Eger - hetilap, 1892
1892-11-22 / 47. szám
373 tanárkar s a főgymn. ifjúság nevében is, a tisztelt vendég ama nemeslelkü jótékonyságáért, mely által intézetünk természetrajzi kabinetjét, immár ismételt Ízben is, több ezer példányból álló, tudós szakértelemmel rendezett, remek rovar- és lepke-gyüj- teménynyel megajándékozni kegyeskedett. Nagy mértékben emelte e kegyeletes ünnep fényét ama körülmény is, hogy ez alkalommal leplezték le az intézet éttermében, s a tanárkar lelkes ováeziói közt, Kempelen Radó ö nsgának, intézetünk e derék jóltevőjének, a tanárkar kezdeményezése, s az intézet kegyura, apátúr ő nságának helyeslő jóváhagyása mellett, az intézeti muzeum számára lefestett arczképét. A képet Sajóssy Alajos, akad. festész, az egri főgymnásium rajztanára festette, nemcsak meglepő hűségben, de művészi kivitelben is szerencsés sükerrel, ugyannyira, hogy nemcsak saját meggyőződésünk, de műbarátok és szakértők egyhangú nyilatkozata szerint is ez arcz- kép egyike derék és szorgalmas festő-müvészünk legsükerül- tebb e nemű alkotásainak. Midőn e szép és kegyeletes ünnep ilyetén lefolyását e helyütt örömmel regisztráljuk, meg vagyunk győződve, hogy összes müveit közönségünk érzelmeit tolmácsoljuk, midőn fogymnásiumuuk mindkét nemes jóltevőjének ez ünne- peltetése alkalmából mi is szívből kiáltjuk: „Ad multos annos!“ — Az egri székesföegyház ének- és zenekaráról, s illetve a Mozart Requiemének f. é. nov. 2-án foszékesegyházunkban végbement előadásáról Bergmann Ágost, egri reálisk. tanár, ismert derék zeneszerzőnk s kritikusunk, a „Zenelap“ nov. 11-iki számában a következőket Írja: „A helybeli székesegyházban ma Mozart „Requiem“-jét adták elő. Ez a tény fényesen megczáfolja azt az elterjedt előítéletet, hogy vidéken nem lehet — a siker reményével — nagyobb szabású zeneművek előadására vállalkozni, — és kétségtelenné teszi, hogy alapos szakértelemmel és szívós akarattal fölruházott zenész a „vidéki városok zenei életének is adhat örvendetes lendületet. Őszinte örömmel tapasztaljuk, mily szépen fejlődnek városunkban a zenei élet mindama tényezői, melyekre az a jeles zenész van hivatva egyenes befolyást gyakorolni, ki rövid ittléte alatt a zenei élet emelése érdekében általában, de különösen a székesegyház ének- és zenekara, valamint az „Egri dalkör“ vezetésében oly buzgó tevékenységet fejt ki. — Kétségtelen, hogy merész vállalkozás volt Lányi Ernő részéről, midőn novemb. 2-ikára Mozart „Requiem“-jét tűzte ki előadásra. Hogy elégséges erőkkel rendelkezzék, a székes- egyház ének- és zenekarát az „Egri dalkör“ több tagjával, a helybeli katonai zenekar nehány zenészével és több műkedvelővel kellett kiegészítenie; — ezeket a heterogen elemeket egyöntetű egészszé kellett összeolvasztania — és az aránylag csekély számú próbákon legyőznie mindama nehézségeket, melyek a remekmű színvonalához méltó előadásnak útjában állottak. És Lányi nem •csalódott embereiben. Hogy a rendekezésére álló erőket helyesen Ítélte meg, azt az elért siker bizonyítja. Az előadás a magasabb kritikai követelményeket és a finomabb, kényesebb zenei érzéket is kielégítette. Sehol semmi ingadozás, semmi bizonytalanság; — minden rhytmusban, tempóban, dynamikus színezésben, összevágó együttműködésben szabatosság és czéltudatos művészi felfogás. — Ezzel az alkalommal is kitűnt, mire képesíti a közreműködőket a vezetőbe helyezett föltétien bizalom. Nem fejtegetem a mű szépségeit. Minek hordanék vizet a Dunába? Egyes kiválóan szép helyekre csak azért kell rámutatnom, mert köteleségemnek tartom kiemelni, mily hatásosan jutottak azok érvényre az előadásban. — A „Dies irae“ megrendítő ereje hatalmasan érvényesült, és a „Quantus tremor est futurus“ dallamának melisma- tikus hullámzása, melyet kezdetben csak a basszus, később mind a négy szólam visz keresztül, az előadás merész gyorsaságú Allegro assai tempójában valóban az Isten itélőszéke elé idézett bűnös lélek remegése volt. — A „Confutatis“ befejezésének páratlan szépségű modulatiója, nagy nehézségei daczára, oly szabatos kifejezésre jutott, hogy az akkordok merész szövevényében biztosan eligazodhatott a fül, — és a lélek háboritlanul engedhette át magát e bűvös hangok varázshatásának, melyek, mélyebbre és mélyebbre szállva, könyörögnek: „Oro supplex et acclinis, cor contritum quasi cinis. Giere curam mei finis!“ — Hasonló sikerrel juttatta az előadás érvényre a páratlan „Lacri- mosa“ szépségeit is: azt a nagyszerű fokozást mindjárt a nevezett szám elején, mely a sopranban a mély d-ből kiindulva, előbb diatonikus, utóbb chromatikus hangközökben, egész a magas a-ig emelkedik, és a hatalmas crescendótól támogatva, oly megrendi- tően interpretálja e szavakat: „Qua resurget ex favilla judican- dus homo reus“; azt a nehéz, de véghetetlenül hatásos chromatikus oktav-menetet a bassusban, mely hatalmas fokozásban ugyancsak a most idézett szöveget interpretálja és azt a magas hangokban susogó halk könyörgést: „Huic ergo parce, Deus, pie Jesu, Domine.