Eger - hetilap, 1892
1892-10-11 / 41. szám
41-ik szám. 31-ik év-folyam 1892. október 11-én. Előfizetési dij: 5 frt — kr. 2 „ 50 „ Egész évre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 1 „ 30 v — i) 45 „- , 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Föld! Föld! 1492. okt. 12. — 1892. okt. 12. Amily kételkedve fogadjuk ma első pillanatra az újvilágból — Amerikából — érkező újabb és újabb találmányok hírét, époly, sőt sokai nagyobb kételylyel fogadták 400 évvel ezelőtt a genuai tengerésznek, Kolumbus Kristófnak merész előterjesztését az európai udvarok. Nem kevesebbről volt szó, mint a föld gömbölyű- ségére fektetett alapon, nyugaton az Atlanti óceánon át jutni el Indiába, ahová a portugálok, Diaz Bertalannak 1486-ban tett felfedezése után, Afrika megkerülésével — keletről jutottak. Ki az a Columbus? — kérdezték Genuában. Egy idevaló tengerész fia, lön a válasz, ki 1470-ben Portugáliába menve, ott Perestrello Bertalan királyi hajóskapitány vejévé lett, annak halála után pedig — naplóinak, rajzainak s térképeinek örököse lévén, gyermekes ábrándképeivel akar minket a világ előtt hírbe hozni. Kétszeresen fájhatott Columbusnak az elutasítás hazája részéről: egyrészt, mert hazája elszalasztottá a kínálkozó alkalmat — Velencze fölé emelkedni, ami bizonyára bekövetkezik, ha Columbus nem kénytelen tervével másutt megjelenni. Elutasították Portugáliában, el Angolországban. Mi több: nevetségessé törekedtek tenni tervét, azt hozva fel, hogy ha csakugyan gömbölyű a föld, mint Columbus állítja, — akkor domború részén le fog csúszni, s ha ez megesik rajta, hogyan fog majd felkapaszkodni ? Ily kicsinységgel bosszantották azt a férfiút, aki úgyszólván, gyermekségétől fogva amaz eszmének élt, hogy erős meggyőződése lévén a föld gömbölyűsége, nyugatról is eljuthat oda, ahonnan kelet felől rengeteg kincset hoznak forgalomba. Elképzelhetni az örömet, mely Columbus egész valóját áthatotta, midőn kath. Ferdinand s neje Izabella, a mórok közel nyolczszázados uralmának — 711.—1492. — Granada bevételével, végetvetve, 3 hajót bocsátottak rendelkezésére. 1492. év aug. 3. indult el Columbus azon nagy útra, melynek eredménye az emberiség történetének uj korszakát lön hivatva megnyitni. Holnap, október 13. lesz 400 esztendeje annak, hogy Columbus any- nyiszor kigúnyolt, elutasított lángesze diadalt ült. Föld! föld! felkiáltások oly győzelmet hirdettek, mely az egész világ felfogásával ellenkező utón haladó lángész munkáját koronázta meg. Columbus többet ért el, mint amennyire törekedett, hisz ő Indiába indult, s azt hitte, hogy csakugyan odajutott, innen a Nyugot-India elnevezés; pedig ő uj világot fedezett fel, mely azóta az emberiség, de kivált Európa sorsára rendkívüli befolyással van. Columbus családjának férfiága 1572-ben halt ki, elég alkalmok volt tapasztalni, hogy az uralkodóknak nem a legerősebb oldaluk a hála. Az utókor annál melegebb elismeréssel tartozik a nagy felfedezőnek, mert egyrészt lángesze uj teret jelölt ki az emberiség jó részének munkahelyül, másrészt, mert az újvilág termékei: a krumpli, dohány, kukoricza stb. melyeket nálok meghonosítottak, ma nélkülözhetetlen gazdasági termények. A nagy Antillák gyöngyén — Cuba szigetén, Havanna fővárosban nyugosznak a székesegyház sirboltjában Columbus tetemei, akin még halála után is méltatlanságot követtek el, mert az uj világot nem róla nevezték el, hanem a flórenci Amerigo Ves- pucciról, aki legelőször közölt Európában az uj világról leírásokat. Ha a világtörténelmet lapozva azt látjuk, hogy a