Eger - hetilap, 1892
1892-08-02 / 31. szám
31-ik szám. 31 -ik év-folyam. 1892. augusztus 2-áu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstő. 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Zalár József alispán beigtatása. Hevesvármegye közönsége régi óhajtásának, s a haza- fiúi, valamint a megye közszotgálatában századnegyed óta szerzett igaz érdemek iránt tartozó kötelességének tett eleget, midőn főjegyzőjét, kit néhány év előtt arany tollal tisztelt meg, most, mint alispánt, a megye élére állitotta. Az alispáni szék betöltése — mint lapunk legutóbbi számában röviden följegyeztük, — Hevesmegyének f. évi jul. hó 25-én tartott évnegyedes rendes közgyűlésén ment végbe, mely alkalommal Zalár József, a megye főjegyzője, mint az alispáni tisztre egyetlen pályázó, — tehát amint a dolgok és viszonyok természetes sora szerint előrelátható volt, minden versenytárs nélkül, — nemcsak egyhangúlag lön Hevesmegye első tisztviselőjévé megválasztva, de egyszersmind oly tiszta és igaz lelkesedéssel is, minőhöz hasonló példára alig találunk Hevesmegye annáleseiben. Alig csöndesült el a megyeház nagytermét megreszket tető, s ismételve megújult éljenzések harsány hangja ; — alig hangzottak el a megválasztott alispán ajkairól a hivatalos eskü ünnepélyes szavai: midőn dr. Kállay Zoltán, elnöklő főispán ő mlga, az újonnan megválasztott alispánhoz fordulva, őt a következő őszinte, meleg hangú szavakkal üdvözölte: Tisztelt Közgyűlés! Azon bizalom, mely az immár megválasztott és beiktatott alispán iránt — egyhangú megválasztásában oly kitüntető módon nyilványult, csak tanúbizonysága lehet azon elismerésnek, melylyel a megye közönsége a megválasztott eddigi működése, tiszta jelleme és igaz hazaszeretete iránt viseltetett, de egyúttal fényes igazolása annak is, hogy Ön tisztelt alispán úr, e megyénél már hosszú időn keresztül elfoglalt tisztviselői állásában kifejtett tevékenysége és igazságszeretettel párosult, de mindenkor méltányos működése által, e megye közönségének nem csak tiszteletét, de osztatlan bizalmát is megnyerte. Midőn Önt mint megválasztott alispánt, — e megye első tisztviselőjét üdvözlöm és a megye pecsétjét ezennel átadom, teszem ezt azon hitben és tudatban, hogy a megye közönségének bizalma és választása oly érdemes férfiúra esett, kinek jövő működésére nézve, eddigi élete és munkálkodása kellő megnyugvást és biztosítékot nyújt, hogy új állásában is mindenkor szeretett megyénk és a haza javát tartva szem előtt, annak érdekeit fogja szolgálni, és minden tevékenységét és tehetségét a jó és tiszta köz- igazgatás megállapítása és ezzel a megye felvirágozásának előmozdítására forditandja. A gondviselés tartsa meg Önt új állásában és az ég áldása kisérje működésében! Zalár alispán, mélyen meghatva köszönte meg a megye közönségének iránta imént nyilvánult osztatlan bizalmát és szeretetteljes ragaszkodását, a következő, lelkes éljenzésekkel kisért beszédben: Tisztelt Bizottság! Nem csak az illem, nem csak a hagyományos szokás késztet e pillanatban szólásra, hanem egy régóta keblemben táplált s tovább nem hallgatható mély hála érzete is, mely a mai — rám nézve oly végtelenül megtisztelő — választással szemben, egy hosszú közszolgálat változatos eseményei közt mindig változatlanúl bírt s most érdemen felül oly megható módon nyilvánuló bizalomért, igaz köszönetének méltó kifejezést szeretne adni. De attól tartva, hogy erre tán épen most a legke- vésbbé volnék képes, legyen szabad egy expedienshez folyamodnom ............. Hadd vessek egy rövid visszapillantást Heve smegye közelebbi alkotmányos életére; hogy ha szavam elállana, az események beszéljenek. Az absolutismusnak szabadságunkat eltipró s nemzeti létünk alapjait felforgató évtizede hiába próbálta a férfi lelkeket megfélemlíteni s hazafiui aspiratióiktól megfosztani. Erre képtelen vala. így közeledett vége felé. Mindenki érezte, hogy nagy változásnak kell bekövetkezni. És mentő próbára összehívták a megyéket. A régi megye uj életre kelt emberei közt ekkor foglaltam én is először helyet, mint aljegyző, e zöld asztalnál. S ha nem hoztam volna is magammal, a nemzet azon napszámosai közül, kik közt eddig munkálkodtam, lelkemhez forradva, a szabadság eszményképét és a hazaszeretet lelkesedését s ezek folyo- mányakép a közszolgálat kötelességérzetének és a közügyekkel való komoly foglalkozás buzgalmának érzékét, itt ta- núltam volna meg mindezeket a megye élén álló férfiak példáiból, kik oly önzetlenül és oly áldozatkész odaadással szolgálták a megyében a hazát. Magasztos és lélekemelő volt az az egyetértés, melylyel Hevesmegye — minthogy a haza üdvét egyedül a 48-i törvények visszaállításában látá — a restitutio in in- tegrum-ot oly határozottan követelte. De követelték a többi megyék is. A megyék ezen nem transigáló erős magatartása, e hatalmas közvélemény tette lehetővé, jobban mondva, vonta maga után szlikségképeni következményül azt, hogy az 1861-i vívmányokból mitsem engedett. Midőn a külesemények nyomása s a provisorium tehetetlensége az országgyűlés isméti összehívását tette szükségessé, s erre a hatalom, a megyéktől tartva, melyekkel a 61-i próba nem jól ütött ki, csak úgy volt hajlandó, hogy a közönség előtt elzárt kapui a megyéknek továbbra is zárva maradjanak: az országgyűlés törvényessége iránti tekintetből még sem kerülhette ki, hogy a központi választ
