Eger - hetilap, 1892
1892-10-18 / 42. szám
331 7. Sir Antal Drezdából érkezett élő virágküldeménye az alispánnak 18430/92. sz. átirata alapján kiadandó. Megkeresendő azonban a megye alispánja, hogy miután a belügyminiszternek 1884. évi 44382. sz. az ázsiai kolera tárgyában kibocsájtott utasítás 13. §-a szerint a járványbizottság mint hatóság tesz intézkedéseket, és az esetben, ha az alispán úr részéről ezen járványbizottság egyes intézkedései ily egyszerűen meg fognak változtatni, az ezekből eredő veszélyekért a felelősséget magára nem vállalja. 8. Plank Kálmán, Weisz Izsák és özv. Rácz Pálné patak- menti házai vízhatlan pöczegödrökkel látandók el, mire 14 napi határidő tűzetik ki. 9. Felkéretnek Gaál Béla rendőrfőkapitány, Légman Imre mérnök és Schönberger Soma orvos mint szakértők, esetleg a patakmenti házaknak helyszíni szemlevizsgálatára. 10. Felkéretik a rendőrkapitányság, hogy mindig a bizottság véleményéhez szigorúan alkalmazkodva járjon el intézkedéseiben. 11. Schwartz Adolf és Reiner Mór helybeli kereskedőknél zár alatt tartott, Budapestről érkezett üres, ócska zsákoknak tizembe vétele csak olyképen engedtetik meg, ha kellőleg desinfi- ciáltatnak. Ebből kifolyólag megkerestetik sürgönyileg a belügyminiszter, hogy noha egy legutóhb kiadott rerdelete értelmében Budapestről érkezett üres zsákok kiadhatók, miután azonban a Budapesten eszközölt fertőtlenítés módját nem ismeri, s közönségünk érdekében abban megnyugvást nem talál, kéri a minisztériumot. hogy erre vonatkozólag utasítsa a bizottságot, hogy a zsákok fertőtlenítése miként eszközöltessék, mivel azokat másképen kiadhatóknak a bizottság nem véleményezi. 12. Hradil János kertész Budapestről érkezett élő virágai az alispánnak 18430/92. sz. átirata alapján kiadhatók. 13. A bizottság 6 drb kaucsuk-köpönyeget, 6 drb kaucsuk- sipkát, 3 gummi lepedőt és 3 gummi vánkoshajat beszerezni véleményez. 14. A kolerakórház berendezéséről főorvos mihamarább Írásbeli jelentést tegyen. 15. Dr. Schwartz Dávid iskolai egészségi felügyelő szóbeli közlései tudomásál vétetnek. 16. Városi fő és alorvos rövid és tájékoztató utasítást szer- keszszenek a házak körüli desinficiálásról. Az utasítások kinyomatnak és a lakosság közt szétosztatnak. 17. A városban 20 fedetlen és saját vedrükkel el nem látott közkút van. Ezek kerekeskutakká átalakitandók. mérséklet, — ezek azon tényezők, melyek Woerishofent gondvi- selésszerűleg a Kneipp-kúra speciálisan legalkalmasabb helyévé avatják. Mint a történelem és a tapasztalás ezernyi eseténél, úgy jelentkezik tehát itt is a Gondviselés azon titokszerű ténye, mely minden tényezőt és eszközt csoportosít, ha valami rendkívülit akar végrehajtani. S Kneippban az örök Rendező megtalálta alkalmas emberét. Nála nélkül mind e kincsek ma sem lennének még felhasználva arra, hogy a vakok lássanak, süketek halljanak, bénák járjanak : szóval, hogy Woerishofenben újra felidéződjék az apostolok csodákkal gazdag időszaka. Megérkeztünk tehát Woerishofenbe. A falu, vagy ma már inkább fürdőtelep első háza a „Kur- hotel Urban,“ egy modern stylű három emeletes épület. (Ideszámítva a padlás-szobákat is, melyeknek ára azonban naponkint 4—5 márka.) A hotel frak kos és fehérkötényes személyzete kint állott a szakadó esőben, hogy a velünk egy sorban berobogó kocsik tartalmából elhalássza azokat, kik nem sokallnak egy-egy szobáért 8—10-szeres árt fizetni, mint a mennyit a falunak különben szintén elég kapzsi lakói tiszta, de kezdetleges berendezésű szobáikért követelnek. Mi itt meg sem álltunk s — mint később kitűnt — ezt igen tapintatosan cselekedtük. Visszaemlékeztem, hogy elindulásunk előtt néhány nappal egy napi-hirt olvastam a „Magyar Hírlapban,“ melyben több woerishofeni magyar óva inti honfitársait, hogy Woerishofenbe jővén, átlépjék a Hotel-Urban küszöbét. Okot ezen interdiktumra, mint később megtudtam, azon incidens szolgáltatott, melyet méltó, hogy e sorokban is feljegyezzünk, hogy egy H-val kezdődő nevű előkelő magyar úr elé a Hotel-Urban éttermében erjedni kezdő húst tett a pinczér s háromszori visszaküldés után, háromszor hozta neki vissza ugyanazt. Hogyan és hogyan nem történt, a részletek mellékesek, a dolog vége az lett, hogy H. úr az erős szagú pecsenyét személyesen vitte vissza a konyhába, hol madame Urban, ezen indulatos, Miután