Eger - hetilap, 1892
1892-05-17 / 20. szám
155 tatni arra, hogy akaratát jókor valamely nagy dolog szolgálatába helyezze. A munkára nevelt nép boldog nép, melyet a so- cialismus rémképe sem ijeszt, ha a munka második természetévé vált. A jövő és az uralom azon népé lehet, mely megszerezte a munka áldásait. Tanférfiak is kellően fogják fel újabban a munka nevelési hátását, de sokan utaznak évek óta Svédországba, Lipcsébe, hogy ott a tauitók számára berendezett tanműhelyeken sajátítsák el a kézi munka különböző ismereteit, később azokat saját országukban megkedveltetve. Nálunk Budapesten is vannak már ilyen tanműhelyek, melyekről a vélemények különbözők lehetnek ugyan, de nevelési hatásukat tagadni nem lehet. A fogházakban is behozták már mindenütt a munkát, csak Szibéria képez még e tekintetben kivételt. Kétszeresen szerencsétlenek ama szegény foglyok, a kik Kenannak, a szibériai utazónak állítása szerint ott a dögleletes fogházlevegőben kénytelenek tétlenül sanyarogni. Kenan a Trans-baikalban fekvő egyik fogház igazgatójához intézett ezen szemrehányó kérdésre: miért nem epittet a foglyokkal egy uj fogházat ezen ronda, düledező, férges és utálatos épület helyett, hiszen van elég fa és tétlenül heverő erő, az államnak nem kerülne semmibe és a szegény foglyokon segítve volna; azt nyerte feleletül, nincs annyi katonám az ellenőrzésre, s az állam tudta és beleegyezése nélkül mit sem tehetek. Elég üres szavak! azért is mondja a hires szibériai utazó, ha kényszerítő választásomra hagyatnék a szibériai bányákban való kényszer-munka és a dögleletes és undorító fogházakban levő tétlenség között választani, minden további meggondolás nélkül az elsőt választanám; a bányákban való kényszer- munka korántsem oly elviselhetetlen, mint a szibériai fogházakban való tétlen élet. Az ember természete munkára van rendelve. A munka kötelessége őt boldoggá teszi. De még a természeti törvények magára az emberi termeszeire nézve teszik szükségessé a munkát, és megélhetést kívánó ember az álllamtól és társadalomtól is méltán követelheti, hogy túlságos gond nélkül való megélhetését ez irányban elősegítsék. Itt van már az a pont, mely a munka-rendezés nagy kérdését érinti. Nem oly nehéz ez, mint sokan hiszik, hiszen a munkára nevelt nép, bármely munkát szívesen teljesít és bármivel megelégszik. Ezt az összhangot kell feltalálni és létrehozni, és megszűnnek a sociálistikus mozgalmak és megszűnik a kivándorlásra való törekvés. (B.) Különfélék. Hivatalos hirdetésekért ezentúl egyszeri közlés dija, bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. azaz egy forint har- mincz krajczár. <Az „(Eger“ kiadóhivatala. — Talán megőrült maga ? kiáltá a fiatal báró felfortyanva. Hogy mer maga velem ilyen hangon beszélni? — No csak ne ellenkezzék fiatal ember, — mondá a grófnő, — azzal úgy sem segit a dolgon. Elég ideig volt már dologkerülő mihaszna ficzkó, most egy kis változatosság kedvéért, majd; dolgoznia kell. Majd a gazdatiszthez fordulva igy folytató: — A fiúnak igen kényelmes dolga volt a szüleinél. Azért volt szükség őt, javulás czéljából, az ön szigorú gondjaira bízni. — Grófnő, — kiáltá a báró megütközve, — e tréfát egy kissé igen erősnek találom. — Ej, mit fecseg itt olyan sokat, — kiáltott rá nyers hangon a gazdatiszt. Mars, dologra! különben, — se szavakkal magasra emelte a kezében levő — kancsukát. S úgy látszék, hogy a két markos szolga is mozdulatokat tesz, gazdájuk parancsát teljesiteni. A fiatal báró csakhamar belátta, hogy fele sem tréfa a dolognak, s hogy az erőszaknak engednie kell, ha kellemetlenségeknek nem akarja kitenni magát. Magát megadva követte tehát a gazdatisztet ugyanarra az országúira, melyen még imént oly büszkén haladt végig kényelmes szánkán, a bájos grófnő oldala mellett. Itt aztán lapátot adtak a kezébe, melylyel a feltornyosult havat kellett az országúiról eltakarítania, a többi szolgákkal társaságban. A dolog ugyancsak nehezen ment, ugyannyira, hogy néhányszor el is dobta magától a lapátot, de újból hirtelen — Dr. Samassa József egri érsek ő exja részt vett a f. máj. hó 10-én Budapesten tartott püspöki konferenczián. — Vajda Ödön apátur ö nsga, a zirc-pilis-pásztó- és szentgotthárdi egyesült apátságok apátja, a múlt