Eger - hetilap, 1892

1892-12-20 / 51. szám

404 rendiek házfónöke; a gyöngyösi uagy-gymnásium tanártestü- lete, Kemény Fereucz, egri áll. alreáliskolai igazgató s a ta­nártestület stb. stb. Az üdvözülthamvainak koporsóba tétele kedden, f. decz. hó 13-án d. e. 11 órakor ment végbe, melyen megjelentek: az egri mélt. fökáptalan tagjai közöl számosán; a temetésre érke­zett vendégek, a rendház, s tanártestület tagjai, az egri egyház- megyei növendékpapság testületileg, s nagyszámú előkelő rész­vevő közönség, mely teljesen bétőlté a kolostor oratóriumát, hol a boldogult hült tetemeinek beszentelése végbement. A beszen- telés egyházi szertartását, a rendház tagjainak s növendékeinek adstancziája mellett, Vajda Ödön zirczi apát ur ő nsga végezte. A szertartás végével az egri egyházmegyei növendék papság ének­kara, Zsasskovszky Károly főszékesegyházi másodkarnagy veze­tése mellett, megható gyászdalokat énekelt. Ugyancsak Vajda Ödön apátúr ő nagysága végezte, díszes papi segédlet mellett, a temetés egyházi gyászszertartását is, mely ugyanaz nap délül. 3 órakor vette kezdetét. A boldogult ünnepi gyászban ékeskedő ravatala a cist. rendház előtti terrasseon volt felállítva. A díszes érczkoporsót a szokásos papi jelvények ékesítették, s a szebbnél-szebb részvét- koszorúk egész halmaza borította el. A koszorúk diszszalagján a következő feliratok voltak olvashatók: „Szvoréuyi József tisz­teleti tagjának a magy. tud. akadémia.“ — „Szeretett igazgató­juknak. A fógyinn. tanáritkar.“ — „Szeretett perjelüknek. Az egri konvent tagjai.“ — „Áldott agg tanárjoknak. Hű öreg tanít­ványai.“ — „Szeretett igazgatójuknak. A felső osztályok növen­dékei“ — „Szeretett igazgatójuknak. Az alsó osztályok növendé­kei.“ — „A kiváló tanférfiunak. A reáliskola tanári kara.“ „Egykori mesterének. Hű tanítványa: Szarvas Gábor.“ — „Felejt­hetetlen kedves Józsi bátyjuknak. János és Irén“ (A Mészáros­pár koszorúja). — „Felejthetetlen atyai jó barátjának. Szabó Károly.“ — „Kovách Kálmán és családja.“ — Ezeken kívül még számosabb koszorú fölirat nélkül. Már kora délután tömérdek részvevő népség lepte el a ciszterczi rendház terrasse-át, hol a temetési gyászszertartás vég­bement. A temetésen részt vettek: az egri mélt. fökáptalan, Pánthy Endre püspök nagyprépost ö mlga vezetése mellett, a helyben állomásozó csász. és kir. b. Appelgyalogsorezred, s az egri magy. kir. honvédzászlóalj tisztikara, parancsnokaik vezetése mellett; a megyei és városi tisztikar; az egri jogakademia, az egri áll. alreáliskola, s a fltanitóképző intézet tanárkara; az egri egyházmegyei növendékpapság; a főgymn., alreáliskola, s tanító- képezde növendéksége testületileg; azonkívül számos tisztviselők, intézetek s egyletek elöljáróságukkal; valamint Eger város ösz- szes intelligencziája, meghatón impozáns tömegben, hogy ünnepi részvételével adjon kifejezést a boldogult iránt érzett tiszteletének s hálás kegyeletének. A gyászszertartás alatt a ravatalt a rend tagjai, s vendé­gei, a főgymn. tanártestülete, az egyházmegyei növendékpapság, s a fáklyavivő főgymn. ifjak állották körül. A ravatal előtt, két koszorút vivő ifjútól környezve, ott tartotta egy cist. r. növen­dékpap, díszes selyempárnán a Ferencz-József-rend lovagkereszt­jét. A gyászszertartás végén az egri koszorús dalkör, L á n y i Ernő karnagy vezérlete mellett, megható gyászdalokat zengett. Szertartás végeztével a boldogult koporsóját a rendház tagjai emelték fel, s helyezték a gyászkocsira. A gyászmenetet a tanulóifjúság sorai nyitották meg. Utá­ltok következett a főgymn. ifjúság énekkara, s a katonai zenekar, melyek az egész utón felváltva gyászdalaikkal, s illetve gyászindulóikkal emelték a temetési szertartás díszét. A menetet szakadatlan sorban óriási néptömeg kisérte, egész a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertig, hol az utolsó beszentelési szertartás befejezte után, — mely alatt ugyancsak az egri egyházmegyei növen- dékpapság énekkara zengette az utolsó gyászbucsú-énekeket, — a hideg sírnak adtuk át a boldogult hamvait. A temetést követő napon, szerdán, f. decz. hó 14-én, a cist. rendház templomában, a boldogult lelki üdvéért ünnepélyes gyász­istentisztelet tartatott, melyen ugyancsak Vajda Ödön zirczi apátur ő nsga pontifikáit. Mise alatt főegyházi énekesek- és mű­kedvelőkből álló férfikar zengette^ Lányi Ernő főszékesegyházi karnagy vezetése s orgonakisérete mellett, a gyászénekeket. Az ünnepi gyászistentiszteleten a helyőrség s honvédség tisztikara, a főgymn. s áll. alreáliskola tanárkara, valamint a főgymn. ifjú­ság testületileg vettek részt; ezenkívül a