kereskedelem terén a vezérszerep keletről a phoenikektől mindig nyugat felé tartott, s a görögökhöz, majd az olaszokhoz, innen a portugálokhoz, majd Hollandiához, s legvégül ma Angliához került: úgy a 400 évvel előbb felfedezett újvilág ijesztő alakban jelentkezik Anglia előtt, hogy a kezéből netalán kieső vezérszerepet — azon pillanatban átvegye. Historikus. Alakítsunk Cecilia-egyletet. Egyik helyi lapunk utóbbi számában reflektálva a főtemplomunkban legutóbb előadott Beliczay-misére, abbeli óhajtásával végzi sorait, vajha Egerben alakulna egy Cecilia, vagy Palaestrina, vagy átalán zene-egyesület, hogy a főtemplomi zenés misék fénye minél magasabb művészi színvonalra lenne emelhető. Megörültem ez óhajnak, látván belőle, hogy mégis van valaki, aki ilyesmit gondol, s lehetnek tán többen is, kiknek keblében ez óhaj szintén lappang, s csak a kívánatos mozgalom megindítását várják, hogy aztán a kibontott zászló mellé sorakozzanak. Föltevém tehát magamban, hogy legközelebb, ha hiányosan is, de hozzá szólok az ügyhöz; hisz vagy lesz eredménye, s ha az erre való lelkesülés s ösztön megvan müveit közönségünkben, akkor a gyenge hang is elég alkalom, mint a kis hócsomó megindulása, az óriási lavina képződéséhez, — vagy nem, s akkor a gyenge szó is elég pazarlás a pusztába való elkiáltásra .... Hogy a nemzetek műveltségi fokának mily nélkülözhetetlen mértéke a zene-cultusz, eléggé bizonyítják azon nagy nemzetek, melyeknek, bár u. n. eredeti tipikus népzenéjök, legalább oly tipikus, mint az olasznak, németnek, magyarnak, nem volt, legalább nem ismeretes eléggé, — s mégis a lehető legmagasabb fokban művelik úgy társulatilag, mint magánlag is a zenét. A francziának is hiányzott eredeti népzenéje; legalább úgy tudjuk, hogy a melódiát az olasz, a harmóniát a német, a ritmust a magyar s szláv népzenében látjuk primitive formálódni, s igy a franczia ősnépi zene ezek egyike- vagy másikából volt kénytelen meríteni vagy imitálni; — és mégis, a francia nemzet a műzenei téren oly nagyra emelkedett, hogy ma a három nagy iskola egyikével: a hangszin-iskolával a franczia dicsekszik. Az olasz kifejté a melodia-iskolát, a német is a harmonia-iskolát; de a magyar zenében rejlő ritmikai erő s gazdagság, mely czigányaink külföldi szereplésekor extasisba hozza az egész müveit nyugatot, nemcsak ki nincs zsákmányolva a müzene számára, de inkább kihalástól félthető, mert a zenei műveltségnek csakis előlépcsőjén állván nemzetünk, az idegen befolyásnak annyira hódoló, hogy maholnap tisztességes czigányunk sem lesz, aki igazi magyaros zamattal tudná játszani eredeti népzenénket: a „magyart“! . . . Lám, a szláv, legalább a lengyel ritmika, megtalálá Chopinjét, sőt, mint említőm, a franczia tudott teremteni hangszin-iskolát: és mi — Lisztünket nyugatnak adtuk, Lavottáinkat elfelejtettük s nem értjük, czigá- nyainkat keringők s polkák kultivitására engedtük átfajzani, s a csárdást se zenélni, se tánczolni nem tudjuk! ... A félmüvelt- ség jele ez; mert valamint a népies kifejezéseket, a tájkiejtéseket a tudákos grammaticus üldözi s elitéli, de a nyelvbölcselő ép ezekben látja a nyelvkincset és tenyésztő őserőt: úgy a zeneileg félmüveit is kicsinylőleg mosolyog a népzene gagyogásain, de a zene-esztetikus azon ős ködmaszszákat látja bennök, melyekből Herschelék tana szerint a ragyogó naprendszerek alakultak. . . Tán eleget mondtam azoknak, kik tudnak s szeretnek gondolkozni s elmerengni a nemzeti lét és nagyság biztosítékai fölött. Tudvalevőleg a minden oldalú lehetőlegmagasb miveltségben
