Eger - hetilap, 1893
1893-05-23 / 21. szám
21-ik szám. 32-ik év-folyam 1893. május 23-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az ,.Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Budavár bevétele 1849-iki május 21-én. Pii ■os pünkösd vasárnapján, a f. 1893-ik évi május hó 21-én magasztos nemzeti ünnepet ült Magyarország, ős Buda várában. E napon leplezték le nagy fénynyel és pompával, a magyar képviselőház, számos törvényhatóságok, egyletek és testületek díszes küldöttségeinek, valamint az ez alkalomra egybesereglett lelkes honfiak ezreinek jelenlétében és részvéte mellett a „budai honvéd-emléket,“ ama pompás szobrot, melyet a Budavár 1849-iki május hó 21-én történt hősies bevételénél dicső halállal kimúlt honvédek, s a világtörténelemben párját ritkító magasztos fegyvertény emlékének megörökítésére, magában a várban emelt a nemzeti kegyelet. Az ünnepség ragyogó fényét, s a határtalan lelkesedést, mely ez ünnepen az egész magyar nemzetet eltöltötte, részletesen leírták a fővárosban megjelenő újságok. Ma már bőven olvasta s ismeri azokat minden hazafi, s igy fölösleges azokat ismételnünk. De mégis följegyezzük emez ünnepség némely fontosabb mozzanatát, hogy azoknak e lapokban is nyomuk legyen. Hevesvármegye, s székhelye Egervárosa, melyek különben minden hazafias ténykedésnél az elsők közt szoktak szerepelni, ez úttal nem követték társaik: a törvényhatóságok és hazafias városok példáját. Nem képviseltették magokat a nemzet nagy ünnepségén diszküldöttségek által; de azért nem mulasztották el sem Hevesmegye, sem Egervárosa, hazafiui kötelességöket leróni az által, hogy díszes koszorúkat küldöttek az ünnepségre, melyeket úgy Hevesvármegye, valamint Eger városa részéről is, Szederkényi Nándor megyebizottsági tag, s Egerváros országos képviselője helyezett a honvédszoborra. Tudtunkkal a hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egyesülete sem volt az ünnepségen képviselve. Örök időkre följegyzésre méltó ama körülmény is, hogy e nagy nemzeti ünnepen sem az uralkodó család, sem a magyar kormány, sem a közös hadsereg, sem a magy. kir. honvédség nem volt képviselve. A közös hadsereg a közös hadügyminister, — a magy. kir. honvédség pedig a magy. kir. honvédelmi minister által nyílt parancscsal egyenesen el voltak tiltva az ünnepségben való részvételtől. Mindeme sajnos körülmények azonban mit sem vontak le az ünnepség országos, nemzeti jellegéből s magasztosságából. Az ünnepség május hó 21-ére, tehát épen ama történelmileg nagy nevezetességű nap évfordulójára esett, melyen ezelőtt 44 évvel, vitéz honvédőink, Görgey vezérlete alatt, néháuy napig tartó ostrommüvelet után Budavárát, a Hentzi parancsnoksága alatt álló, s a várat makacsul védelmező osztrák seregtől rohammal foglalták el oly rendkívüli hősiességgel, mely a páratlan magyar vitézség iránt méltán fölkeltette az egész müveit világ csudálatát. Nem vett ugyan közvetetten részt az ünnepségben sem Hevesvármegye, sem Egervárosa, de a nevezetes évfordulón mégis illő lett volna megemlékeznünk ama hőseinkről, kik az 1848/9-iki magyar szabadságharcz e történelmileg legkimagaslóbb fegyvertényében tettleges részt vettek. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a 26-ik honvédzászlóalj, mely legnagyobbrészt Hevesvármegye s Egerváros fiaiból alakult, s melyet ép ezért „hevesi zászlóalj“-nak is neveztek, Budavár visszavételében nemcsak részt vett, de egyike volt ama zászlóaljaknak, melyek a vár ostrománál, s rohammal való bevételénél vitézségük, s hősi bátorságuk által leginkább kitüntették magokat. E derék honvédeink közöl még ma is többen élnek közöttünk, de nem szokásuk hadi tetteikkel — dicsekedni. Ezt a körülményt tudnunk kellett volna, — s nem lett volna szabad megfeledkezni arról, hogy e hősök iránt való hazafias elismerésünknek, az évforduló napján, midőn az egész ország ünnepli a hősöket — valami úton-módon mi is ünnepélyes kifejezést adjunk. No de hát se baj! Sok minden egyébről megfeledkeztünk már mi másszor is — nem egy alkalommal. A magyar lapok napok óta telve vannak Budavár 1849-iki ostromának, s hősies bevételének körülményes és magasztos leírásával. E körülmény nekünk is kötelességünkké teszi, hogy lapunkban, az „Eger“-ben, mi is megemlékezzünk e történelmünkben oly nevezetes napokról, hadd tanuljon belőle a mai nemzedék hazaszeretetet, lelkesedést, hősi bátorságot, s hódoló tiszteletet ama harczfiak iránt, kiket korunk annyira szeret „fél-isteneknek“ nevezni. Budavár 1849-iki bevételét, szemtanúk elbeszélései, s egykorú leírások nyomán, főbb vonásokban D’Elseaux Rezső, egy közelebbről megjelent füzetben a következőleg ecseteli: Az 1849-iki Május 16-ika a magyar táborban hang nélkül kezdődött. A katonák tekintete nagy várakozással a vár felé irányult. Reggel 6 órakor megdördült a jelt adó lövés, mire a következő pillanatban 49 ágyú földet rázó dörgéssel kezdett tüzelni a vár ormai ellen. Most már a magyar ostromágyuk is tüzeltek. Az ágyuharcz oly heves és jól irányzott volt, hogy a vártok budai oldalán a császáriaknak az összes ágyukat délelőtt 9 óra felé a közel lévő utczákba vissza kellett vonniok, mire a magyar résttörő üteg munkáját hábonttatlanul folytathatta. Ez üteg a várnak az első körönd melletti fala ellen 12 órán át működött, mialatt a fal ellen 608 löveget röpített. A fal már annyira alá volt törve, hogy másnapra a rés készen lehetett. A mozsárágyuk kevesebb lőszerrel lévén ellátva, csak 85 bombát vetettek a várba, mely azonban elég volt, hogy általános félelmet keltsen. Este 6V2 órakor egy bomba a királyi kastélyt felgyújtotta.
