Eger - hetilap, 1892

1892-08-02 / 31. szám

242 mányok előtt meg ne nyissa azokat. Mi tehát egy pilla­natra ismét itthon voltunk e teremben s a képviselő-válasz­tások megejtése után azzal váltunk el, hogy törvényes örö­künkben, de már mint állandó lakók, nem sokára ismét ta­lálkozni fogunk. S ez kevés idő múlva be is következett, amidőn is az 1861-i tisztikar, természetesen a sziikségké- peni kivételekkel, in integrum restituáltatott. Megyénk, mint tudva van, a 67-i kiegyezkedés után sem szűnt meg a régi jogokra s a 48-i törvényekre hivat­kozva és támaszkodva — folytatni az események kritiká­ját s ekkép teljesitni ellenzéki feladatát, mi a kormánynyal oly conflictusokra vezetett, hogy kétszer is királyi biztosság küldetett a megyére. De emellett nem feledkezett meg másik fő hivatása —, a közigazgatás anynyi körültekintést és komoly munkát igénylő lelkiismeretes ellátásáról sem. Tanúbizonyság erre az is, hogy megyénk egyike azon megyéknek, melyek a törvény és kormányrendeletek hézagait betöltő s a helyi érdekek rendjét szabályozó megyei szabályrendeleteket könyvbe foglalva legelőször adták a közönség kezébe. És a legelsők közt tette tanulmánya tárgyává a megye demok- rat alapon való szervezésének kérdését is s tanulmánya eredményét egy radicalis szellemű feliratban tette le az országgyűlés képviselőháza asztalára. Azóta a megyéket többször rendezték s e műtét közben szervezetét meg is csonkíták; de a választási rendszert, mely a magyar municipalismusnak, de hozzá tehetnők, min­den igazi törvényhatósági intézménynek egyik legfőbb is­mérve — még respektálták. Most megint egy uj rendezés küszöbén állunk. De már e rendezés kezdeményezői elérkezettnek látják az időt, hogy a rendezés jelszavát nyíltan felírják zászla­jukra. E jelszó: az állami administrate s a tisztviselők kinevezése. Én nem fogok most inopportune e kérdés taglalásába bocsátkozni; hisz ezen már oly hőven megvitatott kérdésről mindenkinek megvan a saját véleménye. Megyénk is ki­mondta a magáét. Legyen szabad ehelyett azon bizo­nyára mindenki által osztott óhajtásnak adnom kifejezést: adja isten, úgy sikerüljön, ha már elháríthatatlan, a czélba vett uj rendezés, hogy midőn a közigazgatásnak hasz­Az „EGER“ tárczája. Szállj szivembe ............! N ekem egykor ezt mesélték: A boldogság kis madár, És az üdvnek szép virága Diszlik ott, ahova száll............ Sz állj szivembe kis madárka! Nem kalitka az, ne félj; Vígan élhetsz benne, mert ott Dalra késztet a remény............ Ha pihenni lenne kedved, Ott pihenhetsz eleget, Nem zavarja álmod ott vágy, Onnan az kiűzetett. — — — Ott találod azt, mi neked Éltet ad s mi üdvözít, Élvezed majd a szabadság Érzetének gyönyörit. nára válik, a szabadság ügye s egyéb fontos érdekek kárt ne szenvedjenek általa! Ha visszagondolok ez évekre s az ezen idő alatt le­folyt és bizony sokszor nagy zajjal lefolyt eseményekre, a szőnyegen forgott fontos kérdések fölötti oly élénk és nem egyszer forrongó vitákra, s az eközben velem pártkülönb­ség nélkül éreztetett rokonszenv és barátság feledhetetlen megnyilatkozásaira: megindulás vesz rajtam erőt s egy neme a büszkeségnek szállja meg lelkemet, hogy a t. bizottság bizalmából szerencsés voltam azoknak részese lehetni. S ha visszagondolok az ezen idő alatt többször megejtett válasz­tásokra, mély tisztelettel kell meghajolnom azon választó közönség előtt, mely — távol attól, hogy a választások tisztaságán csak egy leesett máknyi foltot is ejtett volna, — a tehetséget, szorgalmat és jellemet megbecsülő fen- költ gondolkozásával és csak a közjót tekintő ténykedésé­vel mindig oly jurynek mutatta magát, melynek verdictjén egyszerre fölismerhető volt a haza fölötte lebegő őrszeíle- mének sugallata. E múltra való visszaemlékezés emotiói közt, bár a szív azoktól elválhatatlan melancholiájával, de a jelenhez visszaforduló lélek egész öntudatával és erélyével mondok mély hálát és köszönetét a t. bizottságnak úgy az előbb annyiszor tanúsított, mint különösen e mai mindent megha­ladó kitüntetése és bizalmáért, melylyel e díszes székbe ültetni méltóztatott .... de némi aggodalommal is, hogy e nehéz álláshoz kötött várakozásoknak meg fogok-e tudni felelni oly mértékben, mint kell és szükséges, s mint magam is óhajtanám. Ha erős akarat, kötelességérzet és ügybuz­galom elég . . . ezeket megígérhetem. Ajánlom magamat a t. bizottság további jó indulatába. Nyílt levél a szerkesztőhöz. T. Szerkesztő Úr! Ismerve t. szerkesztő úrnak nemes érdeklődését minden jó­tékony és hazafias czél iránt, bizalommal kérem szives segítsé­gét oly ügy támogatására, mely egy képen hazafias és jótékony egyszersmind. Engedje meg, hogy kérésemet röviden bevezet­hessem. Fiume hazafias szellemű polgárai, — kik közöl nem keve­sen szenvedtek méltatlanságokat, az abszolutizmus korában, a ma­Szállj szivembe kis madárka! Csak te kellesz még belé, S akkor — akkor a mennyország Minden üdve — szivemé! Koncz Pál. Úti élményeim. Arnóthitól. 4. A vágvölgyi tourista-egyesület. A vágvölgyi kirándulás programmja. Trencsén. Trencsén-Teplitz. Az országos középiskolai tanáregyesület Pozsonyban gyü- lésező tagjai, a közgyűlés befejezése után, re bene gesta, a hoz- zájok tartozókkal együtt szám szerint mintegy 48-an, kirándul­tak a vadregényes, s úgy históriailag, mint természettudományi szempontból is nevezetes és rendkívül érdekes Yágvölgybe. A kirándulásban mintegy 7—8 nő is vett részt. E nagyérdekű kirándulást a „Vágvölgyi tourista-egyesület“ rendezte számunkra. A főrendező s egyszersmind a kirándulók vezére, az egyesület egyik első rendű, s ritka buzgalmú tagja, dr. Pattantyús Ábra hám Márton, kir. kincstári orvos volt. Tisztelt olvasóink közöl még többen lesznek, kik dr. Pat­tantyús Á. Mártonra vissza fognak emlékezni, ki, mint irgalmas- rendi alorvos, néhány év előtt Egerben is tartózkodott egy ideig, s ismerősei és barátai körében közkedveltségben állott. Dr. Pattan­tyús Á. Márton jelenleg az illavai országos fegyintézet tiszti

Next

/
Thumbnails
Contents