Eger - hetilap, 1892
1892-05-03 / 18. szám
141 Grail Erzsi kisasszony szavaló művészetéről a legnagyobb elismeréssel s lelkesedéssel szólnak. Ennek bizonyságául, a számosak közöl, legyen szabad euy tekintélyes berlini lap, a „Post“, Tor- day Erzsi k.-a. szavaló-estélvére vonatkozó czikkét reprodukálnunk: „Egy saját-zeni mű>ort, s egy nem kevésbbé eredeti tehetséget mutatott be nekünk Torday Erzsi kisasszony a „romai udvar“ nagy-termében tartott szav<i ló-estélyen“ — Írja a nevezett lap. A fiatal hölgy, kinek már neve is elárulja a „csárdás“ és a „tokaji“ szép hazájából való származását, — ama nemes feladatot tűzte maga elé, hoofy a nálunk nem valami kiváló felkarolásnak örvendő magyar irodalmat jellemző szavalati kísérletek által mutassa be. S a kisasszony e feladatát a legfeltűnőbb módon oldotta meg. Előadása egy kevéssé elárulta ugyan a külföldit, de hangszinezése által annál nagyobb mértékben előidézte amaz igazi hangulatot, mely bennünket a szép Magyarhon bűvkörébe varázsolt. Hangeszközei oly gazdagok, hogy ép úgy eltalálta a tokaji bor dalnokának déli szenvedélyes tónusát, mint a szerencsétlen Petőfi ábrándosán olvadozó hangulatát. E tulajdonságait fényesen támogatta a t. művésznő rokonszenves megjelenése. A fiatal hölgy ezenkívül rendkívüli emlékező tehetsége által is kitűnik, mert gazdag műsora valamennyi darabját könyv nélkül adta elő. Szavalmányai legnagyobb részt lyrai költemények voltak, melyek közöl Petőfi „Ősszel“ czimü költeményével a legrendkiviilibb tetszést s lelkesedést aratta. — „Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Egybeálli- ioita konczházai Kon ez Ákos, egri foegyházmegyei áldozópap, jászberényi közs. kath. főgymnásiumi hittanár és hitszónok. Eger, érs.-lyc. nyomda. 1892. Ára 2 frt.“ — E czim alatt hagyta el az egri sajtót az utóbbi napokban egy 262 nagy VIII. lapra terjedő irodalomtörténeti munka, melyet az egri főegyházmegye egy fiatal, genialis papja, a források gondos felkutatása s áttanulmányozása nyomán, nagy gonddal, sok ügybuzgalommal, alapos irodalmi, s irodalomtörténeti tájékozottsággal, s kiváló szorgalommal szerkesztett egybe. A vaskos kötet néhány száz egri főszé- kesegybázmegyei pap rövid életrajzát foglalja magában, kik az irodalom terén munkálkodtak, irodalmi műveik bibliografikus felsorolásával. Szerző, ; z illető irodalmi férfiak vázlatos életrajza mellett, írói munkásságukat igen rövid, de alapos, velős és elmésen jellemző kritikai vonásokban méltatja. Bízvást elmondhatjuk, hogy derék könyvével egyetemes hazai irodalomtörténetünknek igen hasznos szolgálatot tett. Lapunk, az „Eger“, már hozott pár alkalommal érdekes mutatványokat e műből. De még veszünk magunknak alkalmat, hogy a művet tüzetesebben is megismertesAztán felhozta, hegy ő mindig jó emberem volt. Emlékszem-e arra, mikor elváltunk, mit Ígért? Homlokomhoz nyomtam a kezemet, de nem emlékeztem. — No hát, hogy sold sem felejteni el, ifjur, mindig rá fogok gondolni és várom a mielőbbi viszontlátást. Nem akartam az öregnek kedvét szegni avval, hogy egy sírásótól ezt könynyen gyors temetésére magyarázhatja az ember, hanem megköszöntein jó indulatát. Tamás bácsi végre borral kínált meg. Azonban én a hullaház és 2000 sir tőszomszédságában legalább is furcsának találtam bort inni, és csak megizleltem. Az öreg tuszakolta volna belém az italt, de én azzal védekeztem, hogy: Tamás bácsi, faszaga van ennek a bornak! — Fazogod, fazogod! — töprenkedett megsértődve. — Há’szen nem izs lehet zsákzogod, mikor a bor hordóban áll, nem zsákban. Különben is kezdettem türelmetlenkedni.