“ — Nem akarván tovább a részletegbe bocsátkozni, végül csak ismételhetem, hogy a mai előadás Eger zenei életének díszére vált, és hogy Lányi Ernő működésétől a jövőben is csak a legjobbat várhatjuk. Eger, 1892. nov. 2. Bergmann Ágost. — Hymen. Ridler Antal, kir. pénzügyi fogalmazó az egri kir. pénzügyigazgatóságnál, tegnap, hétfőn, f. nov. hó 21-én tartotta esküvőjét Hubert Ilonka kisasszonynyal, dr. Hubert János, egri érs.-jogakademiai tanár, s ájt. alapítványi jogigazgató kedves és müveit leánykájával. — A fővárosi vigadóbeli 48 as kiállítás tudatja a hazafias közönség ama részével, kik a gyűjtemény fentartásának előmozdításához akarnak járulni, hogy a kiállítás által kiadott különféle arczképek (Kossuth, Petőfi, Vajda stb.) eladási árából befolyó pénz az 1848—49-i szabadságharczunk múzeumának föntar- tására lesz fordítva. S igy a ki a 48-as kiállítástól Budapestről képet, vagy ahoz való rámát rendel — az illető egyúttal, e nagyszerű ereklye-muzeum állandósítását is előmozdítja. E tárgyban Kossuth Lajos nagy hazánkfia a kiállítási bizottság elnökéhez a következő levelet intézte: „Turin 22 Via dei mille. October 15. 1892. Kedves gróf Kreith! Az elintézett és el nem intézett levelek halmaza összekeveredik asztalomon, tartok tőle, hogy e miatt válaszom October 3-ki becses levelére késő érkezik, de az hogy a 48—49-ki szabadságharcz országos museumának ép azért, mert „országos“, helye csak is a főváros lehet, előttem annyira világos dolog, miként reméllem, hogy az én véleményemre nem volt szükség, miszerint a kérdés ily értelemben döntessék el. Sok mindent centralizálnak a fővárosban, a mit centralizálni nem kellene; de hogy „országos museum“ valahová a vidékre utasittassék, azt én képtelen eszmének tartom. Óhajtanám, hogy szabadságharczunk minden nevezetes eseménye emlékkel legyen a történet színhelyén megörökítve, megannyi oltárául a hazafiság religiójának; de a museumba való tárgyaknak egy helyen kellene összegyűjtve tartatni; mert az eldarabolás csökkentené történelmi becsüket s a közérzületre hatásukat; s mert egy helyre tartom össze- gyüjtendőknek, az, hogy azon hely csak is a főváros lehet, előttem annyira természetesnek látszik, miként megvallom, csodálkozom, hogy az csak vitatás alá is jöhetett. Engedje gróf ur megújítanom köszönetemet becses látogatásáért, mely mindig kedves emlékeim közé fog tartozni, s nagyra becsülésemet a fáradhatlan buzgalomért, s eléggé nem méltányolható áldozatkészségéért, melyet ön a 48—49-iki korszak történelmét felvilágosító adatok kifürkészésére s összegyűjtésére, és a tényezőkre való visszaemlékezés ébren tartására szentelni meg nem szűnik; oly hazafiui igyekezet ez, mely ama nagy nemzeti erőfeszítés iránti érdeklődés élesztésével hatályosan közre hathat arra, hogy a múltnak kegyeletes emlékezete csirája legyen a jövendőnek. Fogadja Gróf ur tiszteletem kijelentése mellett őszintén barátságos üdvözletemet. Kossuth Lajos. Gróf Kreith Béla urnák Budapesten.“ — Eljegyzés. Hevesről Írja lapunknak r. levelezőnk: Hamza István, egri érs.-lyc. betűszedő, az „Eger“ lap tehetséges és szorgalmas főszedője, f. nov. hó 19-én tartotta eljegyzését Hevesen Dluhopolszky Mariska kisasszonynyal, Dluhopolszky Bertalan, hevesi r. kath. elemi tanitó kedves nővérével. — Színészei. Hal may Imre, a miskolczi színház igazgatója, — mint biztos forrásból értesültünk, — a jövő deczember hó 19-én egész társulatával átrándul Egerbe, s itt, a törzskaszinó nagy termében felállítandó színpadon, decz. hó 19, 20, 21, 22 és 23-ik napjain, változatos és érdekes műsorral egyelőre öt előadást fog tartani. — Uj utbiztosok Hevesmegyében. Dr. Kállay Zoltán, Hevesmegye főispánja, a megye területére utbiztosokul közelebbről kinevezte: Csömör Istvánt Pétervásárára, Hutter Károlyt Egerbe, Halassy Bélát Bessenyőre, Kecső Demetert Gyöngyösre, Kovács Antalt Tisza-Füredre. — Értesítés. Az év végével tartani szokott puszta-gazdasági gyűlések mindenkor a városház nagy termében, következő időkben fognak megtartatni, nevezetesen: a hatvani kettős negyedbeli folyó év november 28-án, a felső járást illetőleg november 29-éu, a makiári kettős negyedre vonatkozólag deczember hó 5-én, mindhárom esetben reggeli 10 órakor, hová az érdekelt felek tisztelettel meghivatnak. Eger, 1892. nov. 21-én. Petravich Ferencz, v. g. felügyelő. — A budapesti járvány-bizottság meleghangú köszönő levelét intézett a gróf Esterházy Gézaféle angyalföldi eognacgyár
