Eger - hetilap, 1892
1892-04-26 / 17. szám
131 megalakulását, szervezését a központban- és vidéken, s felhívta az értekezletet a végrehajtó bizottság tagjainak megválasztására. Erre Kiszely elvtársunk indítványára megválasztattak a végrehajtó bizottság tagjaiul: Szerelem Alfréd, Malatinszky György, Dobóczky Dezső, Imre Miklós, Graft Jenő, Kovách Géza, Beniczky György, Szederkényi Nándoi, Iváriy Béla, Kürthy Sándor, Hentaller Lajos, Nánássy Ödön, Csávolszky Lajos, Okolicsányi László, Borhy László, Biró Lajos, Petheő László, Sébestény Ferenc/, Justus Gusztáv, Less Lajos, Borossy János. Zsiga Gyula, Babócsay Sándor, Petravich Bertalan, Petravich Antal, és Dr. Pásztor Bertalan. Ezután egy kis vita fejlődött ki a felett, hogy e bizottság maga válassza-e meg elnökét, vagy pedig az értekezlet már most. Imre Miklós, Puchlin Kázmér és Biró Zoltán szóltak az ügyhöz, inig végre az értekezlet Biró Zoltán javaslatára elhatározta, hogy nyomban válassza meg a bizottság elnökét és helyettes elnökét maga az értekezlet, mihez képest közfelkiáltással megválasztattak: elnökül: Imre Miklós, helyettes elnökökül: Szederkényi Nándor és Malatinszky György. Az ellenzéknek a vidéken való szervezése az ekként megválasztott bizottság feladatává tétetvén, az értekezlet megkezdte működését a más napi megyei közgyűlésen történendő választásokra való jelölésekkel. Első sorban a Csiky Sándor elhalálozása folytán megürült közigazgatási bizottsági tagságra történt a jelölés, mely helyre egyhangúlag Babócsay Sándor egri ügyvéd, az ellenzék e fényes tehetségű tagja s kiváló jogásza jelöltetett. A központi választmányban megüresedett helyekre: Biró Lajos, dr. Pásztor Bertalan, Lipovniczky Kálmán, és Gosztonyi Kálmán; végül néhány kisebb jelentőségű bizottságba még néhány tag jelöltetett. Még Okolicsányi László orsz. képviselő mondott röviden köszönetét az egybegyűlteknek szives megjelenésükért, s ezzel az értekezlet, egyéb tárgy hiányában berekesztetett. Az értekezlet végeztével kedélyes vacsorára gyűltek össze a megjelentek a casinó alsó helyiségeiben, hol vigan folyt a társalgás a késő éjjeli órákig, hol aztán megeredt a pohárköszöntők egész sora. Elsőnek Szederkényi Nándor szólalt fel, éltetve az értekezlet elnökét: Imre Miklóst; majd Imre Miklós, Kürthy Sándor, Babócsay Sándor — ez utóbbi egy magvas tósztban — Hevesmegye ellenzékét éltette, — Nánássy Ödön, Okolicsányi László, Sebestény Ferencz, Szemere Huba, Kapácsy Dezső, Klasánszky László mondottak még igen sükerűlt pohárköszöntőket. így folyt le a hevesmegyei ellenzék szervezkedése, kitűnő hangulatban és nagy lelkesedés közben. Hisszük, hogy meg lesz jó hatása e szervezkedésnek úgy a megyei, mint az országos érdekű ügyek intézésénél. Erre még más alkalommal visszatérünk; most csak annyit jegyezvén meg, hogy a megalakult végrehajtó bizottság tapintatától fog függni, hogy ezen szervezkedés a kívánt jó eredményt válóban előidézze, s különösen az ellenzék mindkét árnyalatát egyesítse, s igy méltán viselhesse a párt az „ellenzék“ gyűjtő nevét. — A hevesmegyei kormánypárt szervezkedése f. hó 24-én estve a Korona-vendeglőben ment végbe. Az