Eger - hetilap, 1892

1892-08-02 / 31. szám

243

gyár ügyhöz való ragaszkodásuk miatt, — mind jobban érzik annak szükségét, hogy gyermekeik az állam nyelvét, a magyar nyelvet tökéletesen elsajátítsák. E czél elérésére szolgálnak első sorban azok az állami iskolák, melyek a kormány bőkezűségéből az utolsó 10—15 év alatt Fiúméban létrejöttek ; e czél elérésére működünk mi, fiumei tanárok, minden erőnkkel s összes tehetségünkkel.

Törekvésünket megáldotta az Isten. Mig, ezelőtt, a fiumei főgimnáziumot végzett itjak Grázba, Becsbe mentek egyetemi tanulmányokra, s ott idegen, magyarral ellenséges szellem befolyása alatt töltötték életűknek azon éveit, melyekben az ifjú lélek legfogékonyabb a külső benyomások elfogadására; addig pár év óta hazafias örömmel bocsátjuk abiturienseinket hazai egyetemünkre, Budapestre, honnan tanulmányaikat bevégezve, mint szivbeu-lélekben magyar emberek térnek vissza szülővárosukba.

Nem szégyeljük azonban bevallani, hogy az iskolában nyert elméleti oktatás, — nem járulván ehhez az az alkalom, hogy az ifjak magukat az iskolán kívül gyakorlatilag tökéletesíthessék, csak a legjelesebb tanulókat képesíti arra, kogy a magyar nyelvet oly mértékben elsajátíthassák, mint ez az egyetemi tanulmányok folytatására szükséges.

Hiszen intézetünk tanítási nyelve az olasz, s tantervűnkben a magyar nyelvnek alig jut valamivel nagyobb óraszám, mint pl. az egri főgimnáziumban a német nyelvnek. Pedig hány ifjú tanúlja meg egy magyar tannyelvű gimnáziumban a német nyelvet annyira, hogy német egyetemen legyen képes végezni szaktanulmányait ?

Ez okból a fiumei hazafias szülők néhány év óta nemes buzgalommal s áldozatkészséggel igyekeznek az iskola munkáját megkönnyíteni. Némelyek 1—2 évre Budapestre, Kalocsára, Csurgóra s más magyar gimnáziumokba küldik gyermekeiket; mások, kiknek vagyoni állapota ezt a költekezést nem engedi meg, legalább a szünidők tartamára viszik magyar szóra fiaikat a közeli Dunántúl valamelyik városába, hogy igy az iskolában szerzett elméleti ismereteket a gyakorlatban megerősítsék s kiegészítsék. Örömmel mondhatjuk, hogy nincs vagyonosabb szülő, ki gyermeke jövője érdekében a tőle kitelhető áldozatot meg ne hozza.

Csakhogy nem mindegyik képes erre az áldozatra. A legtöbb szülő anyagi körülményei miatt vérző szívvel kénytelen belenyugodni, hogy különben tehetséges és szorgalmas gyermeke, tőle nem függő okok miatt, tanulmányaiban hátramarad, s kedvét vesztve elcsügged.

Hazafias és jótékony cselekedetet művelnének azok, a kik ezeket a szegény gyermekeket elősegítenék ama szándékuknak kivitelében, hogy ők is nemcsak szellemben, de nyelvben is magyar emberekké lehessenek, ami ezidőszerint, egy kis nagyítással élve, csak a vagyonosabb ifjak privilégiuma.

orvosa; szenvedélyes tourista, s a társaságban rendkívül kedves és szeretetve méltó, finom műveltségű, s előzékeny gavallér ember.

A kirándulás teljes három napra terjedt s programmja a következő volt:

Első nap: Indulás Pozsonyból regg. 6. ó. Érkezés Tren- csénbe 10. ó. 14 pkor. Bevonulás a városba; a város nevezetességeinek megtekintése; villásreggeli. Innen kocsin Trencsén-Tep- liezre. Társas ebéd d. u. 2 órakor. A fürdő megtekintése. Esti 7 órakor kocsikon Illavára. Elszállásolás, társas vacsora, meghalálás.

Második nap. Reggeli 7 órakor kirándulás a Pattantyús-kilátóhoz; 8 órakor reggeli; ezután az illavai fegyház, s Baross sírjának megtekintése; 10 ó. 53 pkor indulás vasúton Vág-Heve állomásra; 12V2 órakor tourista-ebéd a Maninforrásnál; 2 órakor indulás a páratlan Manin-hasadékon át a remek szulyói völgybe. Uzsona. Innét kocsikon Nagybitse-Predmér állomásra, s vasúton Zsolnára. Zsolnán elszállásolás, társas vacsora, meghálás.

Harmadik nap. Reggelizés 8 órakor. Zsolna város, a zsolnai posztógyár, a budatini várromok stb. megtekintése; 11 órakor kirándulás kocsikon a vadregényes rajetzi völgyön át Rajecz-Teplicz fürdőbe; ugyanitt D/2 órakor társas ebéd; utána séta a Szkalkira és Jánosik barlangjához. Estve visszatérés Zsolnára, s itt társas vacsora, melylyel a kirándulás befejezést nyer.

