Eger - hetilap, 1892

1892-11-22 / 47. szám

374 igazgatóságához a szegénysorsú kolerabetegek között való in­gyenes kiosztás czéljából rendelkezésére bocsátott kittinő minő­ségű cognacért. A. hamburgi járványbizottság pedig hivatkozással a gróf Esterházy Géza féle cognacgyár igazgatóságának bebizo­nyított humanizmusára, következő levélben adott kifejezést hálá­jának: „A városunkat ért csapás természetesen a szegénysorsúa- kat sújtja legerősebben. Kétszeres jótétemény volt tehát Uraság- tok részéről a szegényeket segélyben részesíteni s nemes szívre vall ama nagy, 200 palaczkból álló konyakküldemény, melyet Ín­ségeseink és betegeink számára hozzánk juttatni kegyesek voltak. Fogadják elismert kitűnő minőségű és valósággal gyógyhatású nagy cognackiildeményükért meleg hálánkat és azon kiváltságunk kifejezését, hogy szép hazájukat a minket ért csapástól óvja meg a Mindenható. Legteljesebb tisztelettel: a városi syndicatus meg­bízásából Rodott. — Hymen. Violet Ottó tiszafüredi kereskedő f. hó 15-én jegyezte el Tisza-Füreden ottani földbirtokos Kovács Pál Lidiké nevű kedves, szép és müveit leányát. Áldás frigyükre! Irodalom és művészet. — A Pallas Nagy Lexikona. A görög földön odalenn kiás­nak régi idők emlékeiből egy-egy kődarabot, ősidők szobrainak apró-cseprő töredékeit. Egy kéz, egy láb, kardarab, csonka fej. S nemcsak a szakértő, a régiségeket buvárló tudós, de az egy­szerű ember is csak kezébe veszi múlt idők emlékeinek eme rom­ját, és szempillantásra látja, vajon kontármunka hulladéka, avagy hatalmas mestermü maradéka került-e kezébe. Praxitiles Eros- áuak torzóját senki ember üa nem téveszti össze avatatlan ke­zek durva faragványaival. így vagyunk mi most is, mikor egy hatalmas, nagy munka első töredéke kerül a kezünkbe. Tizenhat tenyérnyi vastag kö­tetre tervezett műnek első füzete az, a miről szólani akarunk. Körűikéiül 16,900 sűrűn telenyomtatott oldalból 64 az, a mit már is látunk. De valamint a Prexitiles torzójából, Homéros Ili­ászának kezdő soraiból rögtön látható, hogy nem kontár férczel- niény, hanem hatalmas mestermunka a tartozéka, úgy mi is konstatálhatjuk ennek a 64 oldalnak a révén, hogy kiváló alko­tás az, a minek nyomában kell járnia. A Pallas Nagy Lexikona 222 munkatársának névsora már egymagában is teljes kezesség erre nézve. Aki csak a magyar tudós vagy irói világban kiváló, elsőrangú helyet foglal el, — nem hiányzik ebből a névsorból. S hogy tudósvilágunk teljes odaadással és képességeinek, tudásának és tapasztalatainak min­den irányban való érvényesítésével dolgozott ezen a nagy művön, mutatja már az első füzetben is az a körülmény, hogy minden érdemleges czikk névaláírással jelent meg. Nevével, múltjával, reputácziójával kereskedik tudós- és iró-világunk, hogy mindaz, a mi a Pallas Nagy Lexikoná-ban megjelenik, teljes foglalatja az ez idő szerint való összes modern tudásnak. S csak egy pillantás ez első füzetbe, mely A-tól Achorion-ig terjed, máris mutatja ennek a Magyarországon elsőbben megho­nosított rendszernek kiváló értékét és fontosságát. Ott van pél­dául mindjárt a füzet legelején Aachen porosz város leírása. S ime megtaláljuk a czikkben nemcsak a város históriáját, neveze­tességeinek rövid, de pontos leírását, de hü képét annak is, a mi ebben a porosz városban Magyarországgal összefügg. Leírja híven az aacheni templom magyar kápolnáját, leírásban és rajz­ban bemutatja az ott őrzött magyar régiségeket, s megemléke­zik arról is, hogy ezek a régiségek annak idején a budapesti ötvösmükiállitáson is megfordultak. Ott találjuk ugyancsak az első füzetben az Abauj-Torna- megye czikket, a megye térképével. Eredeti felvétel nyomán ké­szült, gyönyörűen kidolgozott, kiválóan pontos térkép ez, s ugyan­ilyent közöl a Nagy Lexikon előrajza szerint minden egyes vár­megyéről, s ezenfelül még külön térképen mutatja be az ország nagyobb, nevezetesebb városait is. De kiváló érdekű a megye leírása is, minőhöz hasonló hű és pontos monográíiia lexikális munkában még ez ideig nem jelent meg. Leirja a megye topog­ráfiáját, ismerteti főbb termékeit, a legújabb statisztikai adatok felsorolásával, ismerteti a megye lakosságát, az ipart, kereske­delmet, a szellemi műveltséget, a közigazgatást, s részletesen, egészen napjainkig terjedően megírja a megye történetét. Me­gyéink és városaink ilyen teljes, hű, érdekes és tanulságos leírása már magában is megbecsülhetetlen értékű munka, s ezeket — bárhogy keresnők is, — nem találjuk meg sehol, eddig megje­lent encziklopedikus munkában. Ugyancsak az első füzet például leirja az Abisszinia czikk­ben Lipót belga király megbízottjának, Haneuse kapitánynak habesi expediczióját, edig mindenki, a