Eger - hetilap, 1893
1893-04-25 / 17. szám
182 Valóban eljött az ideje, hogy a társadalom vegye kezébe ezt az ügyet, valóban nagyon kívánatos, hogy minden családfő latba vesse erkölcsi súlyát s igyekezzék odahatni, hogy mint a polgári házasság kérdését a társadalom magáévá tette: úgy a tanítók érdekében is iskolaszékek, községi és megyei hatóságok rábírni igtekezzenek az orsz. képviselőket, hogy a tanítók kérvénye szerint a 600 frt fizetési minimumot és ötödéves pótlékot elfogadják. Kérjük a befolyásos egyéneket, hogy a küszöbön levő or- szágg.vülési tárgyalás előtt még tegyék meg a tehetőt a tanítók, a tanügy, a társadalom és közmivelődés érdekében! Még nem késő, sőt itt az alkalmas pillanat! Oszággyűlési képviselőinktől s a társadalomtól függ, hogy az uj törvény méltányos volta jóvá tegye mindazt, ami méltatlanságot a tanítók eddig szenvedtek, s ha már az országos törvény az irodaszolgák részére is megadta a méltányos fizetést: ne tagadja meg azt a tanítóktól sem. Városokban még tűrhető a tanító helyzete, de az ötödéves pótlék itt is feltétlenül kívánatos s a csekélyebb fizetésű állomások 600 írtra legalább is emelendők, azonban a városok értelmiségének kell a falukon és tanyákon nyomorgó tanítók érdekében is föllépni. Tegyük meg, hiszen a dolog csak jóakaratot kíván tőlünk, nem anyagi áldozatot V. Különfélék. — Samassa József dr. egri érsek ő exja f. hó 13-án Würz- burgba utazott Leibe dr. hires speeziálista orvos tanácsát kikérni. — Homan Ottó dr., kir. tanácsos, budapest-tankerületi kir. főigazgató ő nsga az egri középiskolák hivatalos meglátogatása czéljából a múlt pénteken, f. april hó 21-én a déli vonattal, Gyöngyösről, hol ő nsga szintén hivatalos iskolalátogatáson volt, — városunkba érkezett. Kir. főigazgató ő nsgálioz ezúttal huzamosabb ideig lesz szerencsénk, miután négy egri középiskola, nevezetesen a cist. r. katli. főgymnásium, a kir. állami alreáliskola, a rom. kath. firanitó s nő-tanitó képző intézetek behatóbb hivatalos meglátogatásán kívül, mint halljuk, az egri kir. állami reáliskola tovább fejlesztése érdekében a városi hatósággal is kíván tárgyalásokat folytatni. Kir. főigazgató ő nsga ezúttal is a ft. cisterci rendliáz meghívott, s szokott szívességgel fogadott vendége. — A májusi ajtatosság az angol-kisasszonyok kápolnájában jövő vasárnap, vagyis aprít 30-án d. u. 5 órakor veszi kezdetét. A sz. beszédeket, — de csupán vasár- és ünnepnapokon — főt. Zombory Béla papnöv. lelki igazgató fogja tartani. — Az irgala népszokások valamelyikével, vagy a szomszédos falvak érdekes részleteivel isnertetnek meg. Sétálva járjuk be, rózsaszínű hajnalon, a gyöngyharmatos, vagy dérlepett füvet, sétálva tapossuk a vizet, minden sétával jár itt, kivévén az étkezés rövid pár óráját. Ám, ha a nyári, utazó-művészek valamelyike Woeris- hofenbe vetődik, mily lázas érdeklődés tárgyává lesz itt, hol ha sok minden megváltozik is az emberben, de a változatosság haj- hászata, éppen azért, mert nem változik, nagyon is ősi tulajdonunknak bizonyul. Egy reggel öles plakátok hirdették: Concerte der ungarischen Nationa 1-Kapelle Oláh Pali und Yayda Joscef, (sic!) aus Steinamanger. A szombathelyi czigányok, mert ők képezték ezen „magyar nemzeti zenekart,“, 2-3 nap múlva valóban megérkeztek s két este muzsikáltak a Hotel Urban c. fogadó nagy éttermében. Hiába, Liszt Ferencz és Bertha Sándor, sőt Fenyvesy Ferencz ellenére is, ezek a barna bőrű fiúk maradnak a magyar zene interpretálói a külföld előtt. Páratlan látvány volt az, ott a füstös, sör-párás nagy étteremben. A 14 tagú czigánybanda, fekete, gazdag, arany-újtásos egyen-ruhájában, muzsikált egy eszeveszett társaságnak, mely a világ minden nyelvén és modorában iparkodott kif-jezést adni elragadtatásának. Midőn az angol tapsolt és „hip-hip hurráh-zott,“ — akkor nem lehet azt leírni, mit csinált, a franczia! Különösen a czimbalom keltett általános feltűnést. Összetévesztették a zongorával, s keresték a zongorát. A piészek között tolongás volt az emelvény körül, mindenki látni akarta ezt az ördöngos hangszert. Az impresszárió engedett végre az áltamas-uénikék templomában ugyanez ajtatosság alkalmával főt. dr. Bartalos Gyula főtempl. s. igazgató fog szónokolni. — Parthay Géza, országos baromfi-tenyésztési felügyelő, a múlt pénteken, f. apr. hó 2L-én városunkban megjelent, hogy itt eleve