Eger - hetilap, 1892
1892-03-01 / 9. szám
— Nyilvános köszönet. Mindazok, kik néh. Rögös Katalin ang. k. a. szeretett nővérünk temetését nagybecsű jelenlétükkel megtisztelték, s súlyos veszteségünk fájdalmát nemes részvétükkel enyhíteni siettek: fogadják ez úton szívből fakadt legbensőbb hálaköszönetünket. Eger, febr. 24. 1892. TolcUj Izabella, főnöknő. Sétahangversenyek. Az Egerben állomásozó cs. és kir. űO. sz. b. Appelgyalogsorezred zenekara által, az ezredparancs- nokság szívességből, a beállott böjti évad alatt az egri szegény- alap javára a törzskaszinó nagy termében tartandó séta hangversenyek elseje f. már ez. hó 13-án lesz. Kezdete délutáni fél négy órakor Belépti dij 20 kr. E sétahangverseny műsorát lapunk jövő számában közöljük. Bizton tudjuk, hogy ez érdekes sétahangversenyek igeit látogatottak lesznek. — Nyilvános nyugtázás. Az egri joghallgatók segélyegylete javára f. hó 13-án rendezett irodalmi s zeneestély alkalmával felülfizetni kegyeskedtek. Nagys. dr. Kozma Károly joglyceumi igazgató 10 frt, mélts. Szele Gábor püspök 5 frt, Nagys. Zsen- dovics József kanonok 5 frt, Jámbor Vilmos (Recsk) 3 frt, Anders Gusztáváé 4 frt, Deésy Ferenczné 3 frt, Hangonyi János (Recsk) 3 frt, Csókás István 3 frt, Köllner Lőrinczué 2 frt, Kormos Rudolfué (Kápolna) 2 frt, Nagy Ferenczné 2 frt, Gebharadt Sándorné 2 frt, Buzáth Lajos 2 frt, Szabó Ignácz 2 frt, Hubert János 2 frt, Éliássy Ferencz 2 frt, Kempelen Béla 2 frt. Főt. Kerekes Arvéd 1 frt 50 kr, dr. Glósz Kálmán 1 frt, dr. Udvardy László 1 frt, Kovács Kálmán 50 kr, dr. Kánitz Gyula 50 kr. — Fogadják az egylet hálás köszönetét. Polereczky Kálmán s. k. Marzsó László s. k. — Gyári munkások tánczestélye. A Barna Manó butorgyá- ros gyári munkásai által szombat este a kaszinó nagytermében megtartott jótékonyezélú tánczestély minden tekintetben kitűnően sikerült. Az ügyes rendezőség mindent elkövetett, hogy a jelenlevők jól mulassanak. A lépcsőház és terem Ízlésesen volt díszítve s mi sem hiányzott, hogy a mulatság, mely reggelig tartott, a legkedélyesebben folyjon le. A négyeseket 44—48 pár tánczolta. — Az egri kereskedelmi és ipar-hitelintézetnek 1891-ik évi, a felügyelő bizottság által megvizsgált mérlege, a közgyűlés elé terjesztendő jelentéssel együtt, a márczius hó 13-án tartandó közgyűlés előtt 8 nappal az intézet hivatalos helyiségében a hivatalos órák alatt megtekinthető. Eger. 1892. február 27-én. Az igazgatóság. — ..Egy ember 40 alakban“ fogja magát febr. 20-án Hevesen produkálni. E hirt hallottam a Kasinóban. No! — gondolám magamban, — ezt megnézem; mert aki 40 embert";tud produkálni, az már bizonyosan valóságos „gombostűket“ valóságosan nyeldes tekintett. Szörnyen adta az idegest. Orrftntorgatása, arczkife- jezése ékesszólóan tudatta felháborodását. Kapkodott a füléhez is, melyet rettentően sértett az éles rigófütty. Demi ezt látva, beleizzadt a műtétbe, és midőn a végén páczieuse azon kijelentéssel dobta asztalára a ropogó forintost, hogy ez volt utolsó látogatása, inert ki nem állhatja az ilyen fülsértő lármát: Demi el- sáppadt és gyilkos tekintettel nézett hol a távozóra, hol szerencséje megrontójára, a lármás rigóra. Sorban jöttek aztán a többiek. Gyula után Pista. Pista után Pali, Pali után Jóska és mindenik ilyforraáu viselkedett. Demit ette a méreg, tépte a haját, átkozta a íigó lármáját, mely annyi gavallér „Kundschafttól“ és szép keresettől fosztja meg. A végére következ'em én. Borotválkozni mentem Demihez, aki jó ismerősöm volt és mindig jóakarói közé számított. Dicsértem műtermét, ügyességét, késének kitűnő voltát, szappanénak illatát, rigóját és annak hatalmas füttyét, csak né tolna olyan fülsértő. .. . Természetesen eleget izegtem-mozogtam én is a műtét alatt és ha az éles kés nem dolgozott, volna arezomon, a fintor- gatás sem maradt volna el, de igy türtőztetni kellett magamat. .. . — De uram! — szólalt meg végre Demi, r„művész“ -—már nem állhatom tovább. Ez a rigó koldusbotra juttat engem. Elzavarja minden jó „Kundschaft,ómat“. A napokban már négy úr hagyta el haraggal „műtermemet“, pedig mindegyik gavallérosan fizetett. Szívesen túladnék rajta, csak akadna rá