Eger - hetilap, 1892

1892-07-05 / 27. szám

212 gyönge vállaira vegye, s puha, lágy tapintású kezeit a kitartóbb, nebéz munkában edze meg. A munka igaz, hogy nem szégyen, hanem létföltétel szegénynek, gazdagnak egyaránt; csakhogy a gyöngéd nő nem csak a saját természetének megfelelő munkára képez. Ilyen többek között a női ipar, a melynek ismét külön­böző szakszerint való elágazásai vannak. A nőknek ipari foglal­kozása alatt itt nem a műhelyek- és gyárakban való alkalmazta­tásukat értjük, hanem azon szakügyességet, melyet a nőknek, sa­ját és gyermekei ruházatának és részben a házi berendezés­nek elkészítése megkíván. Ebben mi két határozottan megjelölt czélt látunk: egyik az, hogy ha a nő saját ruháját, gyermekei­nek ruháit, egy némely házi felszerelési tárgyat oly ügyességgel tud sajátkezűleg megcsinálni, hogy teljesen pótolja az e tekin­tetben felmerülő szükségleteket, akkor a tőkeképzésnek egyik nemét, a takarékosságot gyakorolja, a mi magában is igen becses házi erény; a másik czél pedig az, hogy a női ipar körül felmu­tatható ügyessége a nőt tisztességes megélhetési móddal látja el azon esetre, ha föntartásukra nézve önmagukra volnának utalva. Ebben van meg a női ipariskolák jelentősége. Talán sokan nem is sejtik, hogy az a kis táblácska, a mely egy ideig a főutcza egyik épületének, ma pedig a „Grólya“-épűlet ka­puja felett van kiszegezves a melyről ez olvasható: „Női iparis­kola“, mily fontos intézmény városunkra nézve: Erről legfőké- pen a múlt hó 25, 26 és 27-ik napjain a nevezett helyiségben rendezett kiállítás és gyakorlati vizsgálat győzhette meg az ér­deklődőket. Megvalljuk őszintén, midőn e kiállítást megtekintet­tük, szemeinknek alig hittünk. A női kézi ügyességnek oly tö­kéletességeit, a ruhanemüeknek és porczellán-festésnek oly szép remekeit, láttuk itt összehalmozva, hogy valóban legnagyobb elismeréssel szólhatunk a női szorgalomnak ily nagymérvű nyil- vánulásáról. A vegyes munkák között a kötés, horgolás, cso­mózás, a keretmunkák, holbein, keresztöltés, zsinórozás, valamint ezeknek változatos alkalmazása: gyermek-öltönyök, kendők, gal­lérok, teritők és mindennemű díszmunkák egész sorozata, egész tömege állott előttünk. A csipkekészítés szakcsoportjánál a hálózás, a csipkevarrás, a csipkeverés (klöplizés) a csipkerojtok készítése lön szép sikerrel bemutatva. A fehérnemű szabás és varrás kézzel és gépen, valamint a felsőruha szabás és varrás gyakorlati kivitelében volt a vizsgálaton bemutatva. Igen takaros felső ruhákat láttunk ott a modelokon. A pipere­munkák: fejkötők, gallérok, kézelők, kötények, hímzett asztal­futók stb., stb. az ízléssel össze választott szinvegyületek pompá­jában a tavasz virágos mezőinek tarka szőnyegeire emlékeztető Itatást gyakoroltak a szemlélőre. Az üveg- és porczellán festészet csoportja valóban igen szép volt. Most volt alkalmunk látni, hogy az egri szépnem ifjabb tagjai mily szép eredménynyel kezelik az ecsetet. E kérdésekre az ethikai törvény határozott „n e m“-mel felel. Megtűri-é ez a szigorú törvény a kivételt? Feleljen meg rá minden t. olvasóm saját lelkiismerete ama rövid történetből, melyet ezennel elmondok: * Az „Albatrosz“ nevű délamerikai, teherszállító három árbo- czos, a Csendes Oczeánon, iszonyú vihar által meglepve, hajótö­rést szenvedett, s elmerült. A hajó-személyzetből egy dereglyén, csupán hét ember me­nekült. Hat matróz-legény, és egy hajós-növendék. Napokon át bolyongottak a sik tengeren, élet-halál között. A törékeny jármüvet, mint lapdát, dobálták ide- oda a szeszélyes hullámok, szakadatlanul felborulással fenyegetve azt. De minden­nél sokkal végzetesebb volt a szerencsétlen menekültekre az az iszonyatos veszély, mely hányattatásuk ötödik napján egész bor­zalmasságában megjelent közöttük, mely minden kigondolható vésznél rémségesebb, kétségbeejtőbb, s őrületesebb: Az éhs zo mj. Segítségnek, menekvésnek még csak reménye sem mutat­kozott sehol. E váltságteljes helyzetükben közös megyegyezéssel, közös aka­rattal elhatározták, hogy társaik egyikét megölik, s annak testé­vel fognak táplálkozni, mig segítség érkezik. Az áldozat fölött sorshúzásnak kell vala döntenie. S a sors — a matrózfiúra esett. A szegény gyermek halál sápadt lett, de egy hőshöz illő megadással engedte át magát boldogtalan sorsának. Társai bekötötték a szemét, s a jövő pillanatban megfordult szivében a gyilok, mely