E három napi kirándulás részvételi dija tizenöt forint, mely összegbenavasut, kocsik, szállásésprogramm szerinti ellátás (italokon kívül) összes dijai benfog- laltatnak.

Mélyen tisztelt szerkesztő Úr!

Már csaknem két évtizede, hogy elszakadtam e várostól, melyben gyermekségemet s tanuló éveimet töltöttem; régi jó embereim legnagyobb részt szintén szétszállingóztak, ki ide, ki oda. Ismeretségem nagyon korlátolt számú, jóformán idegenül állok itt. Arra kérem tehát mélyen tisztelt szerkesztő urat, álljon mellém, s támogasson engem, hogy kérő szózatom ne hangozzék el hiába.

Segítsen nekem keresni olyan önzetlen gondolkozásű, hazafias egri polgárokat, kik az iskolai szünidők tartamára, azaz július és augusztus hónapokra a fiumei állami főgimnáziumba járó egy-egy tanulót, bármily szerény teljes ellátásra, fizetés nélkül elvállalni kegyeskednének.

Ha én e hazafias város nemeslelkü polgárainál évenkint el tudnék helyezni 5—6 fiumei ifjút, s fiumei kollegáim példámat követnék azokban a városokban, a melyekből Fiúméba származtak, Fiume intelligencziájának ifjabb nemzedéke néhány év múlva nemcsak szellemben, de nyelvében is magyar lenne. S a magyarság géniusza örök reáldaná azoknak a nemesleik ű jótevőknek neveit, kik ennek a czélnak elérését lehetővé tették!

Egerben, 1892. július 28-án.

Tek. Szerkesztő Úrnak alázatos szolgája

Szabó Samu,

fiumei m. Mr. állami fiígimuáziumi és esász. és kir. tengerészeti akadémiai tanár.

*

Szabó Samu fiumei főgymn. tanár-, kedves rokonomnak a főnebbi sorokban kifejtett hazafias és nemes intencziójáról már eleve értesülve voltam, s közelebbről egy szűkebb magántársaságban, hol különben csak igen kevesen voltunk jelen, szóbeszéd tárgyává tettem azt. S a szép eszme már magában e kis társaságban is oly élénk visszhangra, mondhatnám: lelkesedésre talált, hogy nemcsak maga, derék házi gazdánk, Pók a István, egri főkáptalani inspektor ur, de egyik vendége, Horváth József ur, az egri ügyvédi kar egyik előkelő tagja is nyomban kinyilatkoztatták, hogy készek a jövő 1893-iki szünidő (julius-augusz- tus) folyamán két szegény sorsú fiumei tanulót, a magyar nyelvben való gyakorlás végett, minden dij nélkül teljes ellátásra házukhoz, családjuk körébe fogadni.

„A jó példa vonz“ — tartja a magyar közmondás; és én szentül meg vagyok győződve, hogy városunk derék, nemes, hazafias polgárai közöl számosabban lesznek, kik e nemes példát követni fogják, s szegény sorsú fiumei magyar főgyimnásiumi olasz tanulóknak a szünidők alatt való díjtalan ellátására készséggel fognak vállalkozni, főkép olyanok, kiknek maguknak is lévén tanuló gyermekeik, viszont ezek is megtanulhatnak, kölcsönös társalgás közben, a fiumei olasz gyermekektől valamicskét olaszul.

E programmot azért közöltem itt részletesen, hogy mintául szolgáljon a mi fiatal egri Bükk-osztályunk számára.

Minden tourista-kirándulásnak főleg két kellékkel szükség birnia. Ezek: az érdekesség, és a jutányosság, mondjuk: olcsóság. Hogy a vágvölgyi kirándulásnál mind a két kellék nagy mértékben megvolt, a fónebb közölt programmból könnyű belátni, valamint azt is, hogy a derék vágvölgyi tourista;egylet, s főleg annak egyik fáradhatatlan tagja: dr. Pattantyús A. Márton, kitönően ért a tourista-kirándulások rendezéséhez, melyért mindnyájunkat hálás köszönetre kötelezett, kik e nagy érdekű, és sok élvezettel s tanulsággal egybekötött kirándulásban részt vettünk.

A kirándulás mintájára, legyen szabad, mellesleg, fiatal tourista-egyletünk, az egri Biikkosztály, s vezérlő férfiainak becses figyelmét a következő t our is t a-k i r á n d ul á s tervezetére fölhívnunk:

Egerből kocsikon a palócz vidéken át Ózdra. Itt a vasbá- nya-telepek és gyár megtekintése. Társas ebéd. Innét vasúton Tornalljára. Társas vacsora. Meghálás. — Másnap korán reggel kirándulás Aggtelekre, s az ottani páratlan B aradia megtekintése. A Baradlában tourista-ebéd. Estve visszatérés Tornalljára, társas vacsora, s meghálás. Harmadnap vasúton kirándulás Dob- sinára, s megtekintése az ottani világhírű jégbarlangnak. Negyednap visszatérés vasúton Bánrévén s Miskolczon át, — esetleg Ózdtól kocsikon Apátfalván és Szilváson át — Egerbe. E sorok Írója már egyszer szerencsés volt, több év előtt, e kirándulást rendezni, s akik abban részt vettek, ma is kedvesen emlékeznek

vissza az akkor sok élvezet és tanulság között eltöltött napokra.

*