Eger - hetilap, 1892
1892-09-27 / 39. szám
308 déli végfala, melynek csúcsánál volt alkalmazva egy csinos kis torony harangocskájával, a szeplőtelen Szűz, sz. Ignácz és sz. Alajos fülkékbe állított szobraikkal diszesittetett, s e föliratot nyerte: Gymnasium Societatis Jesu, Auspice Deo Optimo Maximo, formandae bonis moribus, Uteris juventuti po- situm Anno 1754. Az építményt szakértők 18000 frtra becsülték; noha tulajdonkép okkal móddal 13000 frtnyi költséggel állíttatott elé." (15. I.) A tárgyilagosság még egy kis helyreigazítást kivan meg: az „Eger“ múlt számában megjelent felszólalás amaz állítása, mely szerint „Mars zordon fiai már csak gavallér-udvariasságból is ügyekeztek a lehetőség szerint mégkimélni Minerva emlékezetét“ nem megfelelő, mert az bizony akkor is ép úgy be volt meszelve, mint a hogy most tették, kifejezett akaratom ellenére: a tudós pallér előtt érthetetlen lévén az, hogy e i. sz. feleségem ábrázatján ki nem állhatom a — s minket. Mire e sorok a t. olvasó elé kerülnek, tán a vitás tábla is restaurálva leend: annak felső része az aranyozott betűkkel együtt teljesen eredeti 138 esztendő-előtti alakjában volt megőrizhető, mig az alsó részen a kő külső rétege lemállván, a felirat a még látható nyomok szerint lett mélyítve s restaurálva. Követni fogja ezt a Csiky Sándor-utczai bejárat gyönyörű domborművűnek helyreállítása a természetes kőszinben, valamint remélhetőleg a három szenté is — ha ugyan egy újabb „bölcs rendelkező elme“ — ki előtt még a szentek sem szentek — nem lép közbe. (Úgy hallom, ezen újabb összeesküvés már is folyamatban van !). Pedig bizony megérdemelnék, hogy kissé megmossák őket, mert elég türelmességre vall az, hogy a másfél század alatt felhalmazott s rákent mészréteget mindmáig szó nélkül tűrték. Ezzel kapcsolatban engedje meg a t. szerkesztő úr, hogy az inscriptiók történelmi jelentőségének ismételt hangsúlyozásával, egy másik javaslattal is előálljak. Mit gondol: rosszúl festene a Csiky Sándor utczai bejárat fölé az ott levő s e czélra mintegy önkényt kínálkozó helyre vagy ilyen feliratot alkalmazni? M. KIR. ÁLLAMI REÁLISKOLA ALAPÍTOTTA EGER VÁROSA MDCCCXC ÁLLAMOSITTATOTT . . . MDCCCXCI Ismerve Eger v. áldozatkészségét kulturális czélokra. mely ezrektől sem riadt vissza, azt hiszem, hogy egy ilyértelmű márványtábla létesítésének dicsőségét sem fogja az egri Bükk-egy- let régészeti osztályának átengedni, s a jelen figyelmeztető kérés elegendő leend az eszme valósítására is. Kezeskedem arról, hogy Égetett emberi csontrészek is tűntek fel már a felső rétegek között, de különösen az alsó rétegben emberi koponyához tartozó két darab rész, de égetetlen állapotban. Orvosi vizsgálat szerint egyik homlokcsont, másik pofacsont. Valószínű, hogy a hunok a hullaégetésnél a koponyát megkímélték. 1880-ban T.- Burán egy uj tiszai gátnak emelése alkalmával szintén merültek fel huu sirok. Hoztam onnan két vagy három koponyát múzeumunk részére, egy nagy kalczedon gyöngygyei és egy egyenes pengéjű törött, rozsdás, ötven centiméter hosszú karddarabot. E koponyák is égetlen állapotúak voltak és köztük egy hun módra torzított koponya. A hamvvedrek az őrvényi sírban megkülönböztetőleg szintén az alsó rétegben a csontrakás felett voltak elhelyezve; valóságos hamuedények, párosával hamvakkal megtöltve. Kiegészítő része volt még e sir alsó rétege tartalmának egy fehér szürke égetésü, egyik oldalán füstös csupor, mely a sir északi oldalába volt letéve, füllel le s szájjal Keletnek néző helyzetben. Ez különös szinelési módot visel magán. A nyaka alatt levő kettős karezkörvonal már piros festékkel van bevonva; ezenfelül ugyanezen festett karczvonaltól ecsettel alkotott piros festékű szalag fut alá, mely az edény füle alatt csokoralakban végződik. Megjegyzem erre nézve: A Pompéji romjai között felmerült képrajzokon hasonló pirosszinű festést lehet látni. Annyi érdek van még ez edényhez kötve, hogy ez régiségi gyűjteményemnek s egyúttal a tiszafüredi múzeumnak legelső törzslelete. E csuporban nem hamvak voltak, hanem ikrás földnemmé vált étektartalom az edény felerészéig, azon mithoszi jelentőséggel, hogy a sir lakója a túlvilágon meg ne éhezzék. Volt még e sírnak egy másik nevezetessége is, mely nélkül itt egy hun sir sem szokott lenni. Az tudniillik, hogy az alsó rétegében egy egész törött fehér tojáshéjat is leltem, földdé vált tartalommal. A t.