ki a napi eseményekkel foglalkozik, tudja, hogy közvetlen napjainkban történt mindez, olyannyira közel, hogy még eddigelé semmilyen lexikális munká­ban megemlítve nincsen. De nem folytatjuk ezeket a szemelvényeket, mert ily módon végig kellene mennünk az összes czikkeken A-betütől Acherionig. Még csak annyit említünk meg, hogy e kiváló munka külsőben is méltó diszszel jelenik meg a magyar közönség előtt. Teljesen famentes, tehát soha meg nem sárguló, hófehér papíron nyomódott, olyan szép metszésű betűkkel, miknek az olvasása valósággal üdü­lés az olvasásban kifáradt szemre. Az illuszti ácziók, fametszetü és színes mümellékletek, valamint a térképek pedig nemcsak meg­állják a versenyt bármely eddig megjelent elsőrangú külföldi mun­kával, hanem megbecsülhetetlen érdemük a soha szem elül nem tévesztett szempont: a hazainak, a magyarnak a kultiválása. Nem mellőzi a munka a kiválót, bárha az messze essék is tölünk, de nem mellőzi a hazait sem, a mit pedig eddigelé a külföldi exikális munkák va«y rosszindulatból, vagy érdeklődéshiányból rendszerint mellőztek, a hazaiak pedig azért, mert visszaretten­tek a nagy, esetleg meg sem térülő anyagi áldozatoktól. A magyar közönségen áll most megmutatni, hogy az érde­meset, a kiválót mindig felkarolja, s tartózkodó csak akkor volt, ha jogos kívánalmainak teljesítését nem várhatta. A Pallas Nagy Lexikona pedig meggyőződésünk szerint nem hiába áldozott száz­ezreket, mert nem lesz intelligens magyar család, a hol ez a ki­váló, igazi szükséget pótolo és minden tekintetben nagyérdemű munka hiányozni fog. Még megemlítjük, hogy a Pallas Nagy Lexi­kona ára füzetenkint 30 kr. = 60 fillér, kötecenkint pedig díszes kötésben 6 frt = 12 korona. — Uj zenemű. „Tous les tr ois!“ Sztojanovits Jenő legújabb hallétjének teljes zongora-kivonata. Megjelent rendkívül díszes kiállításban a „Harmonia“ kiadásában. A ballet főbb számai: „Mandolinata Szerenád“ — Intermezzo „d’amour“ — „Skiz en- treéja“ — „Pagát entreéja“ — „Intermezzo“ „Keverés“ „Kibitcz jelenet“ — Pagát Ultimo.“ A czimlapon Kunosy Frigyes eredeti rajza kecses ballerinával a tarokk-pártit ábrázolja és dicséretére válik Kunosy Vilmos és fia zenemű-nyomdájának. A teljes zon­gora-kivonat ára 2 frt és kapható a „Harmonia“ zenemű-keres­kedésében (Váczi-utcza 9. sz.) — Új zenemű. „Csipke-rózsák“ czim alatt jelentek meg leg­újabban Blaháné kedvelt dalai. Úgy Blaháné neve, ki a legszebb dalok terjesztője, mint Huber Gyula neve, ki a legszebb újabb dalok szerzője, elég biztosíték a füzet zenei értékéről is. Külön­ben a „Budapesti Hírlap“, legelterjedtebb lapunk e füzetről a következőkép emlékezik meg: „Egy új füzet magyar nóta jelent meg Huber Gyulától, a zalamegyei fiatal paptól, kinek dalait immár országszerte éneklik. Blaháné nagyon szereti ezeket a nótákat s zajos hatással énekelt már nem egyet a népszínházban. Egyszer B.-Füreden Huber előtt igy nyilatkozott a kitűnő mű­vésznő azokról a dalokról, melyek most e füzetben megjelentek: „Oly szépek e dalok, hogy nem tudom magam sem eldönteni, melyik érdemli meg az elsőséget? Oly mélabúsak szomorú nótái, hogy szinte elfogódom, ha éneklem .........Dévaj nótái pedig párat­la nok úgy dallam, mint szöveg tekintetében.“ Bár népdalainak, tánczdalainak értékéről és kiválóságáról elég bizonyíték azok­nak országos elterjedése, az illétekes körök és bírálók egyhangú kitüntetése, legnagyobb magyar zenészünknek Erkel Ferencznek elismerései, melyek közt Huberról és dalairól kiemeli, hogy mig ő egyike a leghivatottabb zenészeknek, dalai határozottan az újabb dalok legszebb gyöngyei; mégis mi nem annyira ezen mü­veiért, mint működésének egy másik irányáért üdvözöljük a ki­tűnő szerzőt. Nem a népdalok terén, melyen kívüle még mások és serénykednek, hanem a magyar műzene fejlesztésének terén vár kiváló tehetségére a legszebb feladat, a mely téren részint megjelent müvei, (Hangok a múltból), részint a Dunántúl kéziratban elterjedt gyönyörű hallgatói, vonós négyesei, zongorára irt ábránd­jai a legszebb reményekre jogosítanak. Ugyanis ezen a téren meg­találjuk az összekötő kapcsot a már szt. Gellért püspök által, később a kieviek által (1151) megbámúlt, s a hegedősök, Bak- fort, Tinódy, Amadé, Vérségi által fejlesztett, Czinka Panna, Bihari, Lavotta, Csermák, Rózsavölgyi és a Fáy-grófok által magas fokra jutott magyar hallgató zene és az ő hallgatói kö­zött. — Nem a magyar táncz-zenét értjük, mert ez már a XVI. században teljes kifejtésre jutott (1. „Passomezzo ongaro“ lipcs. városi könyvt.). Ezen a téren, a magyar műzene fejlesztése terén úgy folytonos széleskörű tanulmányai, oly kiválóan nemzeties ge-

Next

/
Thumbnails
Contents