Eger - hetilap, 1892
1892-07-05 / 27. szám
27-ik szám. 31 -ik év-folyam 1892. julius 5-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstő. 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. A Debreczeni dalegylet nagy hangversenye. (K—) Egerváros ünnepet ült ismét; egyikét ama széleskörű és lelkesítő ünnepségeknek, melyek társadalmi életünknek kimagasló mozzanataiként fognak majd a jövőben előtűnni a múltból igen sokáig; — egyikét amaz ünnepségeknek, amelyek időnkint szükségesek, mondhatjuk nélkülözhetetlenek a kedélyi élet, érzelmi világunk fejlődésére, az eszmék, ideálok iránt való fogékonyság, — a művészeti szép iránt való érzék nevelésére, szóval szellemi lényünk tökéletesítésére, — melyek szükségesek, hogy kivigyék lelkünket egy-egy kis időre a mindennapi élet zajából, felemeljenek a földről ama rózsaszínű felhők közé, hol megszűnik az anyag uralma, mert eszmék fogják körül lelkünket csupán, elűzvén onnan egy-két pillanatra az anyagiasság, haszonleső önérdek tépelődéseit, kiragadják szellemünket a realismus szorító karjaiból a lelkesülés és gyönyör szebb világába. Ez ünnepség volt: a debreczeni dalegylet látogatása városunkban, s az a fogadtatás, melyben közönségünk részesítette őket. Minden cselekménynek vannak indító okai és kitűzött czél- jai, minden tudatosan előkészített eseményhez azért eszmék fűződnek, melyeknek maga a dolog fizikai lefolyása csak anyagszere, külső kerete. Azért bármilyen cselekményt méltatni akarunk, mindig a hozzáfüződő eszméket s a vele egybekapcsolt czélokat kell figyelembe vennünk s bírálnunk első sorban. Midőn a múlt alkalommal a Debreczeni dalegylet egri látogatását jeleztük, már akkor kifejeztük azon meggyőződésünket, hogy az több egyszerű udvariassági ténynél, — valamint volt a pécsieké is annak idejében — az egy hatásában üdvös esemény, egy fontos, bár csak kisebb dimenzióju missió a nemzeti eszmék s a dalmüvészet szolgálatában; kifejtettük, s most újból kifejezzük, hogy bárhol is közelednek ilyen bensőséggel, őszinte érzelmekkel, forró lelkesedéssel egymáshoz a nemzetnek alkotó részei, magyar városaink, e cselekmény mindenütt a nemzeti együttérzés, fajszeretet, összetartás ápolása és egyszersmind azok nyilvánulása;; — s bárhol zeng igy magyar ajkakról a magyar dal, az a hazai dalmüvészet gondozása, de győzelme is egyszersmind. Éppen ezért a büszkeség és öröm érzelmei töltik el bensőnket ma, midőn már lezajolván az ünnepség órái, Ítélő szemmel tekinthetünk reá vissza; ily érzelmekkel Írjuk le, hogy városunk közönsége felül tud emelkedni az anyagiasságon, le képes dobni a haszon-érdek nyűgeit, lelkesedik az ideálisabb eszmékért, fogékony azok iránt s megérti a bennük rejlő erkölcsi értéket, főleg pedig, hogy a vendégszeretet oly mértékben van meg benne, hogy ebben magát felülmulatni nem engedi egy város által sem széles e hazában. Az ünnepség bármelyik mozzanatát nézzük is, mind oly élénk nyilvánulása volt a szívességnek, vendégszeretetnek és lelkesedésnek, mely bizonyára a jóleső örömet s a rokonszenves ragaszkodást kelté fel városunk és közönsége iránt kedves vendégeinkben, s elviszik majd hírül a nagy Hortobágy mellé, a tiszántúl büszke Metropolisába, hogy hős Dobó ivadéki oly nemes tulajdonokkal dicsekedhetnek, melyek ép oly diszökül válnak, mint eldődeiknek a vitézségben nyilvánuló hazaszeretet Az ünnepség lefolyásáról a következőkben adhatunk számot. A bevonulás. Szombaton reggel Egerváros díszt öltött