Eger - hetilap, 1892

1892-03-01 / 9. szám

70

egyes határokban teljesen megsemmisültek. Termény tőzsdénkre ezen kedvezőtlen jelentések már is lényeges befolyást gyakoroltak, s habára búzaárakban eddig csak 15—20 kr emelkedés konstatálható, alig lehet kétkednünk a felől, hogy rövid idő múlva jelentékenyebb áremelkedés fog bekövetkezni. Vidéki állomásokon a reális üzérkedés, mely nem spekulációra vásárol, jelenleg is igen tisztességes árakat fizet. Rozsban a kereslet folyton élénk marad. Uj tengeri minden irányban jó vételkedvel találkozik és a vételek nagyobbrészt külföldi számlára eszközöltetnek. x

— A hasznos-hutai újonnan szervezett állami elemi népis kólához Gorzó Dénes oszt. tanító lett kinevezve.

Nyilttér. *)

„Rehabilitált kereskedő.“

Az „Eger és Vidéke“ 16-ik számában fönti czint alatt egy oly közlemény látott napvilágot, mely szmleg Kohn Kemény Adolf urat akarja rehabilitálni, voltaképen pedig igazi czélja az, hogy engem mint oly egyént állítson a nagy közönség előtt pellengérre, ki hamisan vádaskodik és rágalmaz.

Ekként provokálva lévén megjelentem nevezett lap főszerkesztője Klasánszky László úrnál és átnyújtva neki az alantabbi tisztán saját igazolásomra szolgáló sorokat — kértem annak közlését, a mit a főszerkesztő úr átolvasás útán határozottan meg is ígért, de a nagyobb bizonyosság okából a szerkesztőségbe egy találkára kért, hogy az ügy a kiadóval is végleg elintéztessék, a mi tényleg meg is ejtetvén, — elutaztam.

De ime mi történik másnap? ! Az a lap, a mely majdnem minden számában fennen hirdeti pártatlanságát, igazságszeretetét és lovagiasságát — gyáva módon „riikwärts konzentrirungot“ csinál csupán azért, mert hát a „rehabilitált kereskedő“ a másod szerkesztőnek dr. Schwarcz (setét) Sándornak testi-lelki pajtása — ennek pedig — ki előtt a lap meghunyászkodott — a liirl»p- iröi tisztesség: bliktri, mert ez az űr közleményemet előbb csak csonkítva, de mivel látta, hogy ebbe is belenyugszom — sehogyse akarta közölni, nyilván azért, mert sértette a pajtásának is nagyon a „setét“-séghez szokott szemét a közleményemben nyilvánuló világosság. Hiába! rokon lelkek szeretik egymást és simi- lis simili gaudet.

Azonban bármennyire megható is a baráti szeretet eme nyilváuulása, itt helyt nem foghat, mert az a lap amely megengedi, hogy hasábjain bárki is megtámadtassék a nélkül, hogy a megtámadottnak igazolására ugyanott helyet nyitna: — az a lap önmagát siilyeszti le az irodalmi kapczabetyárság színvonalára.

Ennyit a lap jellemzésére.

És most áttérek tulajdonképeni tárgyamra:

A „Rehabilitált kereskedő“ közlemény Írója különben átkozottól rossz szolgálatot tett éppen Kohn Kemény Adolf úrnak, mert a provocatio folytán kénytelen vagyok az odiosus esetet tisztán saját igazolásomra az alantabbakban közzé tenni, miből bizonyára kitűnik, hogy a „Rehabilitált kereskedő“ írója mindkét irányban czélt tévesztett.

De hadd álljon itt maga az eset, feljelentésem és a tárgyalás alkalmával tett szóbeli előadásom szerint:

1887-ik év őszén Kohn Kemény Adolf urat besenyői terménykereskedésembe üzletvezetőül alkalmaztam, de csakhamar arról győződtem meg, hogy a reá bízott vagyonomba keze alatt a „rohamos sorvadás“ (gallopirende Schwindsucht) nyavalyája esett.

Nehogy tehát vagyonomat a biztos halálnak kitegyem —

*) E rovat alatt közlőitekért semmiféle felelősséget nem vállal a Szerk.

annak ápolóját Kohn Kemény Adolf urat, előbb barátságosat1, majd két kö/.ségi esküdt jelenlétében, számadásra szólítottam fel, a mire azonban Kohn űr — Besenyő községnek az egri kir. törvényszéknél 3288./B. 91. sz. a. percsomónál levő 1. számú hivatali s jegyzőkönyve szerint — azzal válaszolt: hogy mindnyájunkat megöléssel fenyegetett, de mivel mi gyorsan menekültünk — dühét az iroda szegény felszerelésein töltötte, a mennyiben azokat, de sőt az ablakokat s azok kereteit is izzé- porrá törte.

