Eger - hetilap, 1892

1892-12-20 / 51. szám

405

csillését. Az 1867-ik évben a megalakult magyar kormány bizalma bold. Kempelen Radót, mint elismert kiváló pénzügyi tisztviselőt Budapestre szólította, honnét mint pénzügyi tanácsos elébb Szath- márra, később Pozsonyba helyeztetett át. — A boldogult több mint 30 évi buzgó szolgálat után 1885-ben lépett nyugalomba, s városunkba tette lakását, hol, mintegy előreszámítással, már korábban kényelmes házat szerzett a Rózsa-utczában, — hogy itt lakó s családot alapított gyermekei, valamint számosabb jó barátai s őszinte tisztelői körében töltse le élte utolsó napjait.

B. e. Kempelen Radó 1840. aüg. 30-án lépett házasságra Brude rmann Agostával, egy ritka szép műveltségű s nemes jeliemu előkelő családbeli urhölgygyel Pozsonyban. A nemes frigyet a Gondviselés bőven megáldotta gyermekkel. kiknek gondos, alapos növelése képezte a müveit s nemes érzésű szülék legfőbb törekvését. S e nemes igyekezettöknek meg is érték szép sükerét s eredményét, habár a gyermekeik kedvező helyzete fölött érzett örömük serlegébe a mostoha sors nem ritkán ür öm-csöppeket is kevert. Legidősb fiók: Kempelen Béla, ügyvéd, ez a kiváló tehetségű fiatal ember, mint a budapesti önk. tűzoltók országosan ismert fő- parancsnoka, szerencsétlen véget ért. Számos unokái közöl a Be- lánszky-árvák mindkét szülőjüket; a Violet-árvák édes atyjokat; a Barchetti-árvák édes anyjukat vesztették el.

B. e. Kempelen Radó, mint már említők, kora ifjúságától fogva nagy szeretettel művelte a természettudományokat, s mint szenvedélyes, és úgy elméletileg, mint gyakorlatilag szakképzett entomolog kiváló hírnévnek örvendett nemcsak a magyar, de a külföldi természettudósok előtt is, kiknek jelesbjeivel folytonos tudományos összeköttetésben s csereviszonyban állott. E nemes szenvedélyének szentelte a boldogult a hivatalához s családjához fűzött kötelességek szigorú s lelkiismeretes teljesítésén kívül fölmaradt minden idejét. Különösen mint entomolog, valódi mestere volt a rovar- s kivált a lepkegyüjtésnek. Nem egy kiválóbb s ritkább lepkefajt saját tenyészdéjébeu fejlesztett ki, s növelt fel. Remek rovar- és lepkegyüjteményét, melynek sok ezer példányai közt számos ritka s igen értékes fajok is vannak, s melyet a cist. rend vezetése alatt álló egri főgymnásium- nak ajándékozott, — mindenki, még a szakértők is megbámulták, akik látták. Ez utóbbi nagyszerű gyűjtemény, mely hasonnemü hazai gyűjteményeink közt ritkítja párját, s melyet csak pár év előtt ajándékozott a boldogult főgymnásiumunknak, mintegy kiegészítését képezi ama szintén nagy szabású rovar- és lepke- gyűjteménynek, melylyel a bolbogult főgymnásiumunkat már a régibb időkben megajándékozta. A boldogultnak főgymnásiumunk iránt tanúsított eme nagybecsű érdeklődése szülte a főgymn. ta- nárkaruak a boldogult iránt tanúsított s mindegyre fokozódott nagyrabecsülését, s ama szorosabb baráti viszonyt, mely a boldogult, s főgymnásiumunk imént elhunyt nagyérdemű igazgatója: néh. Szvorényi József közt keletkezett, s mely rövid évek alatt annyira bensővé vált, hogy e viszony a két barátot elválhatatla- nokká tette nemcsak az életben, hanem a — halálban is. A két jóbarát elhunytál megelőzőleg csak alig néhány nappal történt, egy barátságos lakoma alkalmából, a boldogult Kempelen Radó arczképének ünnepélyes leleplezése az egri cistercikolostor refektoriumában, hol a másik jóbarát, az intézet igazgatója, Szvorényi József üdvözölte a boldogultál, mint az intézet nemeslelkü jóltevőjét. Ezúttal, pohárkoczintás közt, tréfásan jegyezte meg az igazgató, barátjához fordulva, e jóslatszerű igéket: „Ma én! — holnap te!“ — Szvorényi f decz. hó 11-én hunyt el. Kempelen három nappal utóbb követte barátját a boldogabb hazába! — A boldogult egyébként az újonnan keletkezett egri állami alreális- kola számára is kezdett már egy nagyobb szabású rovar- és lep- kegyüjteményt berendezni, melynek befejezésében azonban közbejött halála megakadályozta.

