Eger - hetilap, 1892

1892-09-27 / 39. szám

306

Meyer W. jeles csillagász beszéli, hogy egy Ízben a bécsi csillagvizsgáló intézet, mely az osztrák-német tartományok részére a naptárak csillagászati részét készíti, arra a vakmerő kísérletre vetemedett, hogy az általa valamelyik évben kiadott „N é p k a- len dárium“-ban, a csak úgy gondolom szerint az egyes napokra bejegyezni szokott, haszontalan, s a tudomány méltóságával homlokegyenest ellenkező időjóslásokat elhagyta. No, ezt a vakmerőségét meg is bánta, mert az az idei naptár egész kiadása a nyakán maradt. Az ördögnek se kellett. Sőt oly nagy bizalmatlanságnak s gyanúsításnak tette ki magát ez által az intézet, hogy kénytelen volt népnaptárában az időjóslásokat újra fölvenni, amelyeknek elkészítésével, s a naptárba illesztésével az — intézeti szolgát bizta meg, ki ez által a bécsi országos csillag- vizsgáló intézet hivatalos időjóslójának fontos és magas tisztségével lett kitüntetve.

Mai napság már az egész földkerekség minden országában, ahová csak a czivilizáczió képes volt befurakodni, úgynevezett meteor ologiai észlelő állomások vannak berendezve, melyek a légkörbéli tüneményeket, az időjárás változásait alkalmas tudományos eszközeik segítségével folytonos figyelemmel kisérik, azokról pontos jegyzékeket vezetnek, s az ekként egy- begyült adatokat a további tudományos feldolgozás végett időről időre, vagy ahol lehetséges, mindennap telegráf utján a központi meteorologiai intézetekbe küldik. A müveit államok által nagy költséggel fentartott ezen meteorologiai észlelő állomásoknak köszönhetjük tehát, hogy ma már e földkerekség bármely pontján eléforduló abnormális időváltozásról, teszem azt: valamely pusztító égiháborúról, mely esetleg bennünket is fenyegethet, az ottani észlelő állomás sürgönye utján sokkal gyorsabban értesülünk, semmint ama veszedelmes vihar légkörbeli utján hozzánk érkezik, s igy nem érvén bennünket váratlanul, a körülményekhez képest, lehetőleg védekezhetünk is ellene.

A meteorologiai megfigyelések főképen arra valók, hogy egyrészt a bekövetkezhető időjárásra vonatkozó föltevéseket, melyek hosszas tapasztalás nyomán jöttek létre, ha azok a tudomány elveivel is megegyeznek, támogassa, s időről időre a tapasztalás által is igazolt újabb gyakorlati hipothézisekkel gazdagítsa; másrészt azon gyakorlati időjóslatoknak, melyek semmi tudományos alappal nem bírnak, értéktelenségöket, helytelen, sőt káros voltukat kimutassa. Nagy tévedés volna azonban azt hinni, hogy a meteorologiai intézetek által közhírré tett időjóslások, habár tudományos megfigyeléseken, s következtetéseken alapulnak is, csalhatatlanok, s igy okvetlen bekövetkezésökre teljes biztosságAz „EGER“ tárczája.

Emlékül Margitnak.

Ha feltüzik menyasszonykoszorúd S esküt rebegsz az oltár zsámolyán,

S majd szivedet boldogság rezgi át,

Egy pillanatra gondolj én reám;

Egy kis virágot, halvány rózsaszált Menyasszonykoszorúdból küldj nekem,

A szép álomból, a mi megmaradt,

E kis virágszál lesz már mindenem.

Ha fáj a szív, s a lélek nyugtalan,

Ha üdv, szerencse minden elhagyott,

Mely hozzád — képzeletben — elvezet,

Ebben bírok egy drága zálogot;

S a sorsszeszély bármerre dobjon is, így majd mi ketten gondolunk reád,

És kéri Istent boldogságodért

Egy megtöi-t szív, s egy hervadó virág!

_________ Szapáry József.

A hun sírok,

A közelgő millennium nagy nemzeti ünnepe alkalmából a magyar nemzeti muzeum ásatásokat tesz, hogy a honfoglalás nagy eseményére vonatkozólag e hon téréin lakott fajrokonaink ismertetésére netán újabb emlékmaradványokat találjunk. S a kimondott ige már kezd megtestesülni. Mint a lapokból olvasható volt, Csongrád városában a nemzeti muzeum megbízottja nagy hun temetőt talált.

gal számíthatunk. Fönebb már megmondottuk, hogy hosszas tapasztalati adatokból, s tudományos meteorologiai megfigyelésekből az időjárás közelebbről bekövetkezhető, ilyen vagy amolyan változásait sejtenünk, sőt több-kevesebb valószínűséggel gyanítanunk lehet, de azoknak vakon hitelt adni oktalanság volna.

