Eger - hetilap, 1892
1892-09-27 / 39. szám
39-ik szám. 31 -ik év-folyam 1892. szeptember 27-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Idöjóslás. Az országos magyar központi meteorologiai intézet Budapestről naponta megküldi hazánk jelentékenyebb helyeire a lég- tünettani megfigyelések egybevetése nyomán megállapított, bekövetkezhető időjárásra vonatkozó tudósítását. így kapja meg ezt a déli postával az egri magy. kir. pósta- és távirda-hi- vatal is, mely azt aztán megérkezésekor nyomban nyilvánosan kifüggeszti, s mi kényelmesen leolvashatjuk: milyen időjárásra lehet kilátásunk a közelebbi napokban. S mig a gazdák, akiket ez a dolog legfőképen érdekel, fejcsóválással adják jelét hitetlen Tamáskodásuknak, esetleg, aggodalmuknak; addig a suszter-inasok (vagy pardon-gráczia szegény fejemnek: a „czipész-ta- nonczok“) röhögve ugrálnak az idő-hirdető tábla előtt, ha „esőt“ kiált, midőn a verőfényes égen egy iczipiczike bárányfelhő se látható. Szóval: itt határozottan „időjóslással“ állunk szembeD, tehát oly ténynyel, mely, ha komolyan beválik, nemcsak gazdá- szati, de sok más egyéb társadalmi viszonyainkra nézve is kétségkívül igen nagy jelentőséggel bir. Miután azonban ma már minden okos ember tudja, hogy „a próféták kora lejárt“, a természettudományokban kevésbbé járatos, de azért eléggé értelmes és helyes gondolkozású ember könnyen vetheti s veti is föl azt a kérdést, hogy: hát az ilypn idő-prófétálásoknak lehet-é valamelyes hitelt adni? Feleljen meg e kérdésre maga a tudomány. E sorok írója a magyar tud. akadémia által pályakoszoru- zott, 1874-ben megjelent müvében a meteoromantiáról vagy „időjóslásról“ a következőket irta: „A légtünettannak (meteorológiának) egyik gyakorlati oldala, természetesen, abban állana, hogy a megelőző légköri jelenetekből, mint okokból, a bekövetkezőket, mint okozatokat, eleve megmondja, amennyiben hasonló okok rendszerint hasonló eredményeket szülnek. Ha azonban fontolóra veszszük, hogy a légköri viszonyok néha mily gyorsan és váratlanul váltakoznak egymásra, azonnal beláthatjuk Arago szavainak igazságát, mely szerint: „ismereteink jelen álláspontjában gondolnunk sem lehet arra, hogy az időjárást egy évre, egy hóra, egy napra, sőt mi több, csak a legközelebbi órára is eleve megjósolhassuk. Bármily haladást tegyen is a tudomány, lelkiismeretes és jó nevű tudományos ember soha sem fog „idő-josló“-ként föllépni, s a meteoromantia aligha fog valaha a természettudományok ágai közé sorakozni.“ Az aféle időjóslások tehát, minőket napjainkban egyik vagy másik gyakorlati meteorologtól — például Németországban Stief- fel tanártól, vagy nálunk Ballátói — olvasunk, csak annyiban bírnak némi értékkel, amennyiben óvó figyelmeztetésül kívánnak szolgálni némely, bekövetkezhető szokatlanabb, vagy rendellenes időjárásokra, melyek összevágó körülmények közt, az előző időkben már gyakrabban ismétlődtek. Ilyes körülményekből tehát sejteni, kombinálni lehet; vakon hinni: nagy hiba. A légköri jelenetek közt számos olyanok adják magokat elé, melyekből, mint előzményekből, az idő ilyen, vagy amolyan fordulatát várhatjuk. Ha például nálunk déli szelek uralkodnak, s a légsulymérő alászáll; ha a ködök fölemelkednek; ha a rétegfelhők már kora reggel följelennek, s napkeltekor hajnali bibor- fényben úsznak, vagy