Ez az állapot, mely alá személyem és üzletein egy általam fizetett egyén által helyeztetett — három napig tartott, mely idő- alatt ámbár minden kigondolható módot és eszközt felhasználtam a béke és rend helyreállítására, — czélt nem értem. így pld. személyesen saját kocsimon kivittem Egerből Kohn-nak édes atyját — majdnem akarata ellenére — de eredmény nélkül. Hogy ez alkalommal miként fogadta a fiú atyja békéltető szavait — azt elhallgatom. — Megkisérlettem még rokonai által is minden lehetőt; de mindhiába volt, mert rendithetlen maradt Kohn a kemény vitéz!

Már most édes olvasóm, hozzád fordulok! Mit szólnál te, ha egy szép napon fizetett cseléded azzal kedveskednék neked, hogy lakásodból megölési fenyegetéssel kiűzve, oda napokig sem eresztene be? Bizonyára kényszer-zubbonyt alkalmaznál vagy bírói segélyt kérnél.

Nos, én ez utóbbit választottam és az egri kir. törvényszék tényleg Kohn Kemény Adolf urat táviratilag letartóztatta s a csendurség által Egerbe bekisértette — bizonyságául annak, bogy feljelentésem nagyon is alapos volt.

Egyébiránt azt, hogy a társadalom részéről nem érhet sem a „hamis vádaskodás“, sem pedig a „rágalmazás" vádja, bizonyítja:

1- ször Besenyő községnek föntebb hivatalt, hivatalos jegyzőkönyve, mely előadásomat igazolja.

2- szor bizonyítja maga Kohn Kemény Adolf a vele letartóztatása alkalmával felvett, a percsomonál levő 3. számú .jegyzőkönyvben következő szószerinti vallomásával: „nem tagadom,, hogy úgy 100 frt. értékű (mily szerény!) gabonát el nem adtam s azt sajátomra fordítottam.“

3- szor bizonyítja a 37. számú jegyzőkönyv, melyben özv. FI. ... né asszony Kohnnak nagynénje ragadásba veszi Kohnnak azon, az üzleti könyvekbe vezetett — állítását, hogy neki 100* frt. előleget adott volna; mert ő soha sem adott el Kohnnak egy kr. árú gabonát sem.

Ugyanígy nyilatkozik FI. ... A. úr is a nevére jegyzett összegre nézve; De bizonyítják továbbá:

4- szer a percsomónál levő 40. illetve 48. sz. jkvek, a menynyiben az ezekben kihallgatott tanúk megtagadják a Kohn által a bevásárlási könyvbe bejegyzett 159 frt. 20 krnyi tétel igaz voltát.

A számtalan kisebb-nagyobb dolgokból még csak egyet említek: Ha olyan nagyon „kóser“ volt a tisztelt Kohn Kemény

Adolf útnak dolga, hogyan van mégis az, hogy letartóztatását megelőzőleg — biztos jelt-űl annak, hogy cassája elfogyott : minden fizetési tételt hozzám utalt, — mindazáltal — nem ugyan- letartóztatásakor — mikor pofiig bizonnyára minden lehető módot megragad vala, a mi tisztázására szolgálhatna — hanem letartóztatása után 46 nappal, mikor már kezdett kissé „meleg“ lenni, és képes volt összegyűjteni — bírói letétbe helyezte a saját számítása szerint hiányzó 316 trtot?

D* nem folytatom tovább, mert a kit érdekel a bővebbi, megtalálhatja azt az idézett szám alatt az egri kir. törvszéknél; — csupán azt kívánom megjegyezni, miszerint az idézett akták mind hivatalosak és hitelesek, a miket még dr. Hombár Mihály védelmi gombái s-m voltak képesek összezavarni.

Igaz ugyan hogy mindazáltal a bíróság Kohn Kemény Adolf urat felmentette de „fraget nur nicht wie“!

A ki mai törvénykezési rendszerünket csak kissé ismeri/, az tudni fogja hogy sajna! nem mindig annak ád a bíróság igazat a kinek igaza van — hanem ki jobban után na jár v. érti a módját és stb.

Miután pedig nekem különben sem az volt főczélom hogy Kohn Kemény Adolf megfenyitessék, azért sem ügyvédet meg nem bíztam, sem magam utána nem jártam, mert egyedüli czé- lom az volt és jelenleg is az hogy: pénzemet megkapjam — ez pedig polgári útra tartozik.

1