Eger - hetilap, 1892
1892-11-01 / 44. szám
348 méltányosabb leszállítása- és alkalmazásában, nem különben a felvételek és az esedékessé vált biztosítási összegek kifizetésének egyszerűsítésében nyilvánul. A mi nevezetesen az elsőt illeti, az élet és halál esetre szóló biztosítások sokfélesége mellett mint legnevezetesebbeket és leggyakoriabbakat szemléljük: 1) a különösen a gyermekeknek bizonyos pl. 18 vagy 20 éves életkoruk elérése esetére tőkét biztosítani czélzó u. n. kiházasitási biztosításokat, 2) a h á- zastársak kölcsönös életbiztosításait, 3) a túlélési — 4) az életjáradéki stb. életbiztosításokat. A dijak az elhalálozási táblák alapján s a valószínűségi számolások segélyével számíttattak ki. Az elhalálozási táblák u. i. annak kimutatására szolgálnak, hogy mily mérvben apad elhalálozás folytán egy bizonyos számú (pl. 1000 v. 10000) egyenkorú élők köre bizonyos idő alatt, a mennyiben régi tapasztalat szerint, az emberek elhalálozásában, a rendszeresen egy formán működő okok behatása folytán, bizonyos szabályosság létezik, melyet feltüntetni, a fentjelzett elhalálozási táblák hivatottak. — És az ez utóbbiakban feltüntetett jelenségekhez képest, a mint tudniillik valamely népesség életképessége nagyobb vagy kisebb, az életbiztosítási dijak is váltakoznak. — Mivel pedig a cultura és czivilisátio terjedése folytáu az egészségügyi viszonyok Európa- szerte kedvezőbbre változtak, s evvel átlagos élettartam is növekedett, e körülmény természetesen a biztosítási dijak leszállítását is annyira vonta maga után, hogy manap aránylag csekély díjért igen nagy összeget lehet biztosítani. Végül a biztosítottak körébe való felvétel oly egyszerű s csekély alakiságokkal járó, hogy annak magát bárki is, tekintet nélkül a nemre, minden legkisebb kéjelmetlenség nélkül alávetheti, a biztosított tőke pedig, a kötvényben körülirt esélyek hiteles igazolása után, a nagyon rövid időre szabott terminusra, hiány és költség nélkül leszen a felvételre jogosítottak kezeihez kifizetve. S ha ez áll az életbiztosításokra általán, áll ez azon életbiztosításokat illetőleg különösen, amelyek az Első Magyar Általános Biztositó Társaságnál, ezen legelső s úgyszólván maig- lan is tiszta magyar tőkékkel állapított magyar intézetnél köttettek. Jó nevét e társulat különösen két körülmény u. m. elismert hazafisága s lelkismeretes, kifogásolhatlan eljárása által alapította meg. Nem szándékunk e társulatról dicséneket zengeni, hiszen arra nem szorul, hanem csak röviden óhajtjuk azon nevezetes újításokat és változtatásokat bemutatni, melyeket különösen a biztosított felek érdekében legújabban létesített, s melyekről tudomást szerezni a nagy közönségnek, főleg pedig a biztositók- és biztosítottaknak érdekében áll. így a többi között külön pótdij vagy illeték fizetése nélkül „hadkötelezett felei biztosításainak hatályát kiterjeszti a háború veszélyére is, ha a biztositó — természetesen a népfelkelő is — hadi szolgálatra behivatik és a háborúban, vagy az ott kapott sebek, vagy hadi szolgálat következtében keletkezett betegségek folytán halna el.“ Nem csekélyebb fontosságú azon legújabb intézkedése e minden izében magyar társulatnak, melylyel rendeli, hogy a biztosított tőke akkor is kifizetendő, ba a haláleset öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet folytán következnék be; egyedüli föltétel gyanánt csak azt köti ki, hogy a kötvény f. é. julius hó 1-től (midőn t. i. ezen határozat hozatott) legalább 5 évig érvényben legyen, különben a befizetett dijak 1/3-áa, szolgáltatik vissza. Á hazánkban most dúló kolera-járványra való tekintettel csak annak felemlitésére szorítkozunk, hogy mivel az ezen társaságnál kötött biztosítás bármely járvány által okozott halálesetre érvényes, természetesen a biztosított összeg az esetben is kifizettetik a társulat által, ha a biztosított kolerában halna el. Ennek hangsúlyozását kivált azért tartottuk szükségesnek, hogy az e társulatnál biztosított felek, minden eshetőségre megnyugvást nyerjenek, a mennyiben hasonló eljárásra nem minden társulatnál találhatni. így olvassuk pl. a Debreczeni Ellenőr múlt szeptemberi 204. számában, hogy a Gr. . . társulat alapszabályainak 75. czikke szórúl-szóra igy haugzik: „Epidémia, háború, pénzügyi válságok és mindennemű szerencsétlenségek által előidézett nagy és hirtelen halálozások esetében az igazgatóság az esedékes biztosítási összegek kifizetését elhalaszthatja annyi időre, a mennyit jónak vél.