokat, s ez az örökké izgató foglalkozás oly szerencsétlen szenvedélyökké vált már, hogy az előttök álló, s csak nem rég itt szemök előtt végbement katasztrófák, melyeknek e félrevezetett, oktalan és boldogtalan spekulánsok vagyonuk sőt becsületük egy jelentékeny részének elvesztésével szomorú áldozataivá lettek, — sem képes őket e megrögzött szenvedélyükből kigyógyitani. De ha már ennyire vannak, s nem tudnak ez átkos hálóból menekülni, legalább hallgassanak a józan ész szavára, s szívleljék meg egy szaklapnak a börzei spekuláczióra vonatkozó komoly figyelemre méltó következő szavait: A nagy közönségben az a téves hit van elterjedve, hogy a tőzsdei spekuláczió olyan dolog, a melynél csak a furfang játszik szex-epet. Nem ismételhetjük elég gyakran, hogy e felfogás téves, hogy a tőzsdei spekuláczió a kereskedelmi ügyleteknek épp olyan neme, mint akármely más ügylet. Hiszen a tőzsdén nem lehet megvonni a határt a között, a ki papii-okat tőkebefektetés czél- jából veszi és a között, a ki spekulál. Mindazonáltal azt lehet mondani, hogy a tőkepénzes működési körébe esnek mindazon tőzsdei vételek, melyeknek czélja tartós tőkebefektetést eszközölni, mig a spekuláczió ott kezdődik, a hol csupán arról van szó , hogy a tőzsdén olyan művelet kezdeményeztessék, mely mihelyt lehetséges, azaz a mint az árfolyamban az óhajtott haszon eléretett, vagy pedig a vállalkozás helytelen volta fölismertetett, egy ellen- művelettel lezárassák. Mert nagyon természetes, hogy a ki az ítélet szabadságával és biztonságával rendelkezik és a fennforgó körülményeket tárgyilagosan megítélni tudja, arra nézve mindig található a börzén folytonos és különböző alkalom, a melyekből hasznot húzhat. A tőzsdének az árfolyam-hullámzások iránt mutatkozó szakadatlan hajlandóságánál fogva, a melyek mindig közgazdasági áramlatokra, mint igazi okra, vezetendők vissza, leggyakrabban legalább is valószínűségi számítást eszközölhetünk. A spekuláczió tehát lényegében se nem fogadás, se nem játék, hanem üzlet. Tei-mészetes, hogy ha valamely tapasztalatlan ember, nélkülözve a megbízható tanácsot, csak úgy vaktában a tőzsdei értékek nagy számából az egyik vagy másik papirt kirakivetés alkalmával összejegyezték a legidősebb embereket. E lista szerint Felső-Itália egy kis kerületében, az appennini hegylánczok és a Pó-folyam közt, nem kevesebb mint 124 ember találkozott, aki a 100 éves életkort meghaladta. Volt közöttök 57, aki 110 éves, — kettő, aki 125 éves, négy, aki 130—137 éves, és végre három, aki 140 éves elmúlt. De a legkorosabb makrobioták ez időben mégis Piacenza falucskában voltak egybehalmozva, akik közt tizen voltak a 110 évet haladott emberek. Ugyanakkor Pármában is lakott három aggastyán, kik haladták a 120 éves életkort, ügy látszik, hogy ez időben Olaszország eme vidéke volt a leghíresebb gyógy- és üdülő hely ; ide zarándokoltak azok, akik hosszú életkort akartak elérni. Fi-anczia országban az 1886-iki népszámlálás szerint az összes lakosság közt csak 80 lélek találtatott, kiknek életkora a 100 évet haladta. Az első kei-esztény századokban a hagyomány sz. János apostolt említi, aki megközelítette a 100 éves életkort; továbbá szent Antalt, a francziskánus rend alapitóját, aki állítólag 105 évig élt. A középkorkan a hires arab orvosok közöl, két, egykorú hires doktor haladta meg a száz éves életkort. Az egyik Abul Hassam Garib ben Said, aki 100 évig élt; a másik Abu Jakul) Ishac ben Soleiman il Israili, aki 111 éves korában halt meg. A későbbi időkből fentartott adatok több hitelességre tart*
