Eger - hetilap, 1892
1892-10-18 / 42. szám
332 radjon, ki Eger iránti eme kegyeleti ténye által még halála után is erősíteni oliajtá azon köteléket, mely őt élete egyik szebb korszakából e városhoz fűzé, hol tisztelettel emlegetik nevét s őrzik meg emlékét mindenkor. A gyűjtemény, mely mintegy 50—60 db. képet, a művész legkedvesebb s nagyértékű alkotásait, foglalja magában, nemsokára rendeltetése helyén lesz. — Méltó tisztelettel hajiunk meg e nemes elhatározás előtt; s örömmel köszönjük részünkről is az özvegy nemes áldozat- készségét, melylyel férje óhajtását hűségesen teljesítve, városunk e művészeti gazdagodásához oly készségesen hozzájárulni sietett. — A hevesmegyei és eger-vidéki nőegylet szokásos negyedévi választmányi ülését f. év és hó 15-én d. u. tartotta meg a megyház kis termében. A szép számban egybegyült tagokat özv. Barchetti Károlyné h. elnök üdvözli, jegyzőkönyv-vezetőül dr. Glósz Kálmánt, jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Kolossy Gusz- távné és Martonffy Lászlóné v. tagokat kéri fel. Az egyletnek jelenleg 10 fi és 12 nő árvái kapnak rendes gondozást és iskoláztatást. A „Szent-István-társulat“ több rendbeli könyvadományát jegyzőkönyvileg köszönik meg. Az 1893-iki költség-előirányzat tudomásul vétetik. Az egylet árvaházából kikerült iparos-tanulók ruháztatására 50 frt előirányoztatott. Jelenlevő Halász Fe- rencz tanfelügyelő úr ama kijelentése, hogy az iskolába járó egyleti árvák , szorgalmára időnkint felügyel, örvendetes tudomásul vétetik. „Árvák törzskönyve“ megszerkesztésére Luga László és dr. Glósz Kálmán kéretnek fel. A szokásos őszi-mulatságot, a „Ka tál in-bált“ az egylet ez idén is megtartja, s annak napját november hó 26-ára teszi. Az előkészületekkel Dusárdy István és Frantz Gyula jegyzők bízatnak meg. — Az „Egri dalkör“ által f. hó 22-ikén, szombaton, a törzskaszinó nagy termében, tánczczal egybekötött, s pártoló tagjai javára rendezett dalestély műsora: I. 1. Poldini: Ébresztő. Énekli az egri dalkör. (Az orsz. dalverseny kötelező versenydarabja). 2. Jókai-Liszt: „A holt költő szerelme.“ Melodráma. Előadják: Láng Sándor (zongora) és Farkas Dezső (szavalat) urak. 3. Lányi: „Muzsikálnak.“ Énekli az egri dalkör. II. 4. Lányi: „Hon fi dal.“ Énekli az egri dalkör. (Az orsz. dalverseny szabadon választott darabja). 5. Bach-Nottebohm: „Változatok.“ Zongorán előadják Bergmann Á. és Lányi E. urak. 6. Lányi: „Reszket a bokor.“ Énekli az egri dalkör. — Jegyek előre válthatók Buzáth Lajos úr patikájában s este a pénztárnál. napra és mindenütt ismétlődvén, hivatva volt 10—12 napig elrontani gyomrunkat, étvágyunkat és életkedvünket. A mosolygó Zsán, ki e Kurhotelben egyedül képviseli az „On parle francaist,“ az „English spokent“ s a „Magyarul beszél- tetiket,“ s kinek pártfogása egyike Woerishofen legkeresettebb czikkeinek, — felvezetett bennünket a rozoga és százezerszer s mindennel leöntözött falépcsőn az emeleti Speisesaal-ba, mely három elég tágas, de alacsony és füstös helyiség, kisebb nagyobb, tisztább és kevésbbé tiszta asztalokkal, az asztalokon csinált virág csokrokkal és élő hortensiákkal, az asztalok mellett pedig „együtt és szerteszét, savanyú képű Kneippolók, isszák az árpalét!“ Nincs az a szerény vidéki város, melynek u. n. intelligen- cziája ily ronda kurta korcsma küszöbét nálunk itthon átlépné. Itt pedig, hogy mily kevéssé finnyások az emberek, mutatja az, hogy itt tartatott ez év augusztus 20-án a Gr. Apponyi beszédéről hires bankett, s az én parányiságom itt részesült egy Ízben azon szerencsében, hogy Herzog von Windischgrätznek, el- bájolóan szép leányának és unokájának itt sikerült egy kis asztalt az e sorokban megénekelt fő-Zsántól kiprotegálnom. Zsán, visszatérvén hozzá, kezdetben tájékozatlannak látszott — néma resignácziónk miatt — nemzetiségünk felől. Amint azonban németül kérdeztük, hogy ebédelhetünk-e még, az étlapot már igy nyújtotta át: tessék, s egyszersmind német nyelven meleg rokonszenvét fejezve ki a magyar nemzet iránt, hozzátevé, hogy ő is magyar, Csornán született! Képzelhető, mily komikus színben tűnt fel később előttünk e szélhámos ripők, midőn kitűnt, hogy az angolok előtt Oxfordban született angolnak, a francziák előtt pedig szintén hazájából gyermek-korában elkerült francziá- nak vallotta magát! Mindezt természetesen azért, hogy a hazafias rokonszenv növelje a borravalók mértékét és hogy rossz bajor szivarjait nagyobb bizalommal és méregdrágán fogyasszák el „honfitársai.