“ Igaz hogy azóta megjelentek nagybetűs hirdetmények, melyek jelentették, hogy e társulat kolera esetén is kifizeti a biztosított összegeket, (mit a fentebb idézett §. sem tagad,) de — mikor? Ezért szívesen aláírjuk a hivatkozott lap „Kolera és életbiztosítás“ ez. czikkének a következő passusát: „Figyelmeztetjük a közönséget, hogy legyen gondja ezekre a dolgokra mielőtt életét biztosítja. Minden életbiztosító fél olvassa el gondosan életbiztosítási szerződésének föltételeit!“ Figyelmet kell hogy költsön az E. M. Á. B. T. azon leg- ujabbi intézkedése is, melylyel az ez idő szerint hazánkban garázdálkodó kolera esetleges csapásait legalább némileg ellensúlyozni kívánja, s melylyel alkalmat nyújt a gondos családapák- és anyáknak arra, hogy csekély 30 frt. betét mellett szeretett övéik anyagi jólétét biztosítsák az esetre, ha ők ez ádáz járvány álPapi-Kurhaust, melyről már megemlékeztem s melyet később szintén fogok még ismertetni. E gyönyörű épületet ismét egész tömege veszi körül a ki- sebb-nagyobb kereskedéseknek. A Kurhaus mögött fekszik, újonnan ültetett és jól gondozott kis park közepén a Bad-Kreuzer, mely Woerishofennek ma még legkényelmesebben és legczélszerübben berendezett gyógyhelye, fedett sétánynyal és tágas váró-teremmel; a helyiség pedig, hol a leöntéseket (guss) adják, minden igényt és várakozást kielégíthet. Homlokzatán ezen, a sz. írásból vett felírást viseli: „Gehe hin und wasche dich siebenmal im Jordan, und dein Fleisch wird gesund, und du rein werden!“ Magában az épületben vendégszobák is vannak, melyek tiszták, kényelmesek és nem túlságosan drágák. A fürdőhelyiség mellett legújabban gőzfejlesztő-készüléket rendeztek be és egy medenezét csináltak a viztaposók számára. Bérleti jegyet 14 fürdésre 3 márkáért lehet váltani, külön kabinnal. A leöntés után szükséges sétákra igen alkalmas helyül kínálkozik, az ide néhány lépésnyire elterülő, gyönyörű fenyveserdő, az u. n. Meran, melyet a woerishofeni „Verschönerungs Verein“ kényelmes pihenő-padokkal bőségesen felszerelt, íme ez az egész Woerishofen! Ki szórakozást keres, vagy kit fényüzési-hajlamai kergetnek nyárszakán hazáiról, annak csupán azt a tanácsot adhatom, hogy menjen minél távolabb Woerishofentől! Ott van Tátra- füred, Mehádia, Marillavölgy, vagy a külföldön Ostende, Spaa, Ems, Trouville vagy más élvezeti-fürdőhely; menjen Svájczba, égni a napsugár hevétől, és felüdülni az üdén csobbanó források nektárjától; menjen Itália ragyogó kék ege alá. . . vagy menjen bárhová, — csak kerülje el ezer mértföldnyire Woerishofent, mert itt, ha valaki nem beteg és ha egész napját a kúrával el nem foglalja — úgy két hét alatt vagy megőszül, vagy előbb megszökik. Ha azonban valaki beteg, úgy jó lelkiismerettel csak azt tanácsolhatom neki, hogy meneküljön Woerishofenbe! Ide az emberek nem azért szoktak menni, hogy kényelmet, színházat, tombolát, hanversenyeket keressenek, hanem hogy meggyógyuljanak! Nemsokára látni fogjuk, hogyan szokott lefolyni egy ilyen meggyógyulás. (Folytatjuk.) Várady Gyula. Élénk ház. — Ember- és állathistória. — A házaspár gyöngéden szerette egymást, de nem volt gyerrne- kök. Vasváry úr nem volt már fiatal; felesége is túl volt a har- minezon, mindennek daczára, őszi kéjutazásuk közben akárhol fordultak meg, mindenütt fiatal házaspárnak nézték őket, akik most vannak nászuton. Olyan furcsa volt az, mikor csak magokban sétáltak együtt, nevetgéltek, enyelegtek egymással, s a table d’ hote-t szándékosan kerülve, külön asztalkánál magokban étkeztek. Egy ilyen kéjutazás alkalmával fordultak meg Drezdában, ahol egy Ízben az asszonyság, ki épen bevásárlások végett ment ki, egyszerre lélekszkadva futott haza, a vendéglőbe. — Ah, Berczikém! Kincsem, galambom! Épen most láttam egy igéző valamit! Azt meg fogod nekem venni! Ugy-e, aranyom ? — Nos, hát mi az? — Egy kedves kis állat. Barna, ragyogó szemekkel. Olyan furcsa, hogy . . . — Mit? Még egy pincsit? Azt hiszem, nem kedveled a kutyákat. — Nem is kutya az! Mert az — nem is képzeled — egy kis majom. — Kedves Margit, te eszelős vagy.