fürtös rétegfelhőkké alakulnak; ha a Nap és Hold körül udvarok és fénykörök képződnek stb. esős időt várhatunk. Ellenben, ha az északkeleti szelek kapnak erőre, ha a ködök aláereszkednek, ha a felhőtömegek bárányfelhőkké alakulnak, vagy a rétegfelhők esti pírban égnek stb. tartósabb derült időre lehet kilátásunk. A fürtös felhők, szétágazó fa alakjában összegyülekezve, szeles időt, — derült estéken a látó határ körül sorakozott réteg-felhők erős harmat-lecsapódást, — szokatlan szélcsend, tikkasztó hőség, s a légsulymérő hirtelen és tetemes alászállása vihart és égiháborút jeleznek. A gazda jól teszi, ha ily jelenségeket megfigyelve, az eshetőségekhez alkalmazottan teszi meg a szükséges előintézke- déseket. Fölös óvatosság soha sem árt, — tartja a közmondás. Értelmes ember saját tapasztalásából tudja, mennyire tévedne, ha ama jelenségeknek kelleténél nagyobb fontosságot tulajdonítana. Éjszaki szelek is hoztak már nekünk erős csapadékokat épen úgy, mint a déli szelek derült időt. 1836. jan. 29—30-ika közt — írja Berghaus — a légsulmérő egyszerre 15 vonalat ugrott alá, még sem következett be reá a rettegett vihar. Téves azon állítás, hogy a szokatlanul hideg teleket túlságosan meleg nyarak, s ezeket fagyos telek követik. Számos eset volt már, hogy hő nyarak után enyhe telek állottak be, miként ezt az 1811. 1819. 1822. és 1834-iki évek igazolják. Európában enyhe télre hideg tavasz különösen akkor szokott következni, ha Éjszak-Amerikában a tél kemény volt. Ha tavasz kezdetével a hőmérsék gyorsan emelkedik, s kivált május 12. 13. 14-ike, Pongrácz, Szervácz, Bonifácz hirhedett napjai szokatlanul melegek, utófagyoktól csaknem bizonyossággal tarthatunk. Ilyes, és ezekhez hasonló „időjóslások“ hosszas tapasztaláson épülnek, s a gyakorlati életből tudjuk, mennyit érnek. A „Százesztendős kalendáriom“ időjóslásai tehát egyátalán nem bírnak több becscsel, mint az „Álmos könyv“ jövendölései, s aki az időváltozásokat a Hold, földünk e változékony, de különben jámbor udvaronczának fényváltozataiból akarja kitanulni, épen annyira megy vele, mint aki csúzos lába száránál jobb barometrumot nem ismer.“ Száz esztendő előtt is úgy csinálták a kalendáriumi időjóslást, mint ahogy most készítik a nép számára szerkesztett naptárakban a kalendárium-csinálók. Igen érdekesen és tanulságosan illusztrálja ez eljárást a többek közt azon tréfás adoma, mely néh. M. A. F. jeles csillagtudósunk életéből maradt ránk, ki tudvalevőleg, évtizedeken át úgyszólván egyedül monopolizálta a csillagászati naptár készitését. Egy valamelyik évben jelentette a fia, hogy már letisztázta a kalendáriumot, csak az időjóslást kell még belerakni. — No, hétfőre irj csöndes esőt, — diktálja az öreg csillagász a fiának. — Akkor nem lehet, — kiáltja be a szomszéd-szobából a felesége, — mert hétfőn nagy mosásra készülünk. — No hát ird keddre, fiam, hogy: „erős zápor.“ — Akkor se lehet, mert kedden száradni kell a ruhának, — hangzik a szomszédból. — No hát tedd szerdára, hogy: „tartós, nagy esőzés“, — mondja az öreg időjós türelmesen. — De akkor még úgy se lehet, — hangzik belé a replika, — mert akkor meg vasalni kell. — No hát akkor ird csütörtökre, hogy: „felhőszakadás, nagy égi háborúval, mennydörgős mennykő-hullásokkal, — fakadt ki végre, türelmét vesztve, az öreg ur.