-burai hun temető sírjaiból is kaptam egy római gyáratu (a barbár edényekkel már ott római edények is a régi 1754-iki latin s az új 1891-iki magyar emléktáblák békésen fognak egymás alatt megférni, a jezsuita szellem kísértésétől sem kell őket félteni s meglesz az a jó eredménye is, hogy majdan a következő században, az egységes középiskola születése napján, egy jövendő bölcs rendelkező elme minden megerőltetés nélkül fogja kideríteni a tudományok eme csarnokának egykori rendeltetését! — A főutczai homlokzatnak szemetszúró csupaszságán egy megfelelő s államköltségen beszerzendő felirattal szándékozom segíteni. Még egy kérdésre szeretnék reflektálni, melynek hetek óta s naponta többször vagyok áldozata. Mikor lesz már kész a reáliskola? Mivel erre magam is kiváncsi vagyok, csak annyit mondhatok, hogy szerződésileg (azaz a papiroson) kész volt már augusztus 31-én, ámde majd az ablak-üvegtáblák tévedtek a cseh Egerbe s csak alapos desinficiálás után bocsájtattak be a napokban a magyar Eger határaiba, majd bizonyos óriási vas-szipkák rekedtek el az úton (bizony rossz jel!) s azok után még ma is hiába epedünk, majd más Staud-féle kritikus napok köszöntöttek be kelleténél számosabban. Egyebekben eszembe jut az egyszeri lovasról szóló adoma, ki arra a kérdésre: Wohin reiten’s? csak annyit mondott: Fragen’ s mein Rferd! Most pedig engedje meg, hogy Önhöz s igy közvetve a t. olvasókhoz egy kérdést intézzek. A boldogult gymnásiumi laktanya minden utolsó zugával el tudtam bánni, mindennek meg van s meg lesz a saját rendeltetése. Van azonban a reáliskolának 2 nagy öles nyílása, mely a déli homlokzatról s az északi falról meglehetős indiskréczióval bámészkodik a közönségre, s melyet a rajzoló geometriában az ellypsis szemléltetésére par excellence lehetne értékesíteni. Ez a 2 sötét dísztelen lyuk bánt engem; s miután a padlás a folytonos szellőztetést nélkülözheti, hasznosítani szeretném, vagy legalább is ártalmatlanná tenni. Gondoltam én már egy negyedik szentre, harangocskára, nap- s egyéb órára ... de egy sem elégít ki. Polgártársaink közt vannak bizonyára még többen, kik ezen nyílások eredeti rendeltetésére (!) emlékeznek: én úgy képzelem, hogy a délinél lehetett alkalmazva az a tornyocska, melyről fentebb emlékezik meg a krónika. Végre is tán legczélszerűbb volna e kérdés — az oválisok legalkalmasabb felhasználása — ügyében nyílt pályázatot hirdetni, olyformán, hogy a legjobb javaslat szerzője egy aranyat — fizetne a reáliskolai segély-alap javára. Visszatérve az „Eger“ múlt számának felszólalására, kijelentem, hogy részemről annak megróvó soraiban mi kifogásolni merültek fel) talpas kis pohárt, melyben szintén tojás volt. A tojás az ősidőben is egy uj jövő élet misztikus szimbóluma. Magyar pogánykori sírokról nem szólhatok, mert ilyeket nem leltem. Annyit mégis felemlíthetek, hogy az őrvényi határban bizonyos nagy homokhát elhordásánál hamvvederben egy kis bronzból öntött Krisztuskép találtatott; hasonlókép Tiszafüreden egy magtár alapjának ásásánál szintén hamvvederben valamivel nagyobb bronz Krisztuskép jött napfényre. Ez utóbbi harnvve- der a tiszafüredi muzeum birtokábau van, valamint a két Krisztuskép is. Feszitett alakú mindkettő, de a fő nélkülözi mindegyiken a szokott tövis-koronát. Karczagon 1879-ben a város keleti külső részén volt egy Kápolnás nevű halom. Ez az ottani honvédség részére czéllövé- szeti használatra megbontatván, hogy azt megvizsgáljuk, én és Römer Flóris nagyváradi apátkanonok meghivattunk. Azt tapasztaltuk, hogy a halom tetején csakugyan volt valaha egy kisszerű kápolna, de csak olyan, hogy abba alig férhetett több, mint a miséző pap és az oltárszolga. De hát mégis nem ok nélkül viselte e halom a „Kápolnás“ helynevet. A kápolna régi őspogány temető fölibe volt emelve. De körülötte a sűrűén fekvő csontvázak, minthogy apró kis keresztecs- kékkel is bírtak, keresztény temetőre vallottak. De mily időre mégis ? A koponyák egy-egy egész téglán feküdtek s a koponyák tarkója és a téglák között IV. Béla királynak egy-egy rézérme tűnt elő. Ez éremletéteményezés már nem keresztény, de inkább pogánykori szokás követésére vall, mely tehát a magyaroknál is dívott még IV. Béla király idejében. Egy tiszaszőlősi pogány temető sírjából a koponya tarkója alól, mely a sir fenekén fekszik, egy-egy kovakés vagy kovanyilhegy merül fel mindig. ________ Tariczky Endre. w
