Eger - hetilap, 1892
1892-09-13 / 37. szám
292 let határozott meggyőződése szerint a város részéről szerkesztett 4-ik §. rendelkezései felelnek meg a helyi szokás és gyakorlatnak, nem pedig a ministeri változtatás, melyszerint a lakbérleti évnegyedek, február, május, augusztus és november 1-én kezdődnének; ezen szokás és gyakorlat által megállapított bérnegyedeket továbbra is fentartva, a szabályrendelet alkotásától eláll. A Czifra-külvárosban lévő községi elemi iskola kibővítése, és egy segédtanítói állás szervezése megállapittatott. A folyó év September 11-én tartott rendkívüli képviselőtestületi ülés Kossuth Lajos hazánk nagy fia s Eger városa díszpolgárához intézett következő üdvözlő iratot elfogadta: „Mélyentisztelt Kormányzó Úr! Szeretett Polgártársunk! Isten jóvoltából a halandó ember részére engedett életkornak, a Gondviselés különös glóriájával övedzett magaslatán, születésed kilenczvenedik évfordulóján mintegy mélységből „de pro- fundis“ kiáltunk hozzád: Üdvözlégy dicső Polgártársunk! Immár közel egy század történelmét öleli át dicsőségben és szenvedésben egyaránt gazdag korod. Bölcsődalod és dajkameséd a világ zivataráról szólott; ifjú lelked, nemzeted lázas ébredésének mámorát itta, férfi-erőd, a népszabadság és hazád nagysága kivívásában edződött, hogy törhetlen legyen a vész pillanatában, annak dicsősége megvédésében. Te érezted a nemzet ébredésének szivlüktetését; vele, sőt élén küzdöttél független alkotmányosságáért és szabadságáért. Te láttad, sőt vezérelted szabaddá tett népedet az önvédelem hősi harczában; láttad megfogyva, de meg nem törve szol- galánczában, láttad e láncznak szétfoszlását, s ha nem is úszik lelked a mai kor utilitáris munkájának Hozzád nem is méltó gyönyörében, keressen egy-egy pillanatod megnyugvást hálás néped és polgártársaid Feléd irányzott soha nem szűnő jó kivánatában, és azon törekvésben, hogy a haza és emberszeretetben a munka és kötelességtudásban, Tőled tanulva, Hozzád, az emberek leg- méltóbbikához legyen hasonló. A Mindenhatóhoz száll forró imánk, hogy korod és nagyságod magaslatáról sokáig kísérjen még bennünket gyászoló figyelmed, és teljék bennünk örömed.“ És egyszersmind elhatározta, hogy e hó 19-én, mint a 90-ik születésnap évfordulóján az egész városban önkéntes kivilágítást rendez, s egyidejűleg a polgármestert meghatalmazza, hogy a város köz- és magán-épületeinek megfelelelő kivilágításáról intézkedjék. megdöbbentően lm képét, remek szinvegyitését csodálja-e, vagy a kereszten függő Üdvözítő életnagyságű alakját, mely szinte kidomborulni látszik a képből, ugyannyira, hogy egy pillanatra kétely támad az emberben: vájjon a festőművészet terméke-e vagy pedig szobormű. Egészen teljessé válik a csalódás, ha tükörből nézi az ember, ami a festészetben legbiztosabb próba. Még nem állottam kép előtt, melyen a plasztikai kivitel attribútumai oly tökéletesen megoldva jelentek volna meg, mint ezen. S az arcz, melyen a haldoklás utolsó kínjai vonaglanak, s mely a kínok között is fenségesen szelid és imádkozva esdő, meghatóan fejezi ki a lélek harczait. A feszület előtt néhány lépésre látszó szikla-lépcső, s Jeruzsálemnek messzetávolból sötétlő pontjai, a távlati dimenziók pompás kiviteléről tanúskodnak. Szóval a plasztikai és a távlati arányok, a lelki jelenségek kifejezése, a szinvegyités, festékkeverés mind oly fokon állanak, hogy e képet a legkiválóbb müvek közé emelik. Igaz, hogy felületes, vagy rövid szemléletnél hiányzik az a gyors és élénk benyomás az esztétikai érzékre, mely mügyönyörre izgatná a lélek kedé- lyzetét; ámde hosszasabb, elmerült szemlélődés után lassankint megjelennek a vázolt becses sajátságok; — s különben is ama élénk, — mondjuk profán hatás, ezen magasztos genre körében sehol sem található a legnagyobb művészeknél sem, mert itt az érzéki természetű gyönyörök felkeltése tiltva is van, hiányzanak is rá a tárgyi eszközök. A fájdalmas Mária szintén a legsikerültebb oltárképek egyike. Azt a jelenetet ábrázolja, midőn a Szűz Anya és Mária Magdolna Jézus holttestét leveszik a keresztről, s Mária az anyai szeretet végtelen fájdalmával tartja ölében a drága terhet. Itt Jézus alakja és Mária arcza az, ami bámulatra ragadja a szemlélőt. Egy alvó és egy holt embert a való természetben nem nehéz megkülönböztetni, mert eltekintve a szervi élet lassú és zajtalan, de mégis észrevehető működésétől, mely a különbséget rögtön elárulja: a halál a külsőre is ráborítja rettenetes vázát, megGazdasági kiállítás Gyöngyösön. A hevesmegyei gazdasági egyesület által Gyöngyösön f. szept. hó 8-, és 9-én rendezett tenyészállat- és gazdasági kiállítás minden tekintetben várakozáson fülül sükerült. A kiállítást a múlt csütörtökön, f. hó 8-án regg. 8—9 óra közt dr. Kállay Zoltán Hevesmegye főispánja nyitotta meg, szép számú közönség jelenlétében, melynek soraiban megyénk kitűnőségei s első rangú birtokosai közöl is sokat láttunk. Mindakét napon százakra menő közönség nézte meg a kiállítást, mely úgy érdekességénél, mint változatosságánál fogva is kellemesen lepte meg a nézőt. A rendezőség ezúttal főleg a megyebeli tenyészállatok kiállítására, s illetve Hevesmegyében a hasznos állattenyésztés fejlettségének s előhaladásának feltüntetésére fektette a fősulyt; s e törekvését valóban meglepő süker koronázta, mert a kiállított tenyész-állatok nemcsak mennyiség, de, úgyszólván kivétel nélkül, fajnemesség tekintetében is méltó meglepetést keltettek. Legnagyobb számmal voltak kiállítva lovak. A kiállítók száma volt 84, valamennyien hevesmegyebeliek, kik összesen 178 lovat állítottak ki. A kiállítók közöl szám szerint legtöbben voltak Kompoltról 8-an, Atkárról, Vécsről 6—6-an, Bessenyőről, Komlóról, Hevesről, Nagy-Rhédéről 5—5-en; Gyöngyösről, Poroszlóról 3—3-an, stb. A legtöbb lovat állították ki: Károlyi Mihály gróf Kompoltról 9-et; Szabó István Bessenyőről 8-at; Keglevich Gyula gróf Pétervásárról 7-et; Graefl Jenő Poroszlóról, Biró Lajos Gyöngyös-Halászról 6—6-ot; Kohn Mór Puszta- Tiribesről, 5-öt stb. Szarvasmarhákat ünállólag 36-an állítottak ki. Ezekhez járult Nagy-Rhéde község kollektiv kiállítása, melyben 14 kiállító vett részt. Ezek valamennyien hevesmegyebeliek. Idegen megyéből csak egyetlen kiállító vett részt: Jaulusz Izidor Forró-Encsről, 10 drb. szarvasmarhával. A kiállított szarvasmarhák száma volt, a Jauluszéval együtt, 184. Legtöbbet állítottak ki: Graefl Jenő 10-et; Tornyai Schossberger Henrik 10-et; Biró Lajos Gyöngyös- Halászról 9-et; az egri főkáptalan ároktői gazdasága 8-at; Be- retvás Endre Karácsondról 7-et; Dobó Ödön Puszta-Ugráról 6-ot stb. A nagy-rhédei gyűjteményes kiállítás 29 darabot foglalt magában, valamennyi bern-sziementhali fajt, melyekből Brezovay Sándor maga 7 db. pompás példányt mutatott be. Juhokat 13 kiállító állított ki összesen 79 példányban. Legtöbbet állítottak ki: az egri érsekség nagy-tályai uradalma 16 db electoral-ne- gretti-merino-fajt; az egri főkáptalan szent-margitai uradalma 12 db fésűs-gyapjas fajt; Beökönyi Viktor Detkről, Graefl Jenő döbbentően tárva elénk az enyészet elkezdett romboló munkáját. A viaszszerű, élettelen szin, a megnyúlt arcz, kihúzódott vonások , a merev mozdulatlanság, a szedeijes bőr-felület — mind azonnal felismerhetővé teszik az élet megszűntét. De egy festményen hogyan lehet megkülönböztethetővé tenni egy beesett arczú, sáppadt színű alvó ember ábrázolatát, egy hosszas .betegség által el nem torzított arczú halottól? Ezt csak művészek képesek megcselekedni. S képünkön bárki tekintsen a kiszenvedett Üdvözítő alakjára, azonnal látja, hogy arcza halotté. E benyomás rögtön jelentkezik és mindvégig megmarad. Ugyanezt a benyomást teszik megmerevűlt, elesett tagjai a testnek, melyek a boncztan kritikáját is minden részükön kiállják. — Mária arczán a végtelen fájdalom s szemében a könnyek oly hűen vannak visszaadva, hogy megindítják a szemlélőt. A magyar szentek ez. képen a glorifikált Szűz Anya előtt Szent István térdepelve nyújtja az apostoli királyi jelvényeket, melyek mindanyija művészi kivitelű színezéssel kapják meg a néző figyelmét. Szent István mellett egyik oldalon áll Imre, a másikon Erzsébet és pánezélos öltözetben a daliás hős: Szent László. A remek szinvegyiiléken kívül, itt, a Mária fejét körülövező dics-sugarak rendkívül nehéz, de kitünően megoldott alakítása, s Szent István jóságos és áhítattól ragyogó arcza az, ami leginkább megragadja az embert. A Szent Anna, Mária és Joáchim (ez utóbbi a háttérben álló mellékalak) képen ismét oly sok művészeti szépet talál a néző, hogy alig tud szemléletétől megválni. Mind a négy festményről egy-egy tanulmányt lehetne írni, ha művészeti becsét érdeme szerint teljesen méltatni akarnék. De czikkünk szűk keretében, mindeniknél csak azt említettük fel röviden, ami legközvetlenebbül hat az emberre; s e képnél ez: a Mária arczán elömlő szellemi élet, s a Szent Annáról lesugárzó szeretet szent leányára. (Vége köv.) Kelemen Lajos.