“ Hogy nem rosszúl számított, mutatja az, hogy eljövetelem előtt a „magyar asztalnál“ ünnepélyesen kijelentette, hogy a télen már elhagyja Woerishofent s Budapestre jön állandóan, valamelyik előbbkelő szállóba, fizető-pinczérnek. Erős a gyanúm különben, Kezdete 7 órakor. Árak: ülő hely 1 fr. álló 60 kr. — E nagy műélvet ígérő hangversenyre különösen fölhívjuk a t. közönség becses figyelmét. Főleg az 5. számra, melynek teljes czime: Variationen über ein Thema v. Joh. Seb. Bach, von Gustav Not- tebohm. Op. 17. E mü a 4 kezes zongoradarabok irodalmának egyik első rangú gyöngye, s kiváló figyelemre méltó. Főleg közönségünk zeneértő részére való tekintetből választotta a dalkör, s más városból már gratuláltak is Egernek, hogy itt annyira kedvelik a zenét, hogy ily nagyszabású müvet elő lehet adni házi hangversenyen. — Dalkörünk versenydarabjaira, úgy hisz- szük, fölösleges figyelmeztetnünk Eger t. közönségét. — Irodalmi és zene-estély. Az egri érs. jogakademia polgársága, mint értesülünk, a jövő nov. hó 5-én tánczczal egybekötött irodalmi és zeneestélyt szándékozik rendezni. Éz estély szokatlanúl fényesnek Ígérkezik, mert a rendezőség mindent elkövet, hogy minél élvezetesebb estét szerezzen az érdeklődő közönségnek. A műsor még részletesen nincs megállapítva, legközelebbi számunkban azonban erről is referálhatunk. — Uj főispán. A hivatalos lap szerint király ő felsége Gödöllőn 1892-iki okt. hó 4-éről kelt legfelsőbb kéziratával Almássy Gézát, a hevesmegyebeli kápolnai kerület volt országgyűlési képviselőjét, s a képviselőház volt háznagyát Jász-Nagy-Kun- Szolnok vármegye főispánjává nevezte ki. — Kinevezés. A földművelésügyi magy kir. minister Baranyai István földbirtokost Hevesmegye közgazdasági előadójává nevezte ki. — Hymen. Gröber Sarolta, Gröber Józsefnek, a széles körökben ismert, kiterjedt, előkelő Grőber-polgárcsalád Miskol- czon lakó tagjának kedves és müveit leánykája, a múlt szerdán f. okt. hó 12-én tartotta esküvőjét vőlegényével, Balázs Elemér kir. törvényszéki jegyzővel, Miskolczon. — Tiszteletbeli megyei tisztviselők. Dr. Kállay Zoltán, Hevesmegye főispánja, a f. okt. bó 10-én tartott évnegyedes rendes megyei közgyűlésen Csathó Ödön gyöngyösi köz- és váltó ügyvédet megyei tiszteletbeli alügyészszé, Korponay István és Zalesky Imre szolgabirákat tiszteletbeli főszolgabirákká, végre Graef Fülöp hatvani körorvost tiszteletbeli járási orvossá nevezte ki. — A kath. legényegylet szini-előadása. Valahányszor e derék egyesület szini-előadást tart, mindannyiszor életrevalóságának adja jelét. Ahhoz, hogy műkedvelők — bármilyen ranguak és álláhogy minket még legkevésbbé ültetett fel s hogy valóban magyar az ipsze, mert igen sok vonás van benne a svihákból és a So- moskőy-stylből. Végre is be kell vallanom, hogy Zsán volt az, ki előbb meg- traktálván bennünket egy csomó vajas étellel, a Woerishofenben levő folytonos lakás-hiányban rajtunk segített. Még Buchloeban kapott Sándor bátyánk egy : „Georg Gastel quartiermacher“ feliratú vizitkártyát, ki állítólag egy márkáért mindenkinek szerez lakást. Nekünk nem szerzett. Vörös, szemita-fejű ember, ki röviden és visszavonhatatlanúl kijelentette, hogy az egész Woerishofenben nincs ma üres lakás, de ajánlott egy jó szobát az innen 3/i órányira eső Stockheimben. Elgondolva, mily kényelmetlen volna naponkint kétszer bevándorolni ily távolból Woerishofenbe, s hogy ez a száműzetés legalább 2 hétig tartana, mert ennél kevesebb időre nem adják ki az itt lakók szobáikat: kapva-kaptam a Zsán szívességén, ki a quartiermacher távozása után, soha azután nem tapasztalt becsületes arczczal hozzám lépett és föl-„kért,“ hogy menjek el a főútcza 39. számú épületbe, onnan épen ma utazik el egy angol, azt a szobát talán megkaphatom. Sándor bácsi eközben már elindúlt, hogy lakást keressen; talált is egy üres ágyat oly szobában, hol egy szegény beteg szerzetes már hónapok óta lakott s kinek lakótársa szintén ma reggel, utazott el. Én is fölkerekedtem tehát s valóban sikerült lefoglalnom a 39. számú ház 2 ablakos, tiszta, földszintes szobáját, melynek bútorzata ugyan kissé diákos volt, de valósággal büszkévé tett reá még az nap Sándor bácsi, ki elpanaszolván helyzetét, meg- jegyzé, hogy az ő szobája valóságos szemétdomb, az én kényelmes, tiszta és világos szobámhoz képest. Miután tehát a lakás-kérdésben megállapítottuk, hogy szerencsém nagyobbnak bizonyúlt, mint uti-társamé: elindúltunk együtt megtekinteni Woerishofent. (Folytatjuk.) _________ Várady Gyula. m