pénteken, f. máj. hó 13- án, az egri cisterci rendház látogatására városunkba érkezett. — Gyászistentisztelet. F. máj. hó 11-én elhunyt néh. bold, eml. Baross Gábor volt kereskedelemügyi magy. kir. minister lelke üdvéért a múlt szombaton, f. máj hó 14-én regg. 9 órakor az egri főszékesegyházban ünnepélyes requiem tartatott, melyen Pánthy Endre püspök, egri főkáptalani nagyprépost ö mlga, fényes papi segédlet mellett pontifikáit. Ez alkalomból a műkedvelőkkel erősbitett főszékesegyházi ének- és zenekar Reimann kiváló szerzeményű ünnepi gyászmiséjét, és Zsasskovszky Endre „Liberá“-ját adta elő szép szabatossággal. Az ünnepi gyászmisén a megyei tisztikar, élén dr. Kállay Zoltán főispán ö mlgával, az egri kir. törvényszék, Hu n y o r Sándor kir. tszéki elnök ő nsga vezetése mellett, Eger város tisztikara, a kir. hivatalok, az egri jogakademia polgársága, a ft. cist. r. vezetése alatt álló kath. fógymnásium, az egri kir. alreáliskola, az egri érseki fitanitó képző intézet, az elemi s népiskolák tanuló ifjúsága, élén a tanári s tanítói karokkal, az egyletek s intézetek testületileg vettek részt, s az egri közönség köréből is nagy számú ajtatos hívek jelentek meg, hogy osztozzanak az országos, mély gyászban, mely hazánkat, s nemzetünket érte elhunyta által a magyar kormány egy kiváló jelességű tagjának, s oly példaszerű hazafinak, kinek nevét, s a haza szolgálatában szerzett halhatatlan érdemeit örök betűkkel fogja Clio a magyar történelem lapjaira följegyezni. — Koszorúk Baross ravatalára. Néh. Baross Gábor, a feledhetetlen emlékű kereskedelemügyi magy. kir. minister ravatalára Egerből két koszorút küldöttek. Az egyiket Hevesmegye, a koszorú szalagján e fölirattal: „Hevesmegye közönsége — Baross Gábornak.“ A másikat a hevesmegyei kir. építészeti hivatal, saját czimföliratával. — Az egri érs.-lyc. jogakademián a folyó 1891/2-iki tanév II. semetrise, a tanár-kollégium határozata folytán, f. évi jun. 14- én az indexek aláírásával, s f. jun. hó 15-én ünnepi hálaadó istentisztelettel (Tedeum) s záró ünnepéllyel fog befejeztetni, melyen a pályadijak is ki fognak osztatni. Junius hó második felében vizsgálatok tartatnak. — Az 1891 2-iki isk. évi érettségi vizsgálatok az egri cist.-r. kath. fögymnásiumban, már folyamatban vannak. Ez érettségi vizsgálatokra a jelen isk. évben összesen 27-en jelentkeztek, kik közöl 25 kebelbeli. Az érettségi Írásbeli vizsgálatok tegnap, f. máj. hó 15-én vették kezdetüket, s f. hó 19-én érnek véget. — A szóbeli érettségi vizsgálatok, dr. Homann Ottó, budapestitankerületi kir. főigazgató elnöklete alatt, f. évi június hó 15—18. napjain fognak végbemenni. — A koronázási jubileum alkalmából, melynek 25-ik évfordulója f. évi június hó 8-án lesz, a vallás és közoktatásügyi mafelkapta azt, amint a háta mögött megpillantotta a gazdatisztet a magasra emelt — kutyakorbácscsal kezében. E kényszermunkája közben egyszerre száncsengők hangja üti meg a közvetlen közelben füleit. Az ifjú báró fölrezzen s félreugrik, nehogy a szán elgázolja, melyben a grófnő tért vissza a városba. Amint a szán az ifjú báró mellett elhaladt, a grófnő, hangos kaczaj közt, gonosz pillantást vetett rá, mely minden vérét arczába kergette a fiatal embernek. Ezután a szegény fiatal báró oly napokra virradt, minőkről még álmában sem volt képzelete. Kora hajnalban már három órakor fül kellett kelnie, s a csűrben szakadatlanul csépelnie egész reggeli hat óráig, mikor a cselédszobába hitták reggelizni. A reggeli pedig állott egy kis darab fekete kenyérből, egy még piczibb darab szalonnából, s hig burgonyalevesből, mely sovány eledelek azonban százszorta jobban Ízlettek neki, mint elébb hires fianczia szakácsának legraffináltabb étvágycsiklandó étekfogásai. Reggeli után folytatódott szakadatlanul a fárasztó csép- hadarás egész délig. Délután pedig a jószágfelügyelő annyi mindenféle más munkával terhelte meg, hogy unalomról épen nem panaszkodhatott. A grófnő birtokán töltött első napon a báró ur párszor megkisérlette az ellenszegülést, de a felügyelő erélyes közbelépése s a fölemelt kancsuka csakhamar észre téritették a fiatal embert. Szökésre is gondolt párszor, de csakhamar be kellett látnia, hogy ez lehetelen, annyira körül volt véve őrökkel. így *