magára, legszebb díszét, ami egy városnak lehet: a házakon nemzeti szinü zászlókat lengetett a szellő, jeléül annak, hogy a városban ünnepség készül. Délfelé az egri dalkör, majd nagyszámú és folyton növekvő közönség kezdett kifelé vonulni a vasúti állomáshoz, hol már a kocsik hosszú sora várakozott kedves vendégeinkre, a debreczeni dal árokra. Midőn a dalkör által fölkért koszorúh ölgyek, az egri élővirág-koszorú három legszebb dísze: a Huny ° r nővérek és Kovács Etuska — megérkeztek az állomáshoz, a dalkör mindhármukat egyenkint dörgő éljennel fogadá; a negyedik éljen jutott a velők jött gardedámoknak, Hunyor Sándorné és Kovács Kálmánná úrnőknek. A kitűzött időben megérkezett vonatról, az összegyűlt közönség lelkesült éljenzése közt szálltak ki a piros szalagos kalapu debreczeni dalárok, melynek megtörténte után az egri dalkör rázendité üdvözlő dalát. A dal elvégeztével dr. Maczki Valér a zászló alá csoportosult debreczeniek elé lépett, s lelkesülten előadott, meleg hangú beszéddel üdvözölte a kedves vendégeket. E beszédre a bájos koszorú-hölgyek megkoszoruzák a debreczeniek sok csatában diadalmasan meghordozott zászlóját. Mire Márk Endre, a debreczeni dalegylet elnöke lendületes beszédben válaszolt Maczkinak, illetőleg az egrieknek, hangsúlyozván a két város közötti barátságos és testvéries viszony szükséges és üdvös voltát; kijelenté, hogy ők most újabb adósságba verték magukat, t. i. adósok maradnak az itt rögtön tapasztalható szívesség- és előzékenységgel, melynek letörlesztésére meghívja az egri dalkört Debreczenbe. A beszéd elhangzása után megindult a menet, hosszú kocsisorban; elül megnyitá és vezeté a menetet a debreczeni és egri dalkörök zászlója, utánok következtek külön-külön kocsin a koszoruhölgyek, kezükben a gavallér dalkörnek egy-egy szép csokrával, majd a d. elnökök s utánok a debreczeni és egri dalárda, végül a közönség kocsin ülő része. A menet, jóllehet a vonat a lehető legrosszabb időben érkezett, midőn mindenki ebédel — a vasúttól egészen a kaszinóig mindenütt nagy közönség közt haladt, s folyton felhangzott az „éljen“ és lebegtek a kendők, integettek üdvözlőleg a kalapok. A kaszinónál szétoszlottak a fogatok, a vendégek elszéled- tek házigazdájaikhoz, hol, mint a debreczeni dalárok ajkáról volt alkalmunk hallani, a legnagyobb fokú sziveslátás-, barátságos, kedves fogadtatásban részesültek kivétel nélkül; minden dicséret és nagyrabecsülés érte müveit lelkületű, derék magyar vendéglátóinknak. Délután 3 órakor a líceumban jöttek össze vendégeink s az elfogadó bizottság által kalauzoltatva megtekintették Eger nevezetességeit: a székesegyházat, líceumot, várat és a fürdőket. A hangverseny. Este 7 órakor a líceum előtti téren gyülekezőnek a debreczeni dalegylet s az egri dalkör tagjai, s y8 órakor zászlók alatt felvonultak a színkörbe. A színkör zsúfolásig megtelelt intelligens közönséggel s igen sokan kénytelenek voltak magukat megfosztani attól az élvezettől, hogy a hangversenyen jelen lehessenek, mert''a jegyeket már napokkal előbb úgyszólván szétkapták. Még a zenekar helyén a legkisebb tért is előkelő úri közönség foglalta el, s a páholyok mögötti ülések közül sem maradt üresen egy sem. Midőn a függönyt felhúzván, a félkörben állt debreczeni dalárok a közönség elé tűntek, oly impozáns nyilvánulása következett a lelkesedésnek és rokonszenvnek, mely igazán már magában élvezetes jelenség volt. Óriási tapsvihar és éljenzés hangzott