Az egri cist. r. főgymn. tanártestülete a boldogult családjához az alább közölt részvétiratot intézte, s egyidejűleg koszorút is küldött a boldogult ravatalára e fölirattal: „Az egri fó- uymnásium tanárkara. Az intézet jóltevőjének.“

Ezenkívül a boldogult ravatalát a kegyeletes megemlékezésnek még következő koszorúi díszítették: Nemes jóltevőjének. Az egri reáliskola.“ — „Hálás unokáid! Szerettünk, siratunk!" — „A forrón szeretett nagyapának. Ottó és Szidike.“ — „Emlékezetünkben tovább is élsz. Kempelen Géza és családja.“ — „A szeretett nagyapának. Sándor és Ernesztin.“ — „Szeretett gyermekeid. Drága emléked szivünkbe van vésve.“ Kempelen Gy. stb.

Áldás és béke a nemes szivü férfiú hamvaira!

— Az egri cist. r. főgymn. tanárkar részvét-irata a Kempe- len-családhoz. Az egri cist. r. főgymnásium tanárkara néh. b. e. . kismagyari Kempelen Radó nyug. magy. kir. pénzügyi tanácsos,

mint a nevezett főgymnásium nagylelkű jóltevőjének elhunyta alkalmából, a boldogult hátrahagyott csaladjához, illetve a csalad egyik tagjához: özv. Violet Ottóné, szül. Kempelen Emma úrnőhöz a következő részvétiratot intézte: „Nagyságos Asszonyom! még el sem sóhajtottuk boldog emlékű igazgatónk ravatalánál utolsó bűcsu-sóhajtásunkat, midőn egy másik nemes szív, mely intézetünk érdekeiért mindenkor oly melegen dobogott, végsőt készült dobbanni, hogy kövesse előre ment barátját a boldogabb hazába, nekünk pedig úgy is mély gyászunkat még mélyebbé, úgy is sajgó fájdalmunkat még sajgóbbá tegye.

Nagyságod megdicsöiilt édes atyja sokaknak mély fájdalmára hunyt el; de a nemes Kempelen-családon kivtil senkinek sem nagyobbra, mint nekünk, kik az elköltözött Jelesben nem csupán intézetünk nemes nagy jótevőjét, hanem legjobb és legjobban tisztelt és szeretett barátunkat is vesztettük, kit látni örömünk, hallgatni gyönyörűségünk, szeretni s tőle szerettetni boldogságunk volt nekünk.

Mi tiszteljük és gyászoljuk és tisztelni és gyászolni fogjuk emlékét, mig szivünk dobogni tud, de intézetünk Évkönyve; a jövendő évek beláthatlan során át hirdetni fogja nevét és messze földön páratlan gyűjteményei fölé állított képe mutatni fogja nemes alakját, hogy benne és általa mai növendékségünk késő unokái is megtanulják tisztelni a munkát, és becsülni a közművelődésnek hozott nemes áldozatot.