Mert min alapulnak ezek a meteorologiai időjóslások? Mindenekelőtt és legfőképen a lég nyomásán, és a lég hőmér- sékén. Azonban, akik érdeklődő figyelemmel kisérik a lég súlymérő (barometrum) és a hőmérő (thermometrum), a meteorolo- gusok e két legfontosabb instrumentumának szeszélyes változatait, nagyon jól tudják, hogy azok nemcsak naponkint, de óránkint, sőt úgyszólván perczenkint mennyi ingadozásoknak, hullámzásoknak vannak kitéve ugyannyira, hogy a beáll ható időváltozásokra nézve ezek után indulni csakugyan képtelenség.

A nagy közönségnél általánosan el van terjedve az a balhit, hogy a légsúlymérő alászállása, vagyis a levegő súlyának csökkenése esős idő bekövetkezését jelzi, mig a barometrum, vagyis a légnyomás emelkedésével szép derült időre számíthatunk. Menynyire téves és megbizhatlan ez a felfogás, kitűnik abból, hogy tapasztalás szerint Közép-Európában a légsúlymérő emelkedése legtöbbnyire esővel szokott járni. Ha Anglia déli, s Francziaország éjszaki részén esik, az esős idő bekövetkezésére nálunk is csaknem egész biztossággal következtethetni, főleg ha a barometrum folytonosan alábbszáll. De ha a légsúlymérő emez alászállása nem egész határozottsággal tapasztalható, s az esőzés nem áll be hamarosan, akkor annál inkább számíthatunk az esős idő bekövetkezésére, ha a barometrum emelkedésnek indult. Ha az úgynevezett fürtös felhők szétfoszladoznak, s az égboltozatot tejfehér borulat kezdi elfödni, csaknem biztosan számíthatunk tartósabb esős időre. Több valószínűséggel következtethetünk a légsúlymérő állásából a szelek erejére. Mérsékelt légnyomás mellett rendszerint a szél ereje is mérsékelt mindaddig, mig a barometrum alászállóban van; de ha emelkedni indul, a szél is fölelevenűl; mig ha a barometrum hirtelen alászáll s a szél hevesen kezd fújni, az égi háború bekövetkezését biztosra vehetjük.

Az időváltozás bekövetkezésére nézve, helyi tapasztalatok és megfigyelések nyomán megállapított elfogadhatóbb előjelek a következők: alászálló köd rendszerint derült időt igér, mig a felszálló köd, főleg akkor, ha a hegyormokat huzamosabb ideig borítja el, rossz időt, vagy legalább is tartós borulat bekövetkeztét jelzi. Hegyvidékeken, kivált bőséges éjjeli esőzés után, a felszálló reggeli köd, kivált magas hőmérsék mellett, csaknem csalhatatlan jele a délesti órákban bekövetkezendő zivatarnak. Ez a

Én már a hetvenes években kerestem a hun és magyar pogánykori sírokat, hogy mily sikerrel: azt akarom elmondani. De előbb a nagy hun Nekropolisról (igy nevezte Ipolyi az érdi százhalmokat) szólok, a hol a tarnavölgyi csatában elesett százhuszonötezer hun vitéz és Keve, Béla, Kadicsa, Réva hun kapitányok hamvait is sejtik.

Legrégibb történetíróink is úgy emlékeznek az érdi százhalmokról, mint nagy hun temetőről. A jelen században is annyira érdekelték azok történetíróinkat és régészeinket, hogy tanulmányozásuk tárgyául tevék s ásatásokat rendeztek.

Horváth István 1843-ban tett ásatási kísérletei után úgy ismerteti azokat, mint a melyek csontokat és vasdarabokat tartalmaznak.

„ Érdi János (Luczenbacher) 1847-ben négy halmot ásatott meg. 0 már szakavatottan vizsgálván meg, azt mondta: hogy azoknak tetején a hányt föld rétegei között, három egymásra helyezett jelkövet talált s alattok laposkő és ezen alul kitapasztott sárga agyagrétegek s ezekben égés fekvetek valának, temérdek cserépdarabokkal.

Ezek után Kereskényi Gyula érdi lelkész tanulságos s eredményes kutatással buvárolta a nevezetes halmokat. 1874-ben két halmot bontván meg, mindkettőnek belső alkotását rajzban is felmutatta ugyanazon évben megjelent iratában az érdeklődő közönség előtt, s ezzel valóban nagy szolgálatot tett a hazai régészetnek.

Ezen okulva, úgy láttam, hogy ezen halmoknak első jellegök a rétegzet, s különösen a felmutatott ábra szerint az egyikben a rétegzet körives, a másikban vízszintes. És mindkettőnél a legalsó réteg sajátságosán különlegesebb és tartalmasabb a többinél. És mik alkotják a rétegeket? Égés fekvetek, hamu, szén, pernye, közbe-közbe sárga agyag és földszintréteggel váltakozva. Hozzáadja még, hogy a hamvakat, égetett tetemeket kocsiszámra lehetne összeszedni.

Második jellegök: belül, felül mindegyikben három jelkő van