Eger - hetilap, 1892
1892-05-17 / 20. szám
154 hogy 97%-ban a cseléd hibás volta beigazoltatnék. Csak igy lehetne kipuhatolni a helyüket szüntelen változtató niegférhetlen cselédeket, kik aztán esetleg a tolonczozásról fenálló szabályok értelmében való elbánás alá vonathatnának. Csakis e módon lehetne a társadalmi élet egyik rákfekélyét kiirtani, s elérni, hogy előbb-utóbb egy tisztességes, józan, takarékos, erkölcsös s becsületes cselédosztály képeződjék. Megérdemelné ez ügy a vele való behatóbb foglalkozást, esetleg áldozathozatalát is az esetre, ha ez ügy pontos ellátása végett a hatóság személyzetét esetleg egy taggal szaporítani szükségessé válnék, — bő kárpótlást nyerne e kiadás azon rendben, nyugalomban, melyet teremtene, s esetleg anyagi fedezetet a bírságpénzekben, melyeket úgy a vétkes cselédek, mint gazdák ellen szigorúan behajtani kellene. Lehetetlen itt egy sajátos egri mulatságról meg nem emlékeznünk, mely, mert azon a paraszt leányok minden felügyelet nélkül jelennek meg, maga nemében botrányos, s most rendesen reggelig tart, a legnagyobb mérvű erkölcsi eldurvulásra vezethet, és mert úgy szólván kivétel nélkül egri parasztcselédek vesznek részt benne, a cselédek roszszá tételére, a cselédviszony megrontására legalkalmasabban fentartott népmulatság: az u. n. ivó. A ki egri paraszt cselédet tartott, az tudhatja csak, hogy mennyi bosszúságába és kellemetlenségébe kerül neki az, ha cselédje ivóba készül, mi pedig a nyári időszakban vasárnap-vasárnap mellett történik. Kora délután kezdődik a nagy készület, melynek láza már az előbbi napokon végzett rósz munkán mutatkozik, — rendszerűit 3 óra körül tömörül a sereg az ivó helyén, hol féríia-nője, izetlen, mondhatnék szemtelen beszédekkel elmulat, mig a hajrá megkezdődik, melynek a késő éjjel, legtöbbször a hajnal vet véget, mikor a legények nagy duhajkodás és dalolással távoznak a mulatság szinteréről, s éktelen orditozásukkal zavarják a békés polgárok éjjeli nyugalmát. Mi, kik nem rabszolgáknak tekintjük a cselédet, pihenésre szivesen átengedjük neki úgyszólván minden vasárnap délutánját, mely pihenésnek azonban esti 7 óránál tovább tartania nem szabad. — Kivételesen, mikor az érsek-kertben olcsó nyári mulatság rendezteük, engedélyt adunk a további kimaradásra is, ehhez járulnak a lakodalmak, melyek szintén gyakran elvonják, néha 2 délutánra is a cselédet a munkájától, — van tehát elég része a mulatságban, a nélkül, hogy az ivókat, — melyek miatt a legtöbb kellemetlenkedés, szóváltás és a cselédviszony erőszakos megszakítása történik, külön látogatnia kellene, — kivált ma, midőn a phylloxeravész különösen és első sorban kapás osztályunkat sújtotta, nem kellene engedélyt adni ily fölösleges költségeket okozó, és sok oldalról kifogásolható mulatságok megtartására. Végül még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a cselédek magaviseleté már türhetlenné válván, gyors és erélyes segély nagyon szükséges. ________ A z „EGER“ tárczája. A múltak álma. Egy volt szivünk, egy volt lélekvilágunk, Egy volt a vágy, mi éltünk átszövé, S az ég se tudja tán, hogy mért foszolt szét, E sok vágy hogy lett mégis semmivé. De vége van. Emléke él csupán, Mint tört virág elmúlt vihar után. Egy istenünk volt szerelmünk egében, Egy oltárnál is áldozék veled, S a végzet mégis szétdobott egymástól, Mint őszi szél két gyenge levelet, A mig tied boldogsághoz siet, Enyém bolyong kopár mezők felett. Játékszerek vagyunk a sors kezében, Meg kell hajolni önkénye előtt, Temessük hát el az elmúlt időket, Vonjunk reá halotti szemfedőt. A mi a szivet összeroncsol á, Felejtsük el, — minek gondolni reá?! A munka rendezéséről. A vasárnapi munkaszünetnek tavaly történt