ezen átalakítások 2000 írttal érintenék a várost, az egész ügy a városi képviselő testület elé terjesztendő. Közli Glósz K. v. alorvos. Különfélék. — Kitüntetés. A hiv. „Budapesti Közlöny“ f. okt. hó 15-iki számában olvassuk, hogy király ő felsége Szvorényi József ő nsgának, az egri cist. r. kath. főgymnásium igazgatójának, a magyar tanügy terén hosszas éveken át szerzett érdemeinek elismeréséül, a tiszteletbeli kir. főigazgatói czimet adományozta. Fő- gymnásiumunk nagyérdemű igazgatójának e királyi magas kitüntetése, mely csak e napokban nyert hivatalos megerősítést, már hónapok előtt, hazaszerte köztudomású volt, amikor is a kitüntetett férfiú nagy számú barátai s tisztelői, velünk együtt, siettek Szvorényi József igazgató ő nsga irányában magas kitüntetése fölötti őszinte örömüknek kifejezést adni. — Az egri Ivceumi képtár becses gyűjteménynek jutott legközelebb birtokába. Bold. e. Kovács Mihály hírneves festőművész hazánkfia, ki fiatalabb éveinek egy részét városunkban, az érseki lakban, szorgalmas munkálkodásban tölté el, kinek annyi régi barátja és tisztelője él körünkben most is, kegyelete- sen emlékezve meg Egerben töltött idejéről, az itt tapasztalt szeretet- s rokonszenvről és művészete pártolásáról, azon elhatározását nyilvánitá már pár évvel ezelőtt érsekünk ő exja előtt, midőn Egerben vendége volt, hogy fenmaradt festményeit a lyceumi képtárnak kívánja ajándékul felajánlani. A művész özvegye, a maga is művész Petra de Castro, e megmagyarosodott szép lelkű spanyol nő, Szvorényi József perjel, főigazgató ur, a boldogultnak jó barátja utján, a napokban azon kérelemmel járult ő exjához, hogy férje szándékának, részéről is készségesen óhajtott, megvalósítására, fogadná el a művész visszamaradt képeit, melyeket ő maga, a saját költségén bekereteztet, becsomagoltat s Egerbe szállíttat, mint tiszta kegyeleti ajándékot. Ő Exja meleg hangon irt levélben fejezte ki az özvegynek ez áldozatos tényért köszönetét; s elfogadván a becses ajándékot, kijelenté, hogy a képeknek külön, megfelelő helyen, s a boldogult művész czimira- ta alatti elhelyeztetése iránt intézkedni fog, ekkép kívánván gondoskodni, hogy az értékes hagyományban mind a művésznek művészi hírneve, mind a derék férfiúnak emléke fennmalobbanékony természetű asszony-személy, elkövette azt a hallatlan és otromba vakmerőséget, hogy H. úrnak a — kezére ütött! Elképzelhető a megbotránkozás és undor azon foka, mely ezen eset után a szintén ott ebédelő magyarokat elfogta, kiknek pártjára álltak, — dicséretükre legyen mondva — a németek is s miután egy megfelelő viharos sczénát végigcsináltak, — fölkeltek, elhagyták az éttermet és ezentúl egy ideig nem látott magyart a hangzatosán magát Kürhotelnak nevező Urban-helyiség. Persze idővel minden megkopik! Tout vas, tout passe, tout casse et tout lasse! Odamenetelem után pár hét múlva már ismét a mi magyarjaink adták meg a színt és derűt az Urban-étteremnek. A „Kúrhotel Urban“ előtt tehát meg sem állva haladtunk el s bárkánk végig döczögve a falu egyetlen, tiszta utczáján, csupa ízléses 1—2 emeletes házak között, közel a Pfarrhofhoz, Kneipp lakásához, egy nagy sárga emeletes épület udvarára hajtott be, melynek homlokzatán öles betűkkel díszeleg : „Kurhotel Haggenmiller zum Adler.“ Amint eltörődve, a még mindig hulló esőben leszálltunk a sáros udvaron, meg kell vallanom, az első benyomás valami idegenszerű volt s egyáltalán nem volt kellemes. Borúit idő, éhes gyomor, a hajléktalanság szomorú tudata: mindhárom szürke hangulatot ébreszt, türelmetlenné tesz s megvesztegeti az Ítélet tárgyilagosságát. Első dolgunk volt körültekinteni, valóban: mintegy szabadulást keresve. Az utczán a hideg eső daczára is mezítláb őgye- legtek a lehető legszellősebb toalettben leendő bajtársaink: régi kurgasztok, reánk alig vetve egy-egy közönyös tekintetet. Mint később rájöttünk, ez Woerishofenban naponkint 5—6-szor ismétlődő megunt látvány: áthaladni látni másokat az első benyomások azon szomorú skáláján, melyen csaknem minden ideérkező átesik. S később éppen ez ád vigaszt és megnyugvást: solatium est miseris, socios habuisse dolorum! A vendéglő ajtaján egy kellner kapzsiságtól vagy kárörömtől — maig,sem tudom — mosolygó feje s infernális konyhaszag áradt ki. Érezni lehetett a pirított vaj szagát, mely napról*