A testi sebeket megvigasztja az idő; de a lélek sebét,melyet drága szeretteink elvesztése ütött, csak az idők ura, Isten tudja megvigasztalni. A vigasztaló Isten támogatását kérjük hát önökre mindnyájokra, hogy a nagy fájdalom súlya alatt össze ne ros- kadjanak, mert mi, kik magunk is vigasztalás után epedünk, báláz önök veszteségének nagyságát legigazábban érezzük drága igaz barátunk élvesztése felett, önökkel együtt csak sóhajtani és könyezni tudunk.

Fogadja mélyen tisztelt Nagyságos asszonyom az egri kath. főgymnásium tanártestületének igaz részvétét, s legyen kegyes értesíteni arról a nemes családnak összes tisztelt tagjait. Egerben 1892. deczember 17-én. A tanártestület nevében Kassuba Domokos, ideigl. helyettes igazgató.

— Köszönetnyilvánítás. Nagy fájdalmunkban, mely tisztelt és szeretett igazgatónknak, Szvorényi József czimz. kir. főigazgató stb. úrnak elhúnytával bennünket, az ő testvéreit és munkatársait, legelső sorban és legérzékenyebben sújtott, lehetetlen, hogy vigasztalást ne merítsünk e nemes városnak úgy testületéitől, mint egyes kiváló polgáraitól, s a haza minden részéből érkezett és még folyvást érkező részvétnyilatkozatokból. Az általános részvét e nyilatkozatait lehetetlen mind külön-külön megköszönnünk ; mély tisztelettel kérjük azért az elköltözöttnek ösz- szes tisztelőit és barátait, hogy felejthetetlen szives részvétükért fogadják kegyesen ez úton kifejezett hálás köszönetünket. Egerben, 1892. deczember 15-én. Az egri kath. főgymnásium tanártestülete.

— Köszönet. Fogadják mindazon rokonok, jó barátok és ismerősök, kik feledhetetlen jó atyám, néh. Kempelen Radó vég- tisztességtételén megjelenni, s részvétükkel sajgó fájdalmunkat enyhíteni kegyeskedtek, az összes család forró köszönetét. Különösen vigaszunkra szolgál, hogy úgy a főgymnásium, mint az áll. reáliskola, mely intézetek érdekeit a boldogult mindenha szivén viselte, testületi kivonulásuk álfal bizonyságát adták annak, hogy bold, édes atyánk emlékét híven meg fogják őrizni. Eger, decz. hó 17. 1892. Kempelen Géza.

— Új évi ajándék. Szederkényi Nándor nr, Eger város ország- gyűlési képviselője kitartó buvárlása és munkássága következtében nemes új évi ajándékkal lepi meg a megyét, a mennyiben nautikájának utolsó kötetével is elkészült, mely immár a történelmi társulat bírálói kezei közt forog s jelenleg épen a helybeli bíráló főt. Kandra Kabos ur kezénél. Szívességéből közöljük a következőket: Ezen kötet négy részben fogja adni az 1687—1867 időközi fejlődést és történelmi momentumokat. 1687-től 1703-ig tart a vármegye első újjáalakulási korszak a Fenessy és Telekessy püspök- és főispánok szereplésével. Ebben kiváló érdekes rész, Eger mint török városnak átalakulása magyar és nemzeti várossá 1703—1711 a Rák óezy-k or s zak. Hevesvármegye 1704-től Rákőczynak hódolt és mind végig hive. A Rákóczy időszak eddig ismeretlen részletei nyernek ebben megvilágítást,. Károly- és Már i.a-T e r é z i a-korszak Erdődy, Barkóczy és részben Eszterházy püspökök alatt. A megyei élet, a kormányzási viszonyok, a gazdasági és ipari fejlődés, a kulturális haladás kiváló mozzanatai soroltatnak el. József császár kora, az alkotmányos küzdelem és József halálával az új regeneratio, az alkotmány visszaállítása. Eszterházy püspök és főispán szerepköre, követ kanonok. 1790—