életbe léptetése egyik legelső fontos jelensége volt nálunk a munkarendezés szükségének. Mig más országokban, mint pl. Angliában és É<zak- Amerikában a vasárnapot tudvalevőleg a legszigorúbb módon megünneplik, addig nálunk e természetes rendet a társadalmi viszonyok némileg felzavarták, a nappalt éjjellé, az éjjelt nappallá, a hétköznapot vasárnappá, a vasárnapot pedig hétköznappá tévén. A törvényhozásnak kellett közbe lépni, hogy a természet törvénye a nyugalom helyreállításában érvényre jusson. Hiszen úgy is vannak működési körök, a hol a munkát jelentékeny kár nélkül félbeszakítani nem lehet, nem is szabad, azért kellett némely munkát vasárnap is megengedni és folytatását nem akadályozni. Az ember természeténél fogva inkább a tétlenség felé hajlik. — A munka áldását az tudja becsülni, a ki Ízlelte annak gyümölcsét, s akinek a tevékenység már vérébe ment és második természetévé vált. De mig olyanok vannak közöttünk, kik a munkát magukra nézve kötelességnek nem tekintik, azt hívén, hogy ők ezen természeti törvény alól kivételt képeznek, addig társadalmunk az ő boldogsága leglényegesebb tényezőjét nélkülözni fogja, nem fogja ismerni a munka áldását. A munka az életnek boldogító törvénye. Azért nem szabad társadalmunkban oly osztálynak lenni, mely magát kizárólag munkás osztálynak tekinti, valamint olyanunk sem szabad léteznie, mely a nem dolgozó osztálynak neveztetnék, hanem legyen a munka az ő különféle alakjában mindnyájunk kötelessége, életünknek egyik legfőbb nyilatkozata. Egy napot se engedjünk hasznos munka nélkül elmúlni, mert bizonyára minden napnak megvan a maga terhe. Boldogtalan ember az, a ki unalomról panaszkodik, és végtelenül szánalomra méltó az, ki életuntságból életének véget vet. Hány ilyen öngyilkossági eset fordul elő? Nincs az a hírlap, mely ilyen szomorú esetről tudósítást ne hozna. A legalacsonyabb sorsú embertől a legmagasabbig megragadja a sziveket az élet amaz átkos ördöge, mely az embert arra kényszeríti, hogy önmaga ellen fordítsa fegyverét. Bárminő czimet is adjanak egy-egy ilyen öngyilkossági eseménynek, alap-okában mind a munkátlanságra, a dologtól való irtózásra stb. vihetők vissza. Mert a munka egészséges vért és idegzetet teremt, s nem hogy megutáltatná, de megkedvelted az életet még a legszerencsétlenebbel is. Adjatok munkát az életuntságról panaszkodó kezébe, öntsetek szivébe egy csöppnyi kedvet a munka iránt, s már meg van mentve az életunalomtól, később pedig önmaga fogja megkedvelni a munkát s azt élete boldogságának fogja nevezni. A munkának nevelési és boldogító hatása is van. Nevelési szempontból a gyermekekben a munka iránt kedvet kell támasztan, nevelni kell a munkásságra és alkalmat kell nekik szolgálHa majd idővel elmereng a lélek, S a múlt időkre visszatérni fog, Miért kutatnék, hogy az elhaló szív Egy tompa fájdalomtól mért sajog? A köny, a mely szemünkbe féltőiül Regéljen csak a múlt fájdalmirúl! . . Szapáry József. Különös gyógyszer. (Beszély.) (Véged Kis félóra múlva, miközben a báró azzal mulatta magát, hogy illatos manilla-szivarja bodorfüstjének téveteg szemlélésébe volt elmerülve, — a grófnő visszatért a terembe, a gazdatiszt és két markos szolga által kisérve. — Ez az a fiatal ember, akiről önnek beszéltem, — monda a grófnő, gazdatisztjéhez, egy hatalmas termetű, s erélyes tekintetű férfiúhoz intézve szavait, s a fiatal báróra mutatva. Ez egy lomha ficzkó, akit rövid pórázon kell tartania. — Abban ugyan nem lesz hiánya, — viszonzá a gazdatiszt. Méltóságos asszonyom jól tudja, hogy embereimet kellő kordában tudom tartani. E szavakkal egyidejűleg a fiatal báróhoz fordult, s megparancsolta neki, hogy menjen a szolgákkal utat tisztítani. ■