vevő. Megkínáltam már vele N. Kálmán urat is, ki egyidöben meg is akarta venni; de most azt üzente, bogy nem ad a rigómért egy garast se. Igazán, nem tudom, mit csináljak?! — Ha igy áll a dolog, szívesen segítek én Demi uron. Adja nekem a rigót; nem veszem el ingyen! el, és a „lángoló c<epüt“ mint kedves csemegét fogja bekeblezni. De hát, mint mindig, úgy ez úttal is csalódtam; mert biz sem „gombostűket“, sem „lángoló csepüt“ sem nem nyelt, sem nem evett. Hát mit tett? Bemutatta magát, hogy ő Polgár Gyula bor ... ah nem! hanem művész, itt a szomszéd városban működik a legelső offi . . . ah, dehogy! Csak épen mert erre hajlandóságot érez: foglalkozik a szakáltalanitás művészetével. De, mert három társai közt, kik szinte a szépmüvészet ezen ágával foglalatoskodtak, ö volt a legelső lehűtő, azért igazgatója (?) továbbította. Mi legyen tehát? Mi lenne más mint — színész. Be is vált emberül! s el lebet róla mondani, hogy nem egy embert produkált 40 alakban, hanem 40 embert egy alakban. Mert ha a kulisszák mögött csinálja meg a szükséges mimikát s úgy lép a közönség elé, hát senki se mondta volna, hogy ez, az az ember, ki előbb állt a „világrenditő“ deszkán, hanem más valaki. S két óra hosszáig a közönséget folyton derültségben tartá. S megmutatta, hogy ő valódi művész, kit pártolni kötelesség. Sajnos, hogy az idő kedvezőtlensége s egyéb okok miatt, nem épen nagy számú közönség élvezhette és méltányolhatta Polgár Gyula művészetét. Nem „gombostűnyelővel és „csepűrágó“-val volt tehát ezúttal dolgunk, hanem valódi müvészszel, jellemkomikussal. Bátran merjük tehát őt a közönség figyelmébe ajánlani, hogy ha netalán valamely városban kívánja művészetét bemutatni: el ne mu- laszszák megnézni, különben sok élvezettől fosztják meg magukat. Krakóka. — A borüzlet helyzetéről, Dietzl Józsof budapesti bornagykereskedő, a következőket írja, a „Kereskedők Lapja“ legutóbbi számában: Még egv ily szerencsétlen év, nemcsak a hazai borkereskedést, de az ország e téren elért, sikereit is tönkre silá- nyitja. A legkomolyabb érdek teszi tehát szükségessé, hogy a kormány erélyesen vegye kezébe a bortermelők ügyét. A szőlő- birtokosokat hitelnyújtás, szőlővesszők kiosztása és minden lehető gyámolitás által, kell arra képesíteni, hogy az elsatnyult szőlőket helyreállíthassák. A befecskendezés és egyébb óvrend- szabályok tekintetében kényszerrendszabályok alkalmazása szükséges. Csak ily módon érhető el, hogy legalább azon szőlők, melyek még el nem pusztultak, azon helyzetben tartassanak el, hogy borüzletiink jó hírnevét megőrizhessük. — A vetések állásáról mindenfelől kedvezőtlen hírek érkeznek. A száraz fagyok — Írja a „Magyar kereskedők Lapja — sok helyen nagyon ártottak, most meg különösen a Tisza-vidé- kén a vizáradások okoznak károkat, külföldről szintén rósz hírek érkeznek. Oroszországban az őszi vetések nagy része elpusztult a fagy miatt, a földek jelentékeny része pedig vetetten maradt. Romániában is aggódnak a gazdák, mert a vetések silányak és — Mindig tudtam, hogy az úr jóakaróm nekem, s mihelyt bejött hozzám, mindjárt gondoltam, hogy ki fog segiteni a bajból. Kérem azért, fogadja el tőlem ajándékba ezt a szerencsétlen rigót; vagyis inkább én vagyok a szerencsétlen, hogy fölneveltem, ápoltam, énekelni tanítottam és most annyi bajt hoz szegény fejemre! — Nem úgy. Demi ur! Én szívesen megveszem a rigót, kalitkájával együtt, csak szabja meg illendő árát. — A kalitka 3 frt volt; odaadom mindenestül 5 forintért, csakhogy elvonuljon „officinámról“ a szerencsétlenség yésztel- jes felhője. Az 5 frtot nyomban kifizettem, és a szőrtelenités nemes művészetének egyik nagyreményű gyakornoka tüstént él is hozta a madarat lakásomra. * Aznap este Kálmán barátunknál újra vígan csengtek á poharak, magasba szállt az illatos füst, felhangzott ajkainkról a kaczaj, melyet a terv sükerülte csalt oda. Kaczajunkra harsányan fütyült a rigó, és Kálmán barátunk, kit eleve beavattam tervünkbe, mosolygó arczczal ily ekhót dúdolt a rigó füttyére: Édes Demi borboly uram! Rigójára rég fájt fogam. Sok pénz nem keltett ............ ü gy is enyém lett Jöjj ön ide, hallgassa meg, Mit fütyül a rigója!