boldogult tisztelői közöl is nagy számmal jelentek meg a kegyelet e befejező ünnepére. Legyen áldott emlékezete! Helyreigazítás. Bold. eml. Szvorényi Józsefnek, lapunk előző számábau közlőit életrajzi adatai közé véletlenség- ből csúszott ama tévedés, mintha a boldogult a „Nyelvőrébe irt czikkeit Sátai Barta Döme álnév alatt közlötte volna. B. e. Szvo­rényi József csak kivétel képen használta, némely közleményeinél egyetlen Írói álnevét: a „Romvay“-t. — Sátai Barta Döme, aki a „Nyelvőrében a palócz nyelvjárást ismerteti, fiatal nyelv- búvár, s földije a boldogultnak. Különfélék. — Parlamenti ebéd. Samássá József egri érsek ő exja az utóbbi időkben gyakorta gyűjti maga köré barátságos diner-kre hazánk parlamenti kitűnőségeit, s szereplő vezérférfiait. Legutóbb í. decz. hó 15-én adott, budapesti palotájában, diszebédet, melyre a parlamenti pártok elnökei: Podmaniczky Frigyes báró, Horánszky Nándor, Eötvös Károly és Ugrón Gábor, továbbá Péchy Tamás, Berzeviczy Albert államtitkár, Csernátony Lajos, Ernuszt Kelemen, Szederkényi Nándor és Ugrón Ákos országgyűlési képviselők voltak hi­vatalosak. Érsek ö exja ez alkalommal nagyszabású beszédet mon­dott, mely mély hatást gyakorolt vendégeire, kivált ott, ahol a parlament feladatairól szólt. Csernátony, Berzeviczy, Horánszky és Eötvös a szives házi gazdát üdvözölték pohárköszöntőikben. Csernátony beszédében különösen nagy figyelmet keltett ama nyi­latkozat, hogy itt az idő az erők tömörülésére. — Vajda Ödön zirczi apátúr őnsga, a magyar cisterczi rend feje, néh. Szvorényi József, az egri cisterczi rendház perjele s főgyuásiumi igazgató elhunyta alkalmából megürült elüljárói tiszt­ségeket egyelőre ideiglenesen töltötte be. Nevezetesen a rendház perjelségi s gazdasági ügyeinek elintézésével ft. Miskovics Elek főgymn. tanárt s addigi házi gazdát, mint az egri rendház idősbjét, — a főgymn. igazgatói teendők végzésével pedig Kas­suba Domokos főgymn. tanárt, a VIII. osztály főnökét s a ta­nárszék jegyzőjét bízta meg. — Necrolog. Ki s m agy a r i K e m p e 1 e n Ka dó, nyug. magy. kir. pénzügyi tanácsos, munkás életének 78-ik évében f. é. decz. hó 14-én délut. 5 órakor elhunyt Egerben. A boldogult derék ag­gastyán elhunytát testvérén, Kempelen Mór csász. és kir. osztály- tanácsoson kivül egy fiu-gyérméké: Kempelen Géza magy. kir pénzügyministeri titkár, egy leánygyermeke: özv. Violet Ottóné. sz. Kempelen Emma, egy veje: Barchetti Adolf, egri városi pénz­táros, egy menye: özv. Kempelen Béláné, szül. Barchetti Ánna, harminczkét unoka, két unokavő, és egy dédunoka gyászolják. E széleskörű derék család és rokonságnak a boldogult elhunyta ál­tal okozott nagy veszteség fölött érzett mély fájdalmában fájó szívvel osztozik az egri cist. r. főgymnásium tanártestülete s ifjú­sága is, melyek az elhunytban egy ritka nemeslelkű barátjokat, s illetve áldozatkész jöltevőjöket vesztették el. A boldogult te­metése, melyen az egri főgymn. ifjúság, valamint az egri áll. al­reáliskola növendéksége is, élén a tanárkarral, testületileg vett részt, — diszes egyházi szertartás, s az egri intelligens közön­ség részvéte mellett, a múlt pénteken, f. decz. hó 16-án ment végbe. — B. e. kismagyari Kempelen Radó az 1815-ik év juu. hó 9-én született pozsouymegyei Gombán, előkelő s kiterjedt régi magyar nemes családból. Szülei a leggondosabb növelésben részesítették a szép tehetségű fiút, kit tanulmányainak sükeres befejezte után, Hunyady gróf hivott meg magántitkáraul Örmény­be. Ez állásában töltött néhány év után a boldogult melenczei birtokára vonult. Itt érték az 1848-iki mozgalmas napok, melyek kezdetén élénk tevékenységet fejtett ki a magyar kormány ellen föllázadt szerbek ellen folytatott küzdelemben. Utóbb Budán, mint nemzetőr tett a magyar szabadságharcz ügyének szolgálatot. A szabadságharcz gyászos kimenetelű befejezése után Esztergomba tette át lakását, hol, mint a természettudományok lelkes művelő­jét, s kitűnő szakavatottságú entomologot ismerte meg Haynald Lajos, primási titkár, a jeles botanikus. A tudományos téren való e találkozás a két kiváló természettudós között csakhamar benső barátsággá fejlődött, mely még akkor is fönállott, midőn az egyszerű érseki titkár kalocsai bíboros érsekké lön. — Bold. Kempelen Radót. mint pénzügyi tisztviselőt, az 1854-ik évben hiva­tala hozta Egerbe; s bár akkori állásának s hivatalos működésének kellemetlenségei kevésbbé kedveztek itteni társadalmi helyzeté­nek: kiváló műveltsége, szelíd lelkülete s finom, előkelő társal­gási modora kivívták számára az egri értelmiség tiszteletét, s be­

Next

/
Thumbnails
Contents