Eger - hetilap, 1892

1892-09-13 / 37. szám

1&3

37-ik szám.

31-ik év-folyam. 1892. szeptember 13-án.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr.

Félévre . . 2 „ 50 „

Negyed évre. 1 „ 30 „

Egy hónapra — „ 45 „

Egyes szám — „ 12 „

Hirdetésekért:

minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstő. 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr.

Kath. egyetem Egerben.

Az eszme nem uj. Egy magyar kath. egyetem fölállitásának égető szüksége már akkor élénk felszólalás tárgya volt, midőn hazánkhan a két, s illetve három tudomány-egyetem kevésnek bizonyult s egy negyedik egyetem felállitása közohajtássá vált. Ez alkalommal az is meg volt vitatva, hogy a tervbe vett magyar kath. egyetem hol állittassék föl. Már akkor kimondatott, hogy e czélra legalkalmasabb hely Eger, mind középponti fekvésénél, mind azon kedvező körülménynél fogva, mert Eger e czélra egy pompás épülettel: az Esterházyféle lyceummal rendelkezik.

Most, fölmerült incidens alkalmából, ismét fölvettetett a magyar kath. egyetem fölállitásának kérdése, még pedig ez úttal egy vidéki újságban.

A Hedry Bódog sirokai plébános által szerkesztett „Sárosmegyei Közlöny “-ben a következő felszólalás történt. A tárgy oly nagy fontosságú, hogy az egész ország, az egész kath. egyház figyelmét megérdemli:

„A lapokban olvassuk, hogy a reformátusok a debreczeni főiskolát minél előbb egyetemmé akarják kiegészíteni. De azt nem olvassuk sehol, hogy a kath. egyetem alakítására valaki inicziati- vát tenne, mert hiszen ez csak a jövő zenéje.

Pedig ha valami, úgy egy katholikus egyetem alakítása, eltekintve az országos érdektől, melynek két egyetem elégtelen, szükségessé vált a hanyatló magyar katholiczizmus jövőjére nézve.

Ismeretes dolog, hogy néhai Bonnaz József, Csanádi püspök,

100,000 forintnyi alapítványt hagyományozott egy katholikus egyetem alapítására. Igaz ugyan, hogy 100,000 forintnyi tőke csekély összeg, egyetemnek nem alakítására, de fenntartására is elégtelen; de ha áldozatkész főpapságunk s a jómódú katholikus közönség is kisebb-nagyobb alapítványokat tennének ez ügyben, úgy egy-két évtized leforgása alatt valósulhatna e tekintetben való reményünk.

Tudjuk ugyanis mindnyájan, hogy első sorban a magyar katholikus tanügynek égető szüksége van egy kath. szellemű tanári egyetemi fakultásra, mert ez idő szerint kénytelenek úgy a szerzetes, mint a világi katholikus tanárjelöltek a budapesti m. kir. tudományegyetem nagyobbára mate- rialisztikus, darvinisztikus, naczionalisztikus elvű tanárait hallgatni, azok előtt, hitelveik megtagadásával, vizsgázni, minek folyománya az, hogy korrekt kath. középiskoláink nincsenek.

Mindez tehát szükségessé teszi a kath. egyetem minél előbbi magalapitását.

Ám mint mindenben, úgy az országos autómia hiányában e tekintetben sincs elvi egyetértés a katholikus vezérférfiak között. A legtöbb nehézséget e részben a pénzügyi tekintetek és a felállítandó egyetem helye okozzák. Pedig ez is elenyésztethető jóakarattal és egyetértéssel. Kellő alap hiányában még akkor is, ha az állam bár jogtalanul, a budapesti egyetem katholikus alapítványát kiadni vonakodnék, a magyar kath. egyháznak, mint ilyennek kellene az egyház javáért egy kath. egyetemet fenntartani.

A létesítendő egyetem legalkalmasabb székhelye — szerény nézetünk szerint — Eger városa lenne.