hirdetett előadását a baromfitenyésztés fontosságáról, s mai előhaladott álláspontjáról a város közháza nagy termében megtartsa. Az előadás azonban, részvéthiány miatt, nem vala megtartható, miután városunk polgársága a küszöbön állott városi képvise'ő-választások előzetes izgalmaival volt elfoglalva. -Parthay felügyelő ur ennek folytán azt határozta, hogy előadását a jövő máj. hó valamelyik napján fogja városunkban a kijelölt helyen megtartani, melynek idejéről, valamint nagy érdekű s fontosságú tárgyáról is idejekorán fogjuk t. közönségünket értesíteni, valamint ez úttal tisztelettel fölhívni, hogy saját jól felfogott érdekükben is e jelentőségteljes előadáson minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. — Gyászhir. Samassa Adolf, köztiszteletben állott polgártársunk, ki csak nem rég költözött át családjával együtt Egerből Budapestre, életének 57-ik, boldog házasságának 29-ik évében, rövid szenvedés, és a halotti szentségek ájtatos fölvétele után, f. aprilhó 17-én Budapesten elhunyt. A boldogult temetése ugyanott, a budai várbeli előkelő közönség részvéte mellett, f. apr. hó 19-én, díszes egyházi gyászszertartással ment végbe. Az engesztelő szentmise áldozat pedig az elhunyt lelki üdvéért, f. april hó 20-án regg. 10 órakor a budavári helyőrségi templomban mulattatott be az Urnák. A boldogultban Samassa József dr. egri érsek ő exja, és Samassa János egri érsekuradalmi jószágkormányzó szerető testvérüket, — özv. Samassa Adolfné, szül. Steclmer Paulina, a szeretett férjet, Samassa Adolf dr., Sa- massa Berta, Samassa Aurél, valamint Samassa Adolfné Désy Annie, és Samassa Margitka, a legjobb atya, s illetve após és nagyapa elvesztését gyászolják. — Nagy hangverseny. Az egri koszorús dalkör, mely mindenkor ott. van sükerdus tevékenységével, hol a hazai közművelődés előmozdításáról, vagy a jótékonyság gyakorlásáról van szó, — az utóbbi időkben hazánk több városai- s községeiben pusztított tűzvész által károsultak fölsegéllésére, a jövő szombaton, f. é. april hó 29-én, a törzskaszinó nagy termében, az újonnan alakult egri női énekkar, valamint özv. P o ko r ny né, sz. Pfeiffer Irma úrnő, és Eliássy Ida urhölgy, nem különben az egri csász. és kir. helyőrség zenekarának szives közreműködésével, tánczvigalommal egybekötött nagyobb szabású hangversenyt fog rendezni, a következő igen érdekes és változatos műsorral: I. Rész. 1. Nyitány. Játsza a katonai zenekar. 2. Prolog. Irta Szapáry József. Szavalja Minczér István. 3. „Varázséj“ Storclitól. Előadja az egri dalkör. 4. a) Tavaszi dal Gounodtól; ti) „Szeretlek“, Griegtől, c) „Kék szemek" Lassentol. Zongorakiséret mellett énekli özv. Pokornylános kíváncsiságnak s a fiatal czimbalmos, igazi bravúrral eljátszott nehány magyar nótát, s az „Ob ich dich liehe“ kezdetű dalt. Valamelyik müncheni újságból kijegyeztem e concerte recen- siójának néhány sorát, ime: „Die Concerte, dérén brillante Leistungen Alles entzückte. .. In der That, kann man Schöneres nimmer hören .... Der Zudrang zu diesen Eliteconcerten war ein enormer, der Beifall ein stürmischer ... etc . . etc . .“ Az elragadtatás ama szokatlan nyilvánulása, melylyel nálunk az „Ei Uclinem“ énekkara, (Szlavianszkij Agrenewéket értem) találkozott: szellő-suttogás volt, a tetszés eme zivatarához képest. Egy asztal volt csak csendes. Az, amelynél mi ültünk, magyarok. Tekintetünk attdalogva merült bele a terem füstös levegőjébe, lelkünk átröpült az Alpeseken, oda a róna mélyére s elmerengtünk a csillagon, mely lehúllott az égről és a halász- legényen, ki „Tisza partján, kis kunyhóban lakozik.“ Ezekben a szilaj, dévajkodó és bánatos hangokban, a puszta szellője és költészete suhant végig lelkűnkön, itt az idegenben. Hogy a czigányzene mily tüz-folyam a németek csendes, derült, kedélyes muzsikájához képest, néhány napra ezután tapasztaltam abból a hűvös, közönyös fogadtatásból, melyben ugyanezen társaság, egy igazán művészi ensemble-t, az „Oberammergauer Original-Jodler und S-huhplattler“ ének és zenekart részesítette. Velők volt p^dig a „Wer d eu fel ser Singvögel,“ egy valóban csodálatraméltó magas hangokkal bitó alaäui leány is, de a legobligátabb tapsokon kívül, semmi valódi lelkesedést nem tudtak ébreszteni. Óh, pedig mily bűbájos volt a havasok üde, napsugaras költészete, mely dalaik felett tiszta, szeplőtelen mosolyával lebegett.