értekezletet Lipcsey Péter nyitotta meg. s az értekezlet vezetésére elnökül Széky Pétert, jegyzőül Csókás Istvánt kérte fel. Az elnök felkérésére Dobóczky Ignácz fejtegette az értekezlet, czélját, mely főleg a párt összetartásában s a szabadelvű politikai iránynak és elveknek ápolásában állna; majd beszédje végeztével indítványozta, hogy az értekezlet mondja ki a hevesmegyei szabadelvű párt megalakulták Kimondatván a párt megalakulása, a központi végrehajtó bizottság tagjaiul a következők választattak meg: elnök: Dobóczky Ignácz, alelnökök: Babies Béla, báró Orczy Kerubin és Soheidl Ágoston; jegyzők: Csókás István, dr. Kánicz Gyula és Konrád Jenő, tagok: Burik István, SGmeczv Viktor. Borhy László, dr. Polgár Sándor, Konrád Géza, Dány József, Jettléri Mihály, Beretvás Endre, Stand Mikló-, id. Széki Péter, ifj. Széky Péter, Jankó, Kékessy Dezső, Ambrus Antal, Petheő. Pásztor Lipót, Oláh, Fáy Zoltán, Isaák István, dr. Danilovios Pál, Hanák Kolos, Miticzky József, Csepreghy Tóth Ferencz, dr. Schönberger Soma, Kovács Kálmán, Gesztes, Braun Gábor. Buzáth Lajos, Csömör Kálmán , Weisz Jónás, Deutsch, Bajzáth, Töttösi, Engel Gyula, Csányi Ágoston. Goics, Strausz, Mérey, Hajdú, Okolicsányi Lajos, Kánicz Dezső, Schvarcz, Füzessy, Grosz. Csekó Gábor, Hevessy, Nemes, Stern, Dutkay. Lipcsey Péter. Ezeken kívül az egyes kerületek elnökei s jegyzői is megválasztattak. — Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága, tegnap f. hó 25-én rendes évuegyedes közgyűlését tartá, melyen a szokásos évnegyedes jelentéseken kivül különböző választmányok üresedésben levő helyei töltettek be. A közigazgatási bizottságba egyhangúlag be választatott: Babócsay Sándor; a központi választmányba szótöbbséggel: Dobóczky Dezső, dr. Pásztor Bertalan, és Petravich Antal; az állandó választmányba: Biró Lajos, Lipovniczky K. dr. Pásztor Bei tálán és Gosztonyi K.; az igazoló választmányba a főispán kinevezte: Altorjay Sándort; a képzőművészeti biz. elnökéül megválasztatott: dr. Párvy Sándor; a tiszti nyugdij-int. tagjául: dr. Párvy S'ndor; a bíráló választmányba: Petravich Antal, a közegészségügyi szakosztály tagjaiul: dr Bazsó Tivadar, dr. Ma- der, és Ivolossy Gusztáv, a községi jegyzői vizsgáló bizottságba: Babóc.-ay Sándor. — Ledniczky Ipoly, cist.-r. áldozár egri főgymn. tanár, a magyarországi Kárpátegyesület egri „Bükk-osztályának“ jegyzője, mint lapunk előző számában jelezve volt, ez osztály fölkérésére a múlt szombaton, f. ápr. hó 23-án, délut. 5 órakor, a városház nagy-t érmében felolvasást tartott, szép számú, müveit hallgatóság részvéte mellett, melynek soraiban, bár aránylag feltűnő csekély számmal, az egri hölgyek is képviselve voltak. A felolvasás tárgya: „A magyar nemzet színei a t örténelemben“, nemcsak szerencsésen volt megválasztva, hanem adatainak ügyes egybeállítása. s vonzó, népszerű előadása által folyton ébren tartá nemcsak, sőt egyre fokozta figyelmét s érdeklődését a közönségnek. mely gyakori éljenzésekkel jutalmazta, s végül élénk ová- cziókban részesítette a felolvasót a nyújtott szellemi élvezetért. Sajnos, hogy a t. felolvasó — nem tudjuk : mi okból — ismételt kérésünkre sem volt hajlandó a derék felolvasást, egész terjedelmében való közlés végett, lapunknak átengedni, s igy, csupán gyors jegyzeteink nyomán egybeállitott rövid kivonatban ismertethetjük azt meg azon t. olvasóinkkal, kik gátolva voltak a felolvasáson megjelenhetni. Felolvasó bevezetésében élénk közvetlenséggel ecsetelve ama gyermekkori benyomásokat, midőn, hosszú elnyomatás után, ez előtt 32 évvel, Gyöngyösön, egy zajongó népcsődület közepette, először pillantotta meg a magyar nemzeti zászlót a sz. Bertalan- templom tornyára kitűzve, — ma, bár a férfikor érettségével, de ifjúi hévvel ugyanazon gyermekkori érzelmek hatása alatt áll, midőn a magyar nemzet színeit, választotta felolvasása tárgyául. Minden embernek van — úgymond felolvasó — valamely kedvencz-szine. Egyes embereknek bizonyos- színek iránt nyilvánuló hajlama, s vonzódása, a természet titka; erre mindazonáltal a foglalkozás, a kedélyállapot, s egyéb körülmények és viszonyok is befolyással vannak. így tapasztaljuk, hogy akik folyvást szabad ég alatt élnek, az égkékszint, — a mezei gazdasággal foglalkozók, s a vadászok a zöldszint, — a tengészek a tengerzöld- szint kedvelik. A keleti népek, alkalmasint a buja tenyészet piros virágai után, a vörös, — a folyton szabadban munkálkodó emberek a világosabb, — a szobai munkára utalt, városi emberek a sötét, szürke, — mig a bányászok a fekete szín iránt bírnak határozottabb vonzódással. — Ami az egyes embereknél, ugyanaz tapasztalható a népek- s nemzeteknél is, hogy t. i. úgyszólván minden nemzetnek megvan a maga kiválasztott kedvencz színe. — Érdekesen beszél továbbá felolvasó a színek szimbolikus értelméről, melynek nemcsak a költészetben, de az ugymondott nemzeti színek választásánál is megvan a maga ideális jelentősége. így péld. a fehér az ártatlanságot, a fekete a bút, bánatot, gyászt, a zöld a vidámságot, a tarka a szeszélyességét, a kék a nagylelkűséget, a sárga a kevélységet,, gőgöt, a piros a szerelmet, haragot, boszut jelképezi stb. A középkori lovagok harczjátékaiknál czimei ökben, s zászlóikon saját választott színeiket használták. A színek ilyetén használata az egyesekről átment a családokra is; innét á szólásmód: „saját, szint vallottak.“ Mig a „kétszínű“ kifejezés alkalmasint onnét vette eredetét, hogy némelyek kér szint is Választottuk használanul. A ke.resztesliáborukban az egye's nemzetek kereszteshadai szintén különféle szinű hadi zászlóik által különböztek egymástól; igy az olaszok kék, a németek vörös, a szászok zöld stb. szinű hadi jelvényeket, viseltek. Midőn a .-zinek- nek családi s nemzeti jellegű használata mindinkább;szokássá' lön, czimerekben és zászlókon utóbb családoknál s nemzeteknél két vagy több szin is vétetett használatba. A színeknek családoknál s nemzeteknél főként czimerekbén s hadi jelvényeken való használata, s igy nemzeti jellege utóbb annyira egybeforrt magával a család vagy nemz-t jellemével, hogy a nemzeti czi- mer s ennek színeiből alkotott nemzeti lobogó nemcsak lelkes tő' szerepet játszott a népek szabadságszeretetében, s harczaiban, hanem utóbb a hadfiak is a nemzeti zászló alá esküdtek, s az *