-— Tamás bácsi, vezessen el engem a . . . . sírjához! Nizelek Tamásnak az arcza hirtelen komoly lett. A ketyegő fali órára nézett, gyorsan belebujt a jobbik bekecsébe, kapta kalapját és lemondólag mondta, hogy sajnálja, ma már nem lehet, mert sietős útja van. Élénk érdeklődéssel kezdettem tudakozódni a sietős ut felől. — Hát sak az „Öregboldogság“ tartja, tugya, heti ülés. — Mi az az „Örökboldogság“? — Gyors temetkező egylet. — És mi köze Tamás bácsinak oda? — Zelnöke vágyom! — felelt haragos szemet vetve rám. — Jézusnak szent ereje! — kiélték. — Még itt is egy elnök! — Azzal rémülten rohantam be a falunak, magára hagyva a bámuló gyors temetkező-elnököt. síik. Addig is melegen ajánljuk azt t. olvasóink, különösen az irodalomtörténettel foglalkozók becses pártfogó figyelmébe. Ára 2 frt. Megrendelhető a szerzőnél Jászberényben. — Az egri székesfőegyházi karmesteri állásra a pályázat közelebbről kihii dettetett. A pályázati kérvények, az egri mélt. fókáptalanhoz, f. évi május hó 20-ig terjesztendők be. — Gyászhir. Reintz Ferencz, hites ügyvéd, a pétervá- sári járás nyugalm. kir. járásbirája, élete 67-ik, boldog házassága 5 évében, rövid szenvedés után, f. évi april hó 28-án Péter- vásárott elhunyt. Temetése ugyanott, f. évi apr. hó 30-áu közrészvét mellett ment végbe. — Műszaki szemle. Herczegli Zsigmond, a vallás s közoktatásügyi ministerium műszaki osztályának építésze, vasárnap, f. hó 1-én városunkban időzött s a gymnasialis-kaszárnya-épületet, melyben ez idő szerint az állami reáliskola van elhelyezve, tekintettel a nyári szünidőben végrehajtandó nagyobb mérvű átalakításokra, beható műszaki vizsgálatnak vetette alá. Ezen alkalommal több fontos elvi kérdésben történt megállapodás. Legtöbb nehézséget okozott a téli tornacsarnok elhelyezése, de az intézeti igazgatóval együtt erre nézve is sikerült egy oly megoldást találni, mely ügy a város anyagi s szépészeti érdekeinek, mint a tanügy követelményeinek remélhetőleg teljesen meg fog felelni. — Megemlítjük még, hogy Herczegli építész a modern iskolaépítkezés terén speczialista s elismert tekintély. — Ébresztő. A múlt vasárnap, f. május hó 1-én, régi jó szokás szerint a vidám tavasz ébredését, kora hajnalban, a helyben állomásozó 60. sz. Appel-gyalogsorezred zenekara, városunk főutezáján végig haladva, harsány indulókkal üdvözölte. Ugyanez alkalommal, régi rósz szokás szerint, hatalmas máj fák meredeztek ki számos házból, az utczai kapuk fölött, jelezve az erdei fiatal fák többnyire orozva történt vandál pusztítását a paraszt suhanezok által, kik ez által a konylia-hölgy-imádottaik iránt táplált hő érzelmeiknek kívántak kifejezést adni. — Kitűnő zongoramesternö, ki az énekművészetben, s a fran- czia- és német nyelvekben is alapos oktatást adhat, — jutányos feltételek mellett, órák adására ajánlkozik, Bővebb felvilágosítással e lapok szerkesztősége szívesen szolgál. — Újdonságok az állatkertben. A budapesti állatkertbe a napokban érkezett meg a második állatszállítmány érdekes és értékes állatokkal. Ebben a szállítmányban vannak olyan állatok, melyek élve még Budapesten nem voltak láthatók, s általában csak igen ritka esetben jönnek elő fogságban. Ilyen például a brazíliai Mikor aztán egy kissé magamhoz tértem, hogy gondolkozni is tudtam, elszomoritóan bus gondolat szállott meg: Lám lám! nemcsak az otthonából, hanem még az örök nyugalom helyéről, a temetőből is elkergeti már az embert a sok egyleti elnök s az a felpezsdült társulási ösztön. Ily rezignáczióval aludtam el, otthon létem meglehetősen változatos első napja után. No majd nyugodtabb lesz a holnap! Már kora reggel azon hírrel vert föl a cseléd, hogy több ur várakozik rám. Ezek — gondoltam — bizonynyal a keresztény-fogyasztó elnök segédei lesznek. Nem illik várakoztatni őket. — Bocsásd be, Mari, az urakat. Egymás hátán egy csomó vig képit ficzkó tódult ágyamhoz. Minekutánna a végtelen bemutatások után jobb karom majdnem kiránták helyéből, vezetőjük kiállt a szoba közepére, s fehér kez- tyiis kezét mellére vágva, szónokolni akart. — Hagyja, kérem! — esdekeltem. — Nem lehet! — felelt inegrendithetlenűl s elhadarta, hogy ők az „Aezélkar“ kuglizó-egylet küldöttei. Engem, ki, mint hallják, a szabadkai „Akhilles“ sport-egylet tagja vagyok, elnökévé óhajt a teke-társaság. Engem! No még csak ez kellett! Úgy éreztem magamat, mint akit a guta környékez. Határozottan visszautasitom a tisztséget. Később azonban meggondoltam, hogy ez az egylet okos egylet, főleg azért, mert csak két hónapig tart. Sorsot különbem is senki el nem kerülheti: elfogadtam az elnökséget!
