Eger - hetilap, 1892
1892-09-13 / 37. szám
291 Én tehát úgy okoskodom, hogy midőn Hevesvármegye, e kitünően magyar törvényhatóság elemi népoktatás-ügyének törvényszerű rendezésénél oly nagymérvű áldozatkészséget tanúsít, a mely méltán követésre méltó példaként állítható, de a mi anyagi erejét a végsőig igénybe vette; méltán remélheti e törvényhatóság, a mely évi 1.198,319 frt állami adót fizet, hogy most a népoktatás felsőbb tagozatának, a polgári iskoláknak létesítésénél az állam részéről anyagilag támogattassék; hiszen ezt a közoktatási kormány már 1874-ben kilátásba helyezte. Az érdekelt községekben tehát állami jelleggel vélem a polgári iskolákat felállitandóknak, oly formán, hogy a községek elen- gedhetlenül gondoskodnának saját erejükből az intézet czélszerű elhelyezése, azok teljes felszerelése felől; a közoktatási tárcza ellenben viselné az intézet személyi kiadásait (a mi egy-egy polgári iskolánál 6—8 ezer frtot igényel). A polgári iskolák nem egyszerre, hanem bizonyos időrendben szerveztetnének, hogy ily módon a közoktatási tárcza se legyen megyénk részéről egyszerre tűligénynyel meglepve. A sorrendre nézve úgy vélném, hogy 1893/4. tanévben megnyittatnék Gyöngyösön az állami polgári leányiskola, Hatvanban pedig, hol a szervezés iránti hajlandóság már is mutatkozik, az állami polgári fiúiskola I. osztálya; 1894/5-ben Tisza-Füreden és Pásztón, végre 1895/6-ban Hevesen nyittatnék meg az állami polgári fiúiskola I. osztálya. Gyöngyöst kivéve, a többi községben csak a fiúk számára állíttatnék polgári iskola, a mely fokozatos fejlesztések a vidék viszonyainak megfelelően akként szerveztetnének, hogy betetőzésül a tiszafüredi, hevesi és hatvani gazdasági tanfolyammal, a pásztói polgári iskola ipari szaktan- folyammal lenne kiegészítve; a gyöngyösi állami polgári leányiskola kereskedelmi szaktanfolyammal nyerne befejezést. Azt hiszem, hogy ezen intézetek, minthogy a szóbanforgó községek az illető vidékeknek központjai, rendkívül becses kulturális és közgazdasági tényezőkké válnak nemcsak a község, hanem az érdekelt vidékre nézve is. Egerben a leányok számára van már polgári iskola az angolkisasszonyok intézetében, a fiúk részére nincs szükség ily intézetre, amennyiben itt főgymnásium és állami alreáliskola áll fenn. Ha tehát tervezetem a Tekintetes közigazgatási Bizottság helyeslésével találkozik, oda terjed tiszteletteljes kérésem, mél- tóztassék az érdekelt községeket utasítani, hogy az általam kitűzendő időben a polgári-iskola ügyét vegyék tárgyalás alá, az intézet elhelyezése és felszerelése ügyében hozzanak határozatot, s az intézetnek állami jelleggel felállítása iránt indokolt kérvényüket a Tekintetes közigazgatási Bizottság utján teijesszék a közoktatásügyi minister úr elé. Kiváló tisztelettel. Eger, 1892. évi szeptember hó 5-én. Halász Ferencz, kir. tanácsos, tanfelügyelő. Városi ügyek. A folyó év szeptember 7-én tartott képviselőtestületi ülésből. Indítvány folytán határozatba ment, miszerint tekintettel arra, hogy Kossuth Lajos hazánk nagy fia, és Eger város díszpolgárának folyó év szeptember 19-én bekövetkezendő 90-ik évi születésnapjának évfordulója társadalmi utón megünnepeltetni fog; ezen ünnepélyhez a város mint erkölcsi testület szintén hozzá járulni kívánván, Kossuth Lajoshoz üdvözlő iratot intéz, mely üdvözlő irat előterjeszthetése czéljából ugyancsak folyó hó 11-én rendkívüli képviselőtestületi ülés fog tartatni. A város terén lévő Décsi-féle háznak katonai irodákul leendő megvétele, s a czélnak megfelelően leendő átalakítása elhatároztatott, s foganatosításával a városi tanács bízatott meg. Az egri kir. pénzügyigazgató megkeresése folytán, a bor és sör-italadó, a hús- és czukorfogyasztási adó, úgy a szeszitalmé- rési adónak 1893-ik évre leendő bérbevételével az italmérési bizottság bízatott meg. Az egri kasinóegyesület átirata, melyszerint az általa gyűjtött és kezelt 5330 forint lámpavilágitási alapot a város hatóságának kezelése alá bocsájtja oly feltétel mellett, melyszerint az, mint az egri kasinó lámpavilágitási alapítványa kezeltessék, és a tőkének kamatai, kizárólag utczai világításra fordittassanak, köszönettel fogadtatott s polgármester megbizatott kérdés alatti összeg átvétele s közpénztári kezelés alá leendő előírására. Ebből kifolyólag egyidejűleg az egri új kasinó igazgatósága felkéretett, hogy szíveskedjék az általa kezelt lámpavilágitási tőkének átengedése iránt tett múlt évi felhívásra mielőbb nyilatkozni. A kir. belügyministerium leirata, melyszerint a lakbérleti szabályrendeletet azzal küldi vissza, hogy miután a város a szabályrendelet 4-ik §-ának a bérnegyedekre vonatkozó azon határozmányait, melyszerint az évnegyedek január, april, junius és október 1-én kezdődnek, továbbra is fenntartatni kívánja, a szabályrendeletet jóváhagyhatnak nem találta; egyszerűen tudomásul vétetett, s egyidejűleg kijelentetett, hogy miután a testünak, mint: az ügyszeretet, a közjóért való lelkesedés, magasztos idealizmus 1 És mennyivel magasabb szempont alá esik az előbb említett kevésbé nemes rúgok közül az anyagi érdekek ösztönzése is, mint ilyen, ha valaki nem önmaga, de családja jólétéért nem engedte lankadni egy egész életen át a kitartó szorgalom szünetet alig ismerő lelki erélyét; — midőn nem a pénz és gazdagság vágyása, de övéinek szeretete élt bensőjében, valahányszor munkához fogott. Egy oly egyénre, ki ama lelki jelenségekkel keblében: ügyszeretet, a közért való lelkesedés, családja jóléte és boldogsága után való sóvárgás — lankadatlan szorgalommal dolgozott élete minden szakában, a tisztelet és nagyrabecsülés érzelmeivel kell tekintenünk s magunknak követendő példányképűi választanunk. Ily munkásság szép eredményeire hívjuk fel t. olvasóink figyelmét jelen sorainkkal; — oly férfiú egyéniségét állítjuk elő az ő müvei felsorolásával, akire az előbb vázolt jellemvonások egészen ráillenek. E férfiú Sajóssy Alajos, akadémiai fes- tész, az egri cistercirend főgimnáziumának és érseki tanítóképző- intézetnek jeles tanára, a festő-művészet egyik hivatott művelője, kinek munkáiról lapunkban már néhány évvel ezelőtt megemlékeztünk, de aki azóta egyéb művein és más irányú munkálkodásán kívül ismét számos értékes festménynyel gazdagitá hazánkban a róm. katolikus egyház templomi festészetét. Nem kevesebb, mint hetven díszes oltárkép tanúskodik bámulatos munkásságáról és a festőművészet iránti meleg szeretetéről és hivatottságáról. Hetven műnek a megtekintésébe is belefáradna az elme; hetven festménynek figyelmes, minden sajátságra kiterjedő megszemlélése is napokat venne igénybe. Hát azokat a lélekben eszmeileg megalkotni, s a lélekben élő eszmét a vászo- non megrögziteni; az Alkotó remekének, az emberi testnek plasztikai arányait és minden mástól elütő színét, az izmok körvonalait, a ruházat redőjeit, a természeti lények hű képmását és ami legcsodálatraméltóbb: a lelki jelenségek arczbeli külső nyilvánulásait — a festékből, ez élettelen porból alakirani ki: mennyi szellemi és testi fáradságot kívánhatott ez! Egyetlen ily műnek elkészítése nagy munka, mert a szellemi erőket a megfeszítésig igénybe veszi, ha műbecsű munkát akar a művész készíteni; s éppen azért e dolgot hetvenszer teljesíteni, mindig új meg új nehézségeket küzdve le az elmétől vezetett kéz által, a kötelesség erkölcsi kényszere nélkül —, ez: érdem; eme munkásság: erény, annál is inkább, mert az ő ily irányú folytonos tevékenységének erkölcsi rugói az előbb vázolt nemesebb lelki motívumok voltak és az állásával járó bokros elfoglaltságán kivül cselekedte, egy másik eszmekörben, annak javára. Egerben négy iskolában oktatja a serdülő ifjúságot a rajzolás- és festésre s százakra,- sőt talán ezrekre megy azon, már férfiakká növekedett tanítványai száma, kikkel hosszas tanári működése alatt az ábrázolás tudományának készségét és ismereteit elsajátíttatta s kikben az esztétikai szépérzéket és finomabb műizlést kifejlesztette. Ily szorgos elfoglaltság közepeit fejtette ki ama, a viszonyokhoz mérten bámulatos munkásságot, melyről az alább elsorolandó 70 müve tanúskodik ékesszólóan. Általánosan ismert szívélyes udvariassága kérésemre többször megnyitván előttem műtermét, alkalmam nyílt részint kész, részint készülőiéiben levő műveit megszemlélni s azokban gyönyörködni. Ekközben nemcsak arról győződtem meg, hogy e hely a szorgalom és kitartó munkásság tanyája, hanem arról is, hogy annak a magasztos szép genre-nak melyben munkálkodik, egyik legkiválóbb művelője. A közelmúlt napokban volt alkalmam látni négy utolsó müvét: (67. sz.) A magyar szentek Mária előtt, (68. sz.) A haldokló Jézus, (69. sz.) Szent Anna és Mária, s (70) a Fájdalmas Mária, — melyek hosszas vizsgálódásom közben megragadták lelkemet, s fogva tartották mindvégig. Kivált a Haldokló Jézus, s a Fájdalmas Mária valódi remekművek. Az előbbinél nem tudja az ember, hogy a háttérben a Golgotha felett elsötétülő ég