rögtön kioltá gyönge életét. Kifolyó piros vérével mohón oltották égető szomjukat a többiek. A kiállított tárgyak között ott láttuk az egri dalkör szép zászlótartó szalagját is, melyet az ipariskola növendékei a dal­kör iránti tiszteletből készítettek. Ez a női ipariskola az idén bemutatott eredményéből követ­keztetve, rövid két éves fennállása óta igen szépen fejlődést nyert, s valóban legszebb sikerre vezetett. Egerváros jelentékeny támogatása folytán tágas helyiséggel rendelkezik, a hol nagyobb számú növendék-sereg is kényelmes helyet találhat. Midőn a legnagyobb készséggel elismerjük ezen kiválóan üdvös intézmény életrevalóságát, nem vonakodhatunk egy némely észrevételünket is nyilvánítani, annál is inkább, mivel meggyő­ződésünk szerint ez által csak magának az intézménynek tehet­nénk szolgálatot. Tudomásunk szerint azon termékek, a melyek a szorgalmas női kéz munkaeredményét teszik, csaknem kizárólag a készítő saját czéljaira, saját otthona, többnyire a szülői ház részére ter­meltetnek. Ez a vagyonosabb osztályú növendékeknél helyes do­log lehet, de már a szegényebb családokra való tekintetből kívá­natos volna, hogy az a befektetett tőkécske, a melyet a munka­anyagnak, az eszközöknek beszerzése körűi kiadtak a szülők, a növendék hasznosan töltött idejének és ügyességének értékével együtt visszakerüljön a családhoz. Ez pedig természetesen úgy volna elérhető, hogy ha az állam segélyezné ezen intézetet, s gondoskodnék arról, hogy az itt eladásra készíthető munkák a pi- aczi forgalomba kerülhessenek. Jelenleg tudomásunk szerint két tanfolyam van: „rendes tanfolyam“ és „rendkívüli tanfolyam“ czímmel. A rend­kívüli tanfolyam növendékei valószintileg csak időlegesen, — vesz­nek részt az oktatásban. Ezekkel természetesen a tulajdonkénem czélt az iskola el nem érheti. Az iskola érdeke és intenciója megkívánja, hogy lehetőleg minél számosabb növendéke legyen a „rendes tanfolyamnak.“ Részünkről ezen női ipariskolát úgy a közönségnek, a csa­ládoknak, valamint az illetékes hatóságoknak figyelmébe és párt­fogásába a legmelegebben ajánljuk; mert meggyőződtünk annak kiválóan sikeres működéséről, életrevalóságáról, nemkülönben a tanerők kitűnő szakképzettségéről és példás szorgalmáról. Amint Könyves Te réznek, az iskola kiváló buzgó- ságú vezető- és tulajdonosnőjének folyó évre kiadott értesítőjéből olvassuk, a lefolyt tanévben 45-en nyertek oktatást a kézi mun­kában, 18-an pedig a festészetben. A „rendes tanfolyamira fel­vétetnek a 12. évöket meghaladott leányok, és saját tetszésük szerint választott munkanemben nyernek tökéletes ki képzést, a a tanév végeztével erről bizonyítványt kapnak. A rendes tanu­lók 2 frt beiratási dijat és havonkint 2 frt oktatásdijat fizetnek. A rendkívüli tanfolyamra szintén csak a 12. évöket meghaladott leányok és nők vétetnek fel és egy, vagy több iparágban nyer­De az áldozat teteme alig tartott pár napig, s tengerbe hányt csonjai fölött egész iszonyatosságában újra megjelent az — éhség. Újból sorsot húztak, s az áldozatúl esett hatodik matróz hullájából táplálkoztak ismét néhány napig. Utóbb feláldozták az ötödiket; majd a negyediket, s a —- harmadikat. Most már csak ketten maradtak, s daczára az ismét beál­lott kínzó éhségnek, mind a kettőben feltámadt az élet ösztöne. Nem akartak sorsot húzni hanem saját kimerült erejükben bi­zakodva, sóvár gyűlölettel meredtek egymásra őrjöngő tekinteteik, lesve a kedvező pillanatot, mikor egyik a másikát biztosan meg­rohanhatja, s legyilkolhatja. E rémületes helyzetben múlt el ismét öt nap, — midőn a nyugodt tengernek az alkony biborpirjától meg aranyozott tükrén egyszerre feltűnt a feléjük közeledő — mentő gálya. Mindaketten arczra borultak, s kiapadt szemeikből megered­tek az újra éledt zokogó szív sürü könnyei. Öreg este volt már, mikor az oda érkező gálya a hold fényé­nél észrevette a tengeren bolyongó dereglyét, s fölszedte belőle a halálra vált két matrózt. A hajó-parancsnok elé vezettetvén, apróra elbeszélték történetüket. A hajótörvényszék még azon éjjel összeült, hogy ítéletet tartson a két gonosztevő fölött, kik velők együtt menekvő társai­kat leöldösték. Ismeretes dolog, hogy a nemzetek és népek összes törvé­nyei között a tengerészeti törvények a legszigorúbbak, s leg­kérlelhetetlenebbek. És a hajótörvényszék mindakét matrózt — fölmentette 1

Next

/
Thumbnails
Contents