Egerben ugyanis amúgy is van kath. szeminárium, kath. jellegű jogakadémia, e két meglevő fakultáshoz a bölcsészeti s orvosi fakultás hozzácsatolása könnyebben volna eszközölhető. E mellett Eger az ország szivében fekvő, tősgyökeres magyar város

és ez a szempont is kell, hogy döntsön a katholikus egyetem létesítésének kérdésében.

Szeged és Pozsony kevésbbé alkalmasak egy kath. egyetem székhelyéül. Igaz ugyan, hogy Szeged népes magyar város s az orvosi fakultásnak, a városnak nagy népességénél s kórházánál fogva, itt volna a legjobb helye; de úgy jogi, mint theologiai fakultása hiányozván, a költséget tetemesen fokozná.

Pozsony városa pedig az ország nyugoti szélső határán feküdvén, s minden vidéktől messze lévén, alkalmatlan hely. Nála sokkal alkalmasabb lenne Kassa városa, mely legalább a felvidéknek czentruma.

Am bárhol is állíttatnék fel a kath. egyetem, a fődolog az, hogy meglegyen, mert korrekt kath. intelligencziáról s kath. öntudatról szó sem lehet nálunk, mig kath. egyetemünk nem lesz.

Azzal pedig ne áltassuk magunkat, hogy az állam a budapesti egyetemnek katholikus alapítványát ez idő szerint kiadja, e részben való tiltakozásaink hiábavalóknak bizonyultak.

Alakítsunk minél előbb országos kath. autonómiát, hogy ez kezébe véve a kath. ügyeket, első sorban a kath. egyetem alapításának ügyét, a hazai katholiczizmus jövőjének biztosítására s felvirágzására a döntő lépéseket megtegye! Albrecht István.

Polg;ári iskolák Hevesmegyéiben.

Halász Ferencz, kir. tanácsos, Hevesmegye nagy buzgalom kir. tanfelügyelője, a megye közigazgatási bizottságának tegnap, hétfőn, f. szept. hó 12-én tartott rendes havi ülésében, Hevesmegye ama városaiban, melyeket a törvény polgári iskolák fölállítása- s föntartására kötelez, — kilátásba helyezett állami segély támogatása mellett fölállítandó polgári iskolák tárgyában egy ép oly nagy érdekű, mint kulturális tekintetben fölöttébb fontos javaslatot, s illetve tervezetet terjesztett elő, melyet, midőn az alábbiakban egész terjedelmében közlünk, a javaslatot úgy általán megyénk összes közönségének, valamint különösen az érdeklett községek lakosságának s képviselő-testületeinek figyelmébe s lelkes támogatásába a legmelegebben ajánljuk.

íme a javaslat:

„Tekintetes közigazgatási Bizottság! Hevesvármegye községei és hitközségei a közelmúltban valóban rendkívüli áldozat- készséget tanúsítottak az elemi népoktatásügy kifejlesztésére, amennyiben a közelebbi négy év alatt majd 200 ezer frt költséggel építettek iskolákat és 114 új tanitói állomást rendszeresítettek. Most már elemi népoktatásügyünk külső kerete a törvénynek megfelelő leend; az iskolai tényezőknek csak arra kell törekedniük, hogy az iskolák belélete fellendüljön, hogy a tanítás mindenütt jó és az életre kiható legyen; akkor bizonyára nem lesz kárba veszett tőke a községek és hitközségek áldozatkészsége.

De ha mindezt el is érjük, még mindig hiányos lesz népoktatásügyünk organismusa; mert teljesen nélkülözzük a népoktatás felső betetőző tagozatát: a polgári iskolákat.

Az 1868. évi 38. t. ez. intentiója abban nyilvánul, hogy az általános tankötelezettség elvének kimondása mellett a nemzet millióinak megadja azon értelmiséget, a mely alkotmányos államban, minő a mienk, a legegyszerűbb munkássággal foglalkozó embernek is szükséges arra, hogy jogait és kötelességét öntudatosan gyakorolhassa, teljesíthesse, s hogy az